Budafoki borzaska
Volt, amikor a lét határozta meg a tudatot, aztán ahogy ez kiment a divatból, csupán olyan profán dolgok maradtak, mint a hűtő határozza meg a sütést.
Kellett már valami rágcsálni való a család egereinek, és a hűtő feltúrásakor előkerült egy adag juhtúró. Stanglit, pogácsát most nem akartam, valami zabpelyhesre állt rá a fantáziám. Csináltam már zabpelyhes, sós puszedlit, ami bátorságot adott a kísérletezéshez, így született ez az apróság
15 dkg zabpehely
15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
15 dkg finomliszt
25 dkg juhtúró
2 tojás
2 dl tej
0,5 csomag sütőpor
10 dkg tökmag
10 dkg földimogyoró
só, bors
A juhtúrót morzsoljuk a tálba és a tejjel meg a tojásokkal keverjük simára. Adjuk hozzá a zabpelyhet és a rozslisztet, hogy pár percig dagadhassanak. Közben keverjük a lisztbe a sütőport. A magokat a forgókéses aprítóval, vagy késsel vágjuk össze, majd a liszttel együtt adjuk a tésztához. Bátran sózzuk és borsozzuk meg és az egészet keverjük össze. Elég nehéz, ragacsos tészta lesz belőle, így két kiskanállal rakjunk kupacokat sütőpapíros tepsikre – nekem három tepsin fért el. Vízbe mártogatott villával nyomjuk laposra, majd a mintás felületét szórjuk meg fehér és fekete szezámmaggal. 200 fokos sütőben kb. 10 perc alatt sül meg, ilyen világos pirosra.