Jó kaja

Ha ki se látszunk a hó alól és kellene valami kényeztető finomság, érdemes kipróbálni ezt a lekvárt. Csupa télen kapható hozzávalóból készül, nem konkurál a gyümölcsérés befőzéseivel.

Használhatunk hozzá ananász konzervet, de aki egyszer megkóstolt egy igazán érett, frissen hámozott gyümölcsöt, az tudja, hogy a különbség tán még a fáról éretten szedett és a konzerv őszibaracknál is nagyobb.

Ilyenkor télidőben nem könnyű zselésítőt beszerezni, ha csak nincs valami ismerős boltos, akit rábeszélhetnénk. Ha nem maradt nyárról, akkor követhetjük Nagyanyáink módszerét, akik a gyümölcs súlyával egyező mennyiségű cukorral főzték, meglehetősen sokáig, vagy használhatunk hozzá kevés agar-agart.

(tovább…)

A bejegyzések száma lassan közeledik a 900-hoz, amitől a recept jegyzék is olyan hosszú lett, hogy már nehéz volt kezelni.

Került rá egy oldalon belüli navigáció, az elején kategória listával és minden kategória végén ugrással az oldal elejére. Remélem sikerül ezzel is segíteni a könnyebb eligazodást a receptek között.

Köszönet érte “programozói hátteremnek”.

Viszonylag ritkán kerül az asztalunkra házinyúl (vad meg egyáltalán nem), érdemes hát kicsit felkészülni rá. Alapos szakirodalmi kutatást végeztem, vagyis feltúrtam az összes elérhető szakácskönyvet és netes receptgyűjteményt. A magyar nyelvű kínálat igen szegény, hűen tükrözi azt, mennyire elfelejtett húsféle lett belőle.

A receptek többségét vadnyúlból háziasították, de többnyire csak átírták a hozzávalók között, pedig amíg a vadnyúl erőteljesen vöröses hús, a házinyúl sokkal inkább fehér. Ebből kiindulva a vörösboros recepteket, a hosszas pácolásokat elvetettem. Végül egy régen kimásolt német folyóiratlap részleten talált recept adta a kiindulási alapot. A szerző szerint Ischián szinte minden családnak, vendéglőnek megvan a saját nyúlreceptje, ez azoknak lenne valamiféle szintézise.

(tovább…)

Húsfélék készítésénél gyakori ez a lépés, hogy kérget képezzünk párolás előtt a húson. Ez önmagában nem is képtelenség, van helyette két másik.

(tovább…)

Nemrég én is kaptam egy kedves felkérést, hogy nyúlétel főzésével segítsek egy kicsit népszerűsíteni ezt a méltatlanul elfelejtett húsfélét. Elég könnyen ráálltam a dologra, hiszen kevés újdonságtól idegenkedek, ráadásul a házinyúl már nem is újdonság, hiszen fordult meg a konyhánkon. Így ha nem is a nyúl éve lesz nálunk, de a nyúl hétvégéje biztosan.

Ahogy utána olvasgattam picit, azt a meglepő adatot olvastam, hogy Magyarország jelentős nyúltermelő Európában, ugyanakkor a mennyiség pár százaléka fogy csak el idehaza, a döntő többségét külföldön adják el. Elgondolkodtató, hogy ha arrafelé ilyen kapós, akkor lehet benne valami, amiért érdemes nekünk is foglalkozni vele.

(tovább…)

Saját levében reggeli bejegyzésemhez fűzött megjegyzése több gondolatot indukál bennem, ami megér egy új bejegyzést, miközben nem vitatkozom Vele.

Igaza van, az alépítmény létesítése jóval drágább. Ugyanannak a fenntartása viszont már olcsóbb, hiszen a kábeleket nem éri nap, nem mozgatja a szél, nem csap bele a villám.

(tovább…)

Mit tegyen az ember, ha valamelyik konyhai attrakciója nem úgy sikerül, ahogy azt elképzelte? Ha nem lett ehetetlen, akkor a legjobb, ha átkereszteli, és onnantól kezdve ilyenre akarta.

Ezek a hógolyók is vaníliás keksznek indultak. Nem lapítottam el kellőképpen, arra számítva, hogy majd sütés közben elterül. Ilyenkor persze ezt a szívességet nem teszi meg, nagyot akkor terült volna, ha túl közel teszem egymáshoz. Aztán a telefon is akkor szólal meg, nehezen letehető hívóval a másik végén, amikor  már ki kellene venni, ezért lettek kissé rozsdamarták ezek a golyók. Kicsi álcázni ezt a fiaskót havazódtak be. Mindez azonban nem rontotta el a nagyon roppanósan omlós állagát, csak úgy olvad a szájban (a kézben nem).

(tovább…)

Annyira megihlette Szepykét a minap “alkotott” reggelim, hogy körkérdést indított azt tudakolva, ki mivel helyezi üzembe magát reggelente?

Először nem akartam válaszolni a kérdésére, hiszen erről már írtam jó régen. Kedves noszogatásának eleget téve mégis csak írok róla.

Azt hiszem a fantáziám, kreativitásom még nálam is nehezebben ébred, így aztán meglehetősen egyhangúak a reggeleim gasztronómiai szempontból.

(tovább…)

… avagy a szembe szomszéd kertje felülnézetből.

Tessék mondani, nem lehetne az elektromos, telefon, kábel-tv szolgáltatókat rákényszeríteni, hogy elássák a rasnya vezetékeiket? Csak úgy, az épített környezetünk védelme érdekében.

Akár szerethetik is az építőmesterek ezt a levest, mert nem csak finom, de ad annyi energiát, ami a munkájukhoz kell.

A név eredete számomra nem ismert, mint ahogy az sem, létezik-e egyáltalán ilyen módra a sokféle gasztronómiai elnevezés között. Nem is ez a lényeg, hanem az a télidőben ideális, egytálételként is tálalható leves, ami a savanykássága révén igen finoman melengeti meg átfagyott testünk, lelkünk.

(tovább…)