Nemrég előkerült régebbi recept, amit a konyhalistára küldött egyik kedves levelezőtársunk. Azon kívül, hogy nagyon finom, annyira egyszerű az elkészítése, hogy Neki sem okozott gondot, pedig nem lát.
Gyönyörű, napsütéses napra virradtunk, legyen a kedvetek is ilyen fényes!
Sose hittem volna, hogy egy hét szabadság alatt úgy össze tudjon torlódni az élet, hogy további hetek alatt is alig sikerül visszatérni a normalitáshoz. Annyi munkát öntöttek rám, annyi egyéb tennivaló gyűlt össze, hogy most is enyhe bűntudattal lopok időt a blogra, nehogy a végén Gabojsza átkönyveljen Csipkerózsikának.
A vasi, zalai pihenés kapcsán már említettem, hogy sikerült eljutnunk néhány remek étterembe. Ezekről tervezek írni a következőkben. Elsőnek a kötelező kűrként megfutott Kistücsök következik. Annyian, annyifélét írtak már erről a helyről, hogy a környéken járva kihagyhatatlan volt. Kár is lett volna kihagyni, még akkor is, ha a felfedezett helyek között volt olyan, amit nagyobb ígéretnek látok.
Kezdetnek a kezdet, a vendéglátás mai szokásai szerinti üdvözlőfalat, ami jelen esetben egy kis darabka kacsapástétom volt, szilvával és egy rukola levéllel, kis kosárka házi kenyér társaságában.
Nem vesztünk el az őrségi és zalai dombok között, csak nagyon nehezen állok vissza a normál kerékvágásba.
Csodálatos zugait láttuk országunknak, benne néhány igazi világ végét is. Megtapasztalhattuk milyen a valódi békesség egy szőlőhegy tetején a lakhatóvá tett présház cserépkályhája előtt.
Felfedeztünk néhány jó és néhány szuper vendéglőt, amikről hamarosan külön beszámolót fogok írni.
A nyáron elmaradt pihenésből próbálunk pótolni egy keveset. Egy hetes felfedező utat teszünk dél-nyugati végeinken, az Őrségben és Zalában.
Csak részben lesz felfedező út, hiszen az Őrség már nem újdonság. Velemérbe, ehhez a román kori gyöngyszemhez feltétlenül visszamegyünk.
Menetrendszerű pontossággal – nem a vasútira gondolok – megjelent a Kifőztük receptújság októberi száma.
Rengeteg új, őszi recepttel, amik visszatükrözik az évszak színességét. Igyekeztem én is, így került bele almás, padlizsános, birsalmás, szőlős receptem, de már előretekintek a csipkebogyóra is, sőt azért az édes rágcsálnivalók választékát is gazdagítom.
Most nem csak a lap új, de teljesen megújult a weboldal is. Mindenki az eddigi adataival jelentkezhet be.
Mindenkinek sikeres főzést kívánok, a jelmondatunkká váló biztatással: irány a konyha!
Idén sajnos ez nem átvitt értelemben használatos, a megtermett, ha épp le nem rothadt, szőlő sikerült igen savanyúra.
Egyik kedvenc szőlőmből, az otellóból láttam szép fürtöket a piacon, gyorsan vettem is egy zacskónyit. Itthon kellett rájöjjek, hogy szépségével nem arányos finomsága. A jellegzetes aromája megvolt ugyan, de – a borbírálók dumájával szólva – karakteres savgerinccel rendelkezett. Kárba veszni mégse hagyhattam, kerestem valami gyors hasznosítási módot hozzá.
Szürke őszi időben melengető vacsora, aminek az elkészítése nem veszi igénybe az egész napunkat.
Az adag egy teljes muffintepsire való, 12 darabhoz. Nem érdemes osztani a mennyiséget, mert másnap, kihűlve finom tízóraira is.
Állítólag minden kezdet nehéz, ám ezt most részben cáfolhatom. Azért részben, mert csak rászánni magam volt nehéz, megsütni egyáltalán nem.
A rászánás nehézsége két dolgon alapult. Egyrészt azon, hogy szeretjük a töpörtyűt, így aztán hamarabb el szokott fogyni, mint pogácsává alakulna. Másrészt őrzöm egy rég megszűnt újpesti söröző pogácsájának emlékét, szerintem az volt A TÖPÖRTYŰS POGÁCSA. Így visszagondolva kőttes lehetett, hajtogatva, megszórva töpörtyűvel és paprikapehellyel. (Gondolom akkoriban az a pehely egyszerűen apróra vágott cseresznyepaprika lehetett.) Puha volt, foszlós, ízes és rettentő sok sört fel bírt szívni. Ahogy mondják, az árvák könnyét is …
Ez mégse kelt tésztás, bár van benne kevés élesztő is. Egy részét megutaztatják, a másik sem fog órák alatt elfogyni, márpedig a kelt igazából frissen, lehetőleg langyosan finom. Inkább a ropogósra, omlósra sülő, zsíros tésztát választottam, amolyan hibrid lett belőle. Dobozban legalább egy hétig eláll, ha elfelejtjük, hogy van.
A reformossága a rozsliszt használatában merül ki. Igazából az íze miatt tettem bele, de a rostjai sincsenek hiába, még ha diétás nem is lett tőle.
Induljon jól a hetetek, a mai napfelkelte képével!
Az ilyenekért érdemes hajnalban kinézni az ablakon. 
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu