Jó kaja

A lencse a hüvelyesek között az expressz. 20 perc alatt megfő, ha ázott néhány órát, de ha nem, akkor sem kell fél óránál sokkal több a puhulásához. Ezzel ideális hozzávalója a gyors, téli fogásoknak. A babhoz képest a kellemetlen mellékhatásai is szelídebbek, érzékeny gyomrúaknak inkább való.

Így, hogy csipkedett – ezzel a névvel illették a Kis-Alföldön – is főtt benne, remek egytálétel, amiből egy tányérral is jól lakhatunk, utána már csak tudjunk ellenállni a másodiknak.

(tovább…)

A mák és a megy régi, jó barátok, ebben a receptben is remekül kiegészítik egymást.

Roppant egyszerű az elkészítése, mint minden kevert süteményé. Annyi a tészta különlegessége, hogy semennyi liszt se kell bele.

A fagyasztott meggy kiolvasztását nem számítva 20 perc alatt a tepsibe kerül, és mehet a sütőbe.

(tovább…)

Ez kérem szépen, egy nagyon kedvelt levesbetét, közvetlenül belefőzés előtt: egy kupac csipetke, vagy csipkedett, ahogy egyes vidékeken nevezik. Gulyáslevesbe, babhoz, lencséhez remek betét, és összehasonlíthatatlanul finomabb, mint amit szárítva vehetünk meg. Lehet kapni szárított, kész csipetkét is, de nekem még nem sikerült puhára főznöm, ropogott a közepe. Elég vastag tészta, ha csonttá száradt, nagyon sokára puhul meg a közepe is, addigra meg a külseje rég elázott.

Mielőtt bárki is megijedne attól, hogy házilag készítsen száraztésztát, elárulom, ez a teljesen kezdők tésztája. Elég 3 perc alatt összegyúrni, nem kell gyúródeszka, sodrófa, kés, tésztagép, csak egy tálca és a kezünk. A csipkedéssel együtt is megvan jó 20 perc alatt. (tovább…)

Az egyik leginkább változatosan használható alapanyagunk a tojás. Túl azon, hogy rendkívül értékes táplálék (már koleszterin szempontból is rehabilitálták), finom és még csak nem is drága. Végül is 3 – 4 tojással jól is lehet lakni, és nem vág földhöz az ára.

A hideg ételek között is népszerű, hiszen ott is sok arcát mutatja. Ez a tojáskrémek egy diétás változata, ami a majonézestől eltérően olajmentes. Lehet, hogy az uborkás ízesítés csak nekem volt új, de nagyon finom változatosságot jelentett. lehet kenyérre is kenni, de szénhidrátkerülő diétában nyugodtan fogyaszthatjuk kiskanállal is.

(tovább…)

A pörköltet az egyik legrégebbről ránk hagyományozott receptnek tarthatjuk. Azt azonban tudjuk, hogy jelenlegi, paprikás formája csak a török uralommal alakulhatott ki, hiszen az közvetítésükkel ismertük meg a törökborsot.

Játsszunk el a gondolattal, milyen is lehetett annak előtte. Paprika híján sok más fűszerszámot használtak eleink. Erről a receptről nem állítom, hogy autentikus középkori – nem voltam ott a lakomákon – de akár lehet is, és a lényeg úgy is az, hogy finom.

(tovább…)

Arról nincs hír, hogy Micimackó – aki mint minden medve, szereti a mézet – hogy viszonyul a marcipánhoz. Van annyira jófej mackó, hogy feltételezhessük Róla, nem utasítaná vissza, így aztán a kettő együtt biztos a kedvencévé válna.

A recept olyan egyszerű, hogy szinte kár leírni, gyakorlottabbak már a címe alapján el tudják készíteni. Különösebben meg se fogunk izzadni a nagy munkában, öt perc alatt mosogatással együtt is megvan.

(tovább…)

Sajnos nem jártam még Finnországban, de ez akár változhat is. Eredetileg ez egy ünnepi étel arrafelé, ami jól mutatja, hogyan főznek ott, ahol nem válogathatnak az alapanyagokban. Azon a klímán nem sok zöldség terem, el tudom képzelni, hogy a répa is utólagos gazdagításként került bele. Állatot még csak lehetett legeltetni, esetenként vadászni is, így alakulhatott ki a többféle hússal készülő fogás.

(tovább…)

Játsszunk egy kicsit!

Játékunk megmutatja nekünk azt, hogy csomó dolgot sokkal egyszerűbben meg lehet otthon is csinálni, mint azt gondolnánk. Ilyen dolog a vaj is.

Az, hogy milyen ízű és árnyalatú lesz, kizárólag a tejszíntől függ. Egyben biztosak lehetünk, sok gyári vajnál finomabb lesz, bármilyen tejszínt kapunk is. Azt nem állítom, hogy olcsóbb is, bár az időnként 600 – 700 Ft/liter áron akciózott tejszínekből drágább se. Egy literből kb. 35 dkg vajat köpülhetünk.

(tovább…)

Van Dédnagyanyám feljegyzései között egy recept, aminek nemes egyszerűséggel, jó sütemény a neve. Egyszerű, takarékos recept, de remek édes rágcsálnivaló, akár nagyobb társaság ellátására is.

Még Karácsony táján kellett valami száraz aprósütemény, amit előre meg lehetett csinálni, bírt több mint száz kilométer utaztatást és mégis csak méltó egy ünnephez. Ekkor született ez a sütemény, ami a régi recept folytatása, kiegészítése.

50 dkg liszt
20 dkg zsír
20 dkg cukor
1 cs sütőpor
1 tojás sárgája
1 egész tojás
fahéj
szegfűszeg

Gyúrjunk a hozzávalókból közepesen kemény tésztát. Ha ragadna, gyúrjunk hozzá még egy kis lisztet, ha töredezik, pár kanál tejfölt. Lisztezett deszkán nyújtsuk 3 mm vékonyra.

Eddig a régi recept.

Ebből a tésztából most csillagokat szúrtunk ki és 180 fokos sütőben 10 – 12 perc alatt megsütöttük. Amikor kihűlt, megkentük feketeribizli zselével és kettesével összeragasztva pihenni tettük egy napra. Ez alatt a tészta magába szívta a zseléből a nedvesség egy részét, és már nem akartak széjjel csúszkálni a csillagok. Olvasztott csokoládét kanalaztunk a tetejére és vágott, zöld pisztáciával ill. dió darabkákkal díszítettük. Nem mondom, hogy átlag hétvégi sütés esetén van az embernek energiája ennyit foglalkozni vele, de egyszer – egyszer belefér.

Nem ritka vendég a konyhánkon a darált hús, még marhából sem.

Amikor a gyerekek épp bolognai korszakukat élték, akárhányszor meglátták, már jött is a kérdés: ugye bolognai lesz belőle. Szerintem Ők két hétig egyfolytában is megették volna, azért magunkra is kellett gondolni, így született ez a sápadtarcú változat. Utána már ezt is kérték.

(tovább…)