Jó kaja

Folytathatnám még a címet, a hagymalekvárral, csípős sütőtök raguval és a fűszeres rizzsel, de akkor már nem cím lenne, hanem egyperces novella.

Mérsékelt lelkesedéssel tekintek a csirkemellre, nekem az nagyon száraz hús. Időnként azért csak nekifutok valamilyen elkészítési módjának. Most egy előpácolással indítottam. Ehhez a páclevet (angolul brine, mert a leírás Kaliforniából érkezett) annyi vízből forraltam fel, ami ellepi a húst, babérlevelet és más zöld fűszereket is belefőztem, majd egy ek cukrot és 4 ek sót oldottam fel benne.

(tovább…)

Nem vagyok egyszerű eset, ezt tudom, most mindjárt mindenki láthatja is. Már nem tudom hol találkoztam először a hagymalekvár receptjével, de azt megjegyeztem, hogy ez jó lesz az idei Karácsonyra szánt ajándékcsomagokba. Gyümölcsöt úgy is alig főztünk be, legalább lesz valami üvegbe zárt dolog is.

(tovább…)

Körbejárt a blogokon ez a recept, én Kiskuktánál találkoztam vele először. Egyből láttam, hogy ez része lesz az idei ajándékosztásnak. Párom – jó főnök módjára – minden évben valami apróságot ajándékoz a munkatársainak. Meg lehetne venni 70 db apró mikulást, de amit ilyen mennyiségben meg lehet fizetni, az olyan hitvány csokiutánzatból készül, hogy nem szívesen adnánk senki kezébe. Ez viszont mutatós, finom és személyes is egyszerre.

Hogy került Apám a címbe? (tovább…)

A hajdinára sokan gyanakodva tekintenek, mint kizárólag vegák és megrögzött reformisták által fogyasztható valamire. Pedig méltatlan ez a bánásmód, hisz eleink étrendjének szerves része volt, csak az utóbbi évszázadban kopott ki a konyhából. Érdekes változatosságot jelenthez étrendünkben, ez a kimondottan jóízű gabonaféleség. Ez a levesbetét megszólalásig megkóstolásig a májgombócra hasonlít, így meglepetést is okozhatunk vele.

15 dkg hajdina dara
1 vastagabb szelet füstölt szalonna
diónyi fej hagyma
1 tojás
só, bors, majoranna

(tovább…)

A recept egy kedves egykori levelezőtársunktól származik, de már sok ismétlésen esett át, ennek megfelelően lassacskán módosulva.

1 kg marhahús
2 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 üveg sör
2 ek liszt
babérlevél
szerecsendió
csombor (borsikafű)
petrezselyemzöld
bors
só
mustár
kenyér

Egy olyan lábosban, amit majd sütőbe tehetek, forró zsíron átforgatom a 2-3 cm-es kockákra vágott marhahúst, amíg barnulni kezd. Inkább több részletben, nagy lángon, hogy tényleg piruljon és ne a saját levében fődögéljen. Szűrőkanállal kiemelem a húst, és a visszamaradt zsiradékon megpirítom a kockázott hagymát. Megszórom a liszttel, összekeverem és felöntöm egy kis sörrel. (tovább…)

Viki felhívásának nem tudtam ellenállni, hiszen évek óta saját készítésű, többnyire ehető ajándékokkal látjuk el a nagy családot. Közel harminc ember személyre szóló megajándékozását nem lehet győzni találékonysággal sem. Persze a közvetlen közeliek és a kiemeltek (keresztgyerekek) azért kapnak saját ajándékot is a családin kívül.

Bizonyos dolgokban – ezek alkotják a kisebbséget – bírok pedáns lenni, így 2002 óta megvannak a gépemben a karácsonyi ajándéklisták, és a csomagok tartalma is. Érdekes volt előbányászni áttanulmányozni, hogy mi mindent találtunk ki a kötelező kenőmájastól a bonbonokon, kenyéren és fürdősón át a saját készítésű szappanig, ami egyszer megérdemel egy külön bejegyzést mert igen jó játék .

(tovább…)

Ez a recept sok szempontból nagyon jellemző egy korra, amikor semmilyen ételt sem dobtak ki (a megromlotton kívül), amikor minden maradékot sok leleménnyel hasznosítottak, új életre keltettek. Maradék pörköltet használtak el bele, ami talán már nem lett volna elég egy teljes étkezéshez. Szikkadt kenyérfélét is bele lehetett dolgozni, hiszen a kenyérnek olyan tisztessége volt, hogy azt kidobni egyenesen bűnnek számított volna. Szerintem hó végi napokon akár fel is vehetjük a menübe.

30 – 40 dkg maradék pörkölt
2 – 3 zsemle, vagy kenyérszelet
3 tojás
30 dkg levesben főtt zöldség
só, bors, majoranna, petrezselyemzöld

(tovább…)

Ez is egyike azoknak az iparilag előállított felvágottaknak, amit otthon is nyugodtan megcsinálhatunk, és tudni fogjuk, mi került bele. A gasztrokreativitásunk kiélésére is remek lehetőség, hiszen az alap recept, bővíthető belekevert májkockákkal, sajttal, gombával, chilipehellyel, zöld fűszerekkel és ami kreatív pillanatainkban épp az eszünkbe jut.  A megadott mennyiségekből kb. 1 kg húskenyér lesz. Jó hűtőben egy hétig egész biztos eláll. Fagyasztható is, de kiolvadás után a szeletek kissé törősebbek lesznek.

40 dkg disznóhús
20 dkg borjú vagy növendék marha hús
15 – 20 dkg zsírszalonna vagy toka
5 dkg burgonyaliszt (keményítő)
1 tojás fehérje
2 dkg nitrites pácsó
2 g aszkorbinsav
2 g paprika
3 g fehérbors
0,5 g szerecsendió virág
0,5 g koriander
0,3 g gyömbér
0,2 g kardamom
~1 dl jeges víz

(tovább…)

Nagyon látványosak ezek a kétszínű karikák, pedig nem boszorkányság megcsinálni őket, apró praclik is szívesen segítenek a karikázásban. Fehér cérna hurokkal karácsonyfadísznek is felakaszthatók, a gyereknép örömmel fogja lelegelni. Akár egy héttel előbb is elkészíthető, nem szárad ki, ropogósan omlós marad.

A sárga tészta:
75 g vaj
75 g porcukor
175 g liszt
2 tojás sárgája
2 tk sütőpor
2 ek tej
bőkezűen vanília (fél üveg vanília aroma)
csipet só

A barna tészta:
75 g vaj
100 g porcukor
175 g liszt
2 tojás fehérje
2 tk sütőpor
25 g sötét kakaópor
1 tk fahéj
csipet só

(tovább…)

Szeretem a zabpelyhes puszedliket, hiszen nem áll sokból összekeverni és a tepsire kupacolgatni. Sokáig eláll és megőrzi finom ropogósságát. Szinte csak édes recepteket találtam szerte a neten, pedig szerettem volna sósat csinálni, egyrészt az íze kedvéért másrészt, hogy ne legyen benne cukor. Hadd hihessem azt, hogy a sok maggal, rosttal egészségesebb, tán még kevésbé is hizlal. Én sikeresnek nyilvánítottam a kísérletet, és a fogyás sebességét a saját magam által elnyelt puszedlik számával összevetve, alighanem másnak is ízlett.

(tovább…)