A remény szalonnája

Kategória: Disznóhúsok, Egyebek, Hideg ételek

Lehet, hogy van remény hentes fronton?

Ezt a darab kolozsvári szalonnát itt vettem a Balaton partján. Kisüzemi termék, nincs messze a falu, ahol készült.

Nem csak szép, igazán finom is. Omlós, nyersen is simán elrágható, az embernek nem a csúzligumi jut az eszébe, ha beleharap, pedig nem egy kétmázsás mangalicából származik. Kellő ideig lehetett sózva és pácolva. Igazi füstön füstölték, nem holmi aromás lével töltött kádban fürdették.

Hátrányos helyzetű fővárosiként miért nem kapok ilyeneket odahaza is? Miért kell kiautóznom, mondjuk Biatorbágyra? Akkor, amikor az egész világon terítik az árukat, miért megoldhatatlan országon belül?

Ugyanez persze visszafelé is igaz. Miért kell egy vidéki városban élőnek nehézséget jelentsen bizonyos élelmiszerek, alapanyagok beszerzése?

A húsfélékre visszatérve értem én azt, hogy ezek a kisüzemek nem termelnek annyit, hogy távolra is szállítsanak. Azt nem értem, miért nincs sokkal több ilyen kisüzem? Több, mint 20 éve bontottuk le azokat a jogi-politikai akadályokat, amik gátolták ezek létrejöttét. Egy egész generáció felnőtt azóta. Csak a jó élelmiszerek gyártásán ül átok? Személy szerint azt se bánnám, hogy ha az ilyen kisüzemek elszaporodása néhány, egyik végén bemegy a disznó, másikon kijön az egyenvirsli típusú, nagyüzem feleslegessé válásához vezetne.

Még egy apróság, amiért reménykeltőnek érzem: ebben a kisüzemben még tanulók is vannak. Hátha valami szakmai igényességet is eltanulnak.