Rozé kacsamell sherryvel

Kategória: 'Egyszerűen - gyorsan', Szárnyasok

Hosszabb kényszerszünet után végre olyasmi készült félkész konyhámban, ami bemutatható. Érdekes apropója lett ennek a fogásnak, ami egyúttal azt is megmagyarázza, hogy kerül a csizma az asztalra a venenciador a receptbe.

Kaptam egy kedves invitálást a VinCE kiállítás egyik felvezető rendezvényére, egy borkóstolóra, ahol egy andalúz sherry-sort volt módunk kóstolni. A profi kóstoltatónak hála, sok hasznos információval lettünk gazdagabbak, erről a nálunk szokatlan technológiával készülő borféléről.

Megtudhattuk, hogy a hordóban érő ital felszínén, esetenként több centi vastag, élesztőréteg képződik, ami elzárja a levegő oxigénjétől. A felső képen látható venenciador – hivatásos kóstoltató – művészete abban rejlik, hogy ezzel a rugalmas száron (hagyományosan bálnabajuszból készül) lengő pohárkával benyúljon a hordóba, átszúrja az élesztőréteget, megtöltse a pohárkát, majd ugyanazon a lukon, ahol beszúrta, úgy húzza ki, hogy csak a tiszta ital legyen benne, az élesztőből semennyi sem. Szerintem ez már önmagában nem kis teljesítmény, mivel nem lehet belátni a hordóba a dugó helyén. Utána látványos mozdulattal, magasról, vékony sugárban tölti a keskeny szájú pohárba. A látványon túl ennek persze fontos szerepe is van, segít a kitöltött bor szellőztetésében. Nem csoda, hogy évekig tanulják ezt a mozdulatot, biztos, hogy én a hosszú bajusz végén lengő pohárkából többet töltenék a cipőmbe, mint a pohárba.

Mivel még nem dőlt el, mit is eszünk szombaton, kacsamellet vettem, és nem csak simán rozéra sütöttem, hanem ezúttal kevés száraz sherryvel egészítettem ki.

A 20-30 dkg-s kacsamell bőrét megtisztítottam minden ott maradt tollmaradványtól és szépen bevagdaltam, hadd süljön majd ki a zsírja. Ezúttal nem csak szárazon dörzsöltem be frissen darált borssal, hanem kevés sherryvel is megmasszíroztam. Jól záródó dobozban két órát pihent a hűvös kamrában.

A sütése szinte hagyományos módon történt. Először a bőrös felével tettem a forró serpenyőbe, ahol 3-4 perc alatt ropogósra sült a bőre. Ekkor megfordítottam és a másik oldalát is színesre sütöttem, újabb 2-3 perc alatt. Azonmód áttettem egy tűzálló tálra és betoltam a 80 fokos sütőbe, kb. 20 percre. Erre az átpakolásra azért van szükség, mert a serpenyő nagyon forró, és ah abban hagyjuk, annak melegétől is képes túlsülni. Miközben a hús sült, két perc ülepítés után letöltöttem a kisült zsír tisztáját a seprpenyőből, a maradékot pedig kevés sherryvek felöntve mártássá oldottam az aljából. Rövid beforralás után kész is volt a húshoz tálalható mártás.

Jól látható, hogy a sütőből kivett kacsamell, a vágásfelületén enyhén rózsaszín még. Ízlésem szerint lehetne még rozébb, de ebben nincsen családi összhang 🙂

Az amúgy is rendkívül jóízű kacsamell további csodás aromákkal gazdagodott a sherry használatától, az elkésztése pedig alig lett bonyolultabb.

 


Írjon megjegyzést


  • - x -

  • Csatlakozz, hogy le ne maradj!

  • Fontos