Jó kaja

A tél szürkeségét oldóan gyönyörű színű ez a narancsdzsem. Ha pedig kapunk vérnarancsot is, attól egészen csodálatos lesz.

Nem csak a színe kedvéért érdemes kipróbálni, az íze is fantasztikus. Mivel belefőzzük a teljes héját, az összes kesernyésségével együtt, a kész dzsem sem csupán édes, hanem a fantasztikus narancs íz és illat alatt picit fanyar. Ez a különlegesség az angol narancsdzsemek mintája után készül, egy szelet pirított kalácson az igazi. Próbáljunk meg vegyszermentes héjú, bio-narancsot és citromot venni hozzá. A nagyobb áruházakban is megjelentek a bio-pultok, elő szokott fordulni a kínálatukban.

(tovább…)

Ha ki se látszunk a hó alól és kellene valami kényeztető finomság, érdemes kipróbálni ezt a lekvárt. Csupa télen kapható hozzávalóból készül, nem konkurál a gyümölcsérés befőzéseivel.

Használhatunk hozzá ananász konzervet, de aki egyszer megkóstolt egy igazán érett, frissen hámozott gyümölcsöt, az tudja, hogy a különbség tán még a fáról éretten szedett és a konzerv őszibaracknál is nagyobb.

Ilyenkor télidőben nem könnyű zselésítőt beszerezni, ha csak nincs valami ismerős boltos, akit rábeszélhetnénk. Ha nem maradt nyárról, akkor követhetjük Nagyanyáink módszerét, akik a gyümölcs súlyával egyező mennyiségű cukorral főzték, meglehetősen sokáig, vagy használhatunk hozzá kevés agar-agart.

(tovább…)

Nem tudom mondok-e még újdonságot bárkinek is azzal, hogy az iparilag gyártott kenőmájasokban nagyon sok zsír van. Valamennyi kell, mert különben nem marad kenhető, de azért nem mindegy, mennyi az a valamennyi.

Élelmiszeres fejlesztő-mérnök barátom borzasztott el egy alkalommal, elmesélve, hogy fejlesztési feladatnak kapták: a 12 %-os májtartalmat miképp lehetne tovább csökkenteni? Ha belegondolunk, hogy egy kiló disznómáj, fogyasztói áron 300 Ft körül megvan, akkor jobb szeretném nem tudni mi az, ami ennél olcsóbb, amivel érdemes ezt a “drága” alapanyagot kiváltani. Ez volt az egyik impulzus, hogy elkezdjek házilag májas és más felvágottakat készíteni.

A címben nem véletlenül nem írtam kenőmájast. Annak fejében, hogy kevés benne a zsiradék – hiszen csak annyi, amennyi a tarjában van – el kell fogadjuk, hogy kicsit törős, legfeljebb szeletelhető állagú. Persze lehetne vízzel lazítani, de ahhoz mindenféle vízmegkötő és emulgeáló adalékokra lenne szükség, amit otthoni készítésnél szeretnénk elkerülni.

(tovább…)

Mielőtt bárki is érdeklődne, nem ment teljesen az agyamra az influenza, hogy télidőben befőzésről írok. Igazából az lenne fura, ha augusztusban próbálnék meg töklekvárt főzni.

Nem is igazi befőzés ez, nem készül hatalmas adagban, nem azért van, hogy hónapokig sorakozzanak a kamrapolcon – bár az is megoldható.

Általában hűtőben tartom a még felbontatlan üvegeket, eddig még nem volt ideje megpimpósodni. Nem csak a színe emlékeztet a nagy klasszikusra, a sárgabarack dzsemre, de a felhasználása is. Ugyanúgy lehet sütibe tölteni, palacsintára kenni, de legfőképp vajas kenyérre. Érdemes a zserbót is kipróbálni vele.

(tovább…)

Ugyan se fahéj, se narancs, se más karácsonyi kötelező fűszer sincs benne, mégis jó szívvel ajánlom ajándékba is. Nem ecsetelem milyen finom, az már a hozzávalók listájából látszik.

Érdemes többet csinálni belőle, a készítő is megérdemel egy kis ajándékot.

1 kg tisztított almahús
2 dl vörösbor
1 citrom
0,5 dl rum
10 dkg marcipán massza
35 dkg befőzőcukor a 3:1 fajtából
5 dkg mandula forgács
ízlés szerint 10 dkg mazsola

(tovább…)

Nem múlhatott el tél anélkül, hogy Nagyanyám be ne vette volna magát a jéghideg konyhába és ne állt volna neki citromdzsemet főzni, az unokák legnagyobb örömére. Már az öröm volt, amikor láttuk, hogy a cserép tálban ott áznak a negyed citromok, hiszen tudtuk, hogy másnap üvegbe kerülnek, és lehet vajas kenyérrel reggelizni belőle. Neki nem kellett hozzá szakácskönyv, ment az fejből, gyakorlatból. Még leírni sem tartotta fontosnak, hiszen tudta azt anélkül is. Szerencsére Apám lediktáltatta, amikor Nagyi 90 fölött járt, és már se megfőzni, se leírni nem tudta.

(tovább…)

A szokott figyelmeztetés helyett, Claudia receptjére azt írhatnánk, hogy (földi)mogyorót nyomokban sem tartalmaz. Ugyanúgy gyerekek etetésére szolgált, mint ismert nevű ipari testvére, azonban jóval olcsóbb és annál sokkal kevesebb zsiradékot tartalmaz. A csokin kívül csak a sűrítésre szolgáló krémpor ipari termék benne, de aki esetleg azt is elkerülné, az sűrítheti pektinnel, agar-agarral. Azt már le sem írom, így Karácsonyt várván, hogy ajándéknak is remek, ez lassan blogisztánszerte közhelynek számít.

3 kg alma
75 dkg barna cukor
3 – 4 dl víz
10 dkg sötét kakaópor
1 tábla fekete csoki
3 csomag csokis krémpor
vanília

(tovább…)

Ádvent első hetében még korai megkésett ajándékok készítéséről írni, azonban nem baj, ha előre elteszünk néhány ilyen receptet arra a – természetesen kizárt – esetre, hogy hirtelen kell még valamit készítenünk.

A recept ízesítetlen fekete teáról szól, de bátran kísérletezhetünk zöld teával, vagy gyümölcsteákkal. Mivel hidegen fogyasztjuk, a szokottnál jóval erősebbre főzzük, hogy kihűlés után is határozott íze legyen. Az itt megírt fűszerezés az alapként használt teától és a hangulatunktól függően változhat.

3 tk teafű
1 l víz
1 ek kardamom mag
1 tk ánizs
1 citrom
0,5 kg befőzőcukor, vagy cukor és zselésítő (pektin, agar-agar, zselatin)

(tovább…)

Nem vagyok egyszerű eset, ezt tudom, most mindjárt mindenki láthatja is. Már nem tudom hol találkoztam először a hagymalekvár receptjével, de azt megjegyeztem, hogy ez jó lesz az idei Karácsonyra szánt ajándékcsomagokba. Gyümölcsöt úgy is alig főztünk be, legalább lesz valami üvegbe zárt dolog is.

(tovább…)

Ez annyira, de annyira egyszerű recept, hogy ilyen alacsony képet kellett válasszak hozzá, hogy egyáltalán hosszabb legyen a szövegem. Teljesen nyersen készül, a paradicsompaprika összes vitaminját megőrizve, márpedig van benne bőven. Annak idején Szent-Györgyi Albert ebből a paprikaféléből izolálta a C-vitamint.

(tovább…)