Jó kaja

A világ sok blogján megfordult már ez a szalonnába csomagolás, ami annyira látványos, hogy ki kellett próbáljam.

Nem olyan nagy ördöngősség megszőni a bacon szalonnát, de tapasztalatom szerint érdemes hűtőhidegen dolgozni vele, akkor merevebb, könnyebb megfogni. A látványon túl hasznosan megakadályozza a hús kiszáradását és még egy kis plusz ízesítésül is szolgál.

A dolog azzal kezdődött, hogy vettem egy darab marhahúst, amiből vörösboros ragut terveztem. Amikor pucoláshoz kézbe vettem, úgy döntöttem, hogy túl száraz, rostos a hús, jobban járok vele, ha ledarálom. Daráltam bele egy vastagabb szelet szalonnát is, megelőzendő a fojtósságát.

A darált húst sóval, borssal, köménnyel, rozmaringgal és gyömbérrel ízesítettem, pirospaprikát csak egy késhegynit szórtam bele, inkább a színe kedvéért, nem a szokott ízesítés. A három kis gerezd fokhagymáról viszont nem mondtam le. A megsózott húst alaposan összegyúrtam, amíg alaposan ragacsossá nem vált. Ebbe a kemény masszába még vagy egy deci vizet is belegyúrtam, szintén azért, hogy ne érződjön száraznak ha megsül.

Megszőttem a takaróját a szalonna csíkokból. Erről nem készültek fázisképek, megpróbálom leírva ábrázolni.

Először egymás mellé fektettem a képen vízszintesen álló csíkokat, ezek lettek a láncfonalat. Jobbról félbe visszahajtotam minden második csíkot (az 1, 3 és 5. csíkot), majd keresztbe ráfektettem az első szalonnát, a vetülékfonalak közül. A visszahajtott csíkokat ismét kiegyenesítettem, és most a másik három csíkot hajtottam vissza (a 2, 4, és 6. csíkot), immár csak a vetülék szalonnáig. Így folytattam mindkét végéig, amíg elfogyott a szalonnám, pedig vagy három csíknak lett volna még helye.

Végül egy csíkban ráfektettem a fűszerezett húsmasszát és betakargattam a szövött szalonnapokróccal. Megállt vona a saját lábán is, de kéznél volt a püspökkenyér forma, abba fektettem bele, azzal a felével lefele, ami itt a tetejének látszik.

150 fokos sütőben sült 35 percig, majd még 10-et 220-on, hogy a szalonna szépen megpiruljon. Érdemes volt ennyit törődni azzal a hússal,  szépen  szeletelhető, markánsan hús ízű, szaftosan omlós lett. Szerintem a kisült szaftjába beletört krumplikása lett volna az ideális körete, de inkább megettük hozzá a maradék sárga rizst.