Almás sárgabaracklekvár

Kategória: Befőzés

Idén a nagy összevisszaságban egyidőben érik a sárgabarack és a nyári almánk. Az almafát még Nagyapám ültette, talán a 70-es években. Gyönyörű piros, kásás húsú, fehéjas ízű nyári alma, ideális befőzési alapanyag. Ha már így összejöttek, hát az üvegben sem veszhetnek össze, főzzünk belőle vegyes dzsemet.

Ezúttal elég vékony héjú volt a barack ahhoz, hogy kihagyhassuk a forrázásos hámozgatást. A megpucolt barackhús 6 kilónyi volt, hozzá jött olyan 3 kilónyi pucolt alma. Időhiány miatt két napra kellett osztani a befőzést, ezért a barackokat bettem a nagy kuktába, épp belefértek, és pár deci vízzel néhány percig szuszogtattam. Lezártam a tűzhelyt és nem nyitottam ki másnapig, így gyakorlatilag steril maradt. Másnap áttöltöttem a lekvárfőzőbe, és a kiürült kuktában picit előfőztem a géppel legyalult almát, hogy az is összeessen. Mivel az alma erősen zselésít, az előírtnál valamivel kevesebb zselésítőt kevertem a barackhoz, és elkezdem melegíteni. Mire felforrt, az alma is kész volt, és hozzátölthettem. Épp csak összeforraltam, már tehettem is hozá a cukrot. Az alma is savanykás és a barack is lehetett volna édesebb, így kilónként 40 dkg cukrot számítottam. Az elmosott üvegeket a lekvárfőző köré sorakoztattam, hadd melegedjenek, és kavargatva felforraltam a dzsemet. A tűzhelyet kikapcsoltam, az üvegeket megtöltöttem, lezártam, fejre állítottam, és mikor mind megtelt, beraktam az ágyba, hogy a paplan alatt alukálhassanak másnapig.

 




  • - x -

  • HAVONTA!

    Töltse le, ingyenes!!

  • Beszélgetés

  • Eddigi látogatók

    Ha ez látszik, már megint sztrájkol a számláló :-(
  • Fontos