Chili és vanília csőtésztával
Mielőtt bárki elfogatóparancsot ad ki ellenem kannibalizmus vádjával, mindenkit megnyugtatok, blogisztán egyik alapítójának semmi baja sem esett.
A csillagos bajor mesterszakács, Alfons Schubeck egyik receptje adta az ötletet ehhez a tésztához. Kihagyhatatlan volt e két íz párosítását megkóstolni, hiszen a vaníliát hagyományosan az édességekhez kapcsoljuk. A kísérlet egyértelműen pozitív eredménnyel zárult, hasonlóan izgalmas kombináció, mint a már polgárjogot nyert csípős az édessel.
0,5 kg rövid csőtészta / penne
só
két diónyi szeletelt gyömbér
2 db szárított chili
3 dl hús vagy zöldség alaplé
1 rúd vanília
2 gerezd fokhagyma
kevés enyhe chilipehely / édes paprika
3 evőkanál olívaolaj
5 dkg sós, pörkölt földimogyoró
néhány bazsalikom levél
5 dkg frissen reszelt parmezán
A tésztát tegyük főni bő, sós, az egyik chilivel, babérlevéllel és a fele gyömbérrel ízesített vízbe. Kb. 2 perccel hamarabb hagyjuk abba a főzését, mint amit a csomagoláson ajánlanak. Szűrjük le, vegyük ki belőle a darabos fűszereket és hagyjuk csöpögni.
A vanília rudat hosszában vágjuk fel, kaparjuk ki a magjait és a héjával együtt tegyük az alaplébe. Tegyük bele a maradék gyömbért, chilit, fokhagymát és forraljuk fel. 5 percig hagyjuk gyöngyözni, majd vegyük ki belőle a vanília héját. Adjuk hozzá a lecsöpögött tésztát és óvatosan melegítve főzzük 3 -4 percig, hogy szinte az összes levét feligya. Húzzuk le a tűzhelyről, keverjük bele az aprított bazsalikomot és öntsük rá az olajat. Melegített tányéron tálaljuk, a frissen reszelt parmezánnal és a durvára vágott mogyoróval megszórva.
Schubeck ötletei alapján egy részét kipróbáltam bazsalikom helyett kicsit összevágott kapribogyóval is. Nekem még jobban ízlett az enyhén fanyar aromájával.
Na, ezt most rögtön megkóstolnám, de az elkészítéséhez még hagyok egy kis időt magamnak. Olyan extrém, hogy ez csak finom lehet!