Aphrodité bájitala – VKF XXXIV.

Kategória: Alkoholmentes italok, Egyebek

Aphrodité, ez a kacér görög nőszemély, alighanem tudhatott valamit. Pontosabban nem is valamit, hanem sokat.

Először is tudott maga körül homályt teremteni. Igazából ezen a nevén lett először nagyon ismertté, de ha későbbi szerepléseit tekintjük, joggal gyanítjuk a korábbiakat is. Ismertségét megalapozandó teljes mellszélességgel, akarom mondani elkötelezettséggel oda állt a görögök mögé, akik hálából az isteneik közé emelték. (Megfontolandó perspektíva a mai Európában.) Születése kapcsán ugyan maradtak homályos körülmények, mégis oly irigylésre méltó pályát futott be, hogy későbbi korok egyszerűen importálták.

A dolgok rendje szerint Rómában átkeresztelték, elvégre az import áru mindig jobban eladható, jól csengő hazai néven. Így lett belőle Vénusz, akit sikerei csúcsán az égbe emeltek hálás követői. Ezzel sikerült újabb homályt kelteni körülötte a későbbi korok megzavarására, de ez illett a hölgy egyéniségéhez.

Ez oly mértékben sikerült is, hogy később már nem is mertek új nevet adni neki, inkább az addigiakat váltogatták világnézet és műveltség szerint. Folyamatos tiszteletében azonban ezek a megzavart korok is egységesek maradtak, függetlenül attól, éppen mennyi ruhával is ábrázolták.

Változatos története mellett tudott állandónak megmaradni. Évezredeken át képes volt vonzónak, fiatalnak, a férfinép fejét elcsavarni képesnek megmaradni. Ezzel – talán akaratán kívül is – egy jól menő iparágat alapozott meg, amivel sokak számára a pénz istenévé is vált.

Különböző periódusaiból eltérő feljegyzések maradtak fenn, a titkára örökkön kíváncsi utókorra, a céljai érdekében alkalmazott módszerekről. Adva volt eredendő szépsége, melyet képes volt rugalmasan a kor ideáljához hasonlítani, ezt azonban igazi nőhöz méltóan alátámasztotta, kiegészítette minden lehetséges eszközzel és viselkedéssel.

Eszköztárában alapvető fontosságúak voltak az illatok, ízek, de a kisebb varázslatok sem álltak távol tőle. Minthogy mégsem elsősorban konyhatündér volt, nem jegyezte fel akkurátusan receptjeit, inkább hagyta, hogy azokat is homály lengje körül. Ezzel elérte, hogy későbbi korok érdeklődését maximálisan felkeltse, folyvást utánzásra ösztönözve őket. A koncepció tökéletesen bevált, több ezer éve töretlenül folyik titkának kifürkészése – és persze piacosítása is.

Varázslatos hatású receptjei a sötétnek mondott középkorban élték fénykorukat. Az utolsó piaci varázsszer árustól a híres, hírhedt figurákig, mindenki kutatta, sőt ismerni vélte bájitalának titkát – persze mindegyikük egyedül hitelesként. A piaciak nem írták fel az titkos összetételt, bizonyára többségük nem is tudta volna, azonban akadt olyan sokoldalú kalandor – szép szóval polihisztor – aki ezt megtette.

Nostradamus, mert Ő volt az a fura figura, jó üzleti érzékére vall, hogy sokat tanult a görögöktől. Nem csak a jövendőmondás kívánság szerint értelmezhető technikáját vette át, de két világvége között Aphrodité bájitalát is eredményesen hasznosította. Az eredet megjelölése Neki sem volt az erőssége, de tudta, hogy az összetevők pici módosításával már sajátjának tudhatja, ezzel irányt mutatva az utókor konyhásainak. Így azután a nehezen beszerezhető, drága hozzávalókból akár ki is hagyhatott, ha éppen olyan fizetőképességű vevőkört akart megcélozni. Mai tudásunkkal és fantáziánkkal szerencsére kiegészíthetjük lecsupaszított receptjét, közelítve azt az eredeti, isteni gazdagsághoz.

A bájitalhoz készítsünk forrázatot zsályából, csomborból, kaukkfűből, kevés mentával. Illatosítsuk vaníliával, ha éppen alkoholos kivonatunk van, nyugodtan keverjük bele, ennyi alkohol még nem fogja tompítani az érzékeket. Feltétlenül tegyünk bele egy darab gyömbért vagy chilit is, mindkettő képes felforrósítani a bájital fogyasztójának vérét. A leszűrt, mézzel édesített bájitalt az alkalomhoz méltóan töltsük koktélos pohárba és egy szem cseresznyével vagy eperrel díszítve itassuk meg a (korántsem) gyanútlan áldozattal.

Aphrodité éjszakája legyen Veletek!