Elindult egy ötlet és nem csak nekem tetszett meg, így hát lavina módjára hízva gurult tovább, lassan a kiagyalóját is maga alá temetve.
Az ötlet mögötti gondolatokat nem másolnám ide, tessék elolvasni eredeti környezetében.
A különböző pénzekből szervezett, erősen profitorientált „fesztiválok” korában nagyon kellett egy ilyen, „alulról jövő kezdeményezés” (van még, aki emlékszik erre az állandósult szókapcsolatra?). Ezt nem mások szervezik nekünk, itt nincs nagyrendezvény, ide az kapcsolódhat, aki fontosnak érzi. Tudva azt, hogy épp az étkezési hagyományok gyökereznek talán a legmélyebben, a dolognak komoly közösségteremtő ereje van. Ezt mutatja az is, hogy milyen sokan csatlakoztak hozzá, az első felhívásra.
Régóta összeszokott konyhás csapattal gyűltünk össze, most csak húszegynéhányan. Ilyenkor az ember igyekszik olyan ételt főzni, amit itt még nem kínált, és kerti körülmények között is elkészíthető. Az alkalom ihletésére valami gulyásfélét terveztem, de olyan változatot, ami módosítva őrzi a hagyományt.
Ez sült főtt ki belőle, és mivel alig maradt belőle, elmondhatom, hogy ízlett a Csapatnak.
A dologban sokkal több lett az improvizáció az eltervezettnél. Minden összeesküdött ellenünk, hogy ne tudjunk a többiekkel együtt főzni. Kocsi útközben lerobbant és egy távoli szerviz udvarán maradt a hétvégére. Természetesen a teljes felszerelés is ott pihent a csomagtartóban, hiszen örültem, ha a hűtőtáskát haza tudtam menteni. Végül kölcsön autóval, hirtelenjében összetoborzott felszereléssel vágtunk neki a napnak.
(tovább…)