Abból a 20 literes vödörbe vett ribizliből készül likőr, szörp és zselé is.

A kép címe: Tájkép csata közben – a szörpkészítés alatt mutatja a konyha fedőnevű csatateret.

A recept a szokásos, rövid leírása még tavalyról itt.

Annyi az idei falrengető újítás, hogy csökkentettem a malacságot, amit a szemek szétnyomkodásával lehet előidézni.

Eredetileg terveztünk egy kirándulást Nógrádba, hogy közvetlenül a termelőktől hozzuk el a befőzni valót. Sajnos időpont egyeztetési gondok miatt egyedül maradtunk erre a hétvégére, ennyiért pedig nem gazdaságos autóba ülni.

Rendkívüli népszerűségéből következik, hogy majd’ mindenkinek megvan a jól bevált receptje, amivel mindig sikerülni szokott.

Most egyet módosítva a recepten, nem kenyérrel indítottam be a kovászolódást, de még csak nem is krumplival. Így aztán semmit se kell lehalászni, nem maradnak benne foszlányok.

A friss fokhagymának van a legintenzívebb aromája, ha főzzük, hőkezeljük, akkor ebből veszít, a jellege is megváltozik. Ezért készül ez a krém nyersen, ami miatt viszont csak korlátozottan áll el fagyasztás nélkül.

Nem csak finomsága miatt készítették, de kifejezetten hasznosnak tartották torokfájás ellen is. Ha belegondolunk a fokhagyma és a méz jó tulajdonságaiba, nem kell csodálkoznunk rajta, ha ezek együtt még erősebben jelentkeznek.

Kétféle szörptípus készül a bodzából. Az egyik hamarost fogyasztásra, nem sok hígítást igényel, ha egyáltalán. A másik az olyan sűrű, koncentrált szörp, mint a bolti szörpök, csak épp nem kell bele festék, aroma meg ami még kerül a vegykonyhából.

Akkor a mi verziónk:

Az eper és a paprika párosítása elsőre biztos szokatlannak tűnik, ugyanakkor ha a chutneykra gondolunk már ismerősebb lehet. Érdemes először kis adaggal tesztelni a befogadó közönséget, utána győzzünk csak eleget tenni a “rendeléseknek”.

Említettem a fagyasztás kapcsán a tojástartót is.

Akadt aki félreértette és aggódva kérdezte, hogy szedem ki a papírból? Az Ő megnyugtatására is itt a fénykép.

Ha szedtünk egy kosár medvehagymát, azt azért tettük mert szeretjük, természetes hát ha szeretnénk a szezonján kívül is használni. Tartósítsuk tehát, hogy télidőben is felidézhessük vele a tavaszt.

Az ember lánya elhatározta, hogy valamit kezdeni fog a narancshéjakkal. Ahogy kell, alaposan megsikálva gyűltek a naponta cserélt vízben, valahol a hűtő aljában, egy üvegben. Közeledett a hétvége, amikor jut ideje ilyenekre, biztonság kedvéért vitt még haza egy hálónyival, kiegészítendő a készleteket. A nagy nap reggelén már csak az derült ki, hogy cukor nincs elég, de azért csak a sarkiba kellett elugrani. Az ihlet is megjött: dzsemet kéne főzni.

Igen ám, de az összes fellelhető recept úgy szól, hogy egyik nap beáztatjuk, másik nap megfőzzük. Márpedig erre nincs több nap, vagy ma, vagy soha. Kérdés feladva: mi légyen most?

Nem csak a színe kedvéért érdemes kipróbálni, az íze is fantasztikus. Mivel belefőzzük a teljes héját, az összes kesernyésségével együtt, a kész dzsem sem csupán édes, hanem a fantasztikus narancs íz és illat alatt picit fanyar. Ez a különlegesség az angol narancsdzsemek mintája után készül, egy szelet pirított kalácson az igazi. Próbáljunk meg vegyszermentes héjú, bio-narancsot és citromot venni hozzá. A nagyobb áruházakban is megjelentek a bio-pultok, elő szokott fordulni a kínálatukban.

Használhatunk hozzá ananász konzervet, de aki egyszer megkóstolt egy igazán érett, frissen hámozott gyümölcsöt, az tudja, hogy a különbség tán még a fáról éretten szedett és a konzerv őszibaracknál is nagyobb.

Ilyenkor télidőben nem könnyű zselésítőt beszerezni, ha csak nincs valami ismerős boltos, akit rábeszélhetnénk. Ha nem maradt nyárról, akkor követhetjük Nagyanyáink módszerét, akik a gyümölcs súlyával egyező mennyiségű cukorral főzték, meglehetősen sokáig, vagy használhatunk hozzá kevés agar-agart.

Élelmiszeres fejlesztő-mérnök barátom borzasztott el egy alkalommal, elmesélve, hogy fejlesztési feladatnak kapták: a 12 %-os májtartalmat miképp lehetne tovább csökkenteni? Ha belegondolunk, hogy egy kiló disznómáj, fogyasztói áron 300 Ft körül megvan, akkor jobb szeretném nem tudni mi az, ami ennél olcsóbb, amivel érdemes ezt a “drága” alapanyagot kiváltani. Ez volt az egyik impulzus, hogy elkezdjek házilag májas és más felvágottakat készíteni.

A címben nem véletlenül nem írtam kenőmájast. Annak fejében, hogy kevés benne a zsiradék – hiszen csak annyi, amennyi a tarjában van – el kell fogadjuk, hogy kicsit törős, legfeljebb szeletelhető állagú. Persze lehetne vízzel lazítani, de ahhoz mindenféle vízmegkötő és emulgeáló adalékokra lenne szükség, amit otthoni készítésnél szeretnénk elkerülni.

Mielőtt bárki is érdeklődne, nem ment teljesen az agyamra az influenza, hogy télidőben befőzésről írok. Igazából az lenne fura, ha augusztusban próbálnék meg töklekvárt főzni.

Nem is igazi befőzés ez, nem készül hatalmas adagban, nem azért van, hogy hónapokig sorakozzanak a kamrapolcon – bár az is megoldható.

Általában hűtőben tartom a még felbontatlan üvegeket, eddig még nem volt ideje megpimpósodni. Nem csak a színe emlékeztet a nagy klasszikusra, a sárgabarack dzsemre, de a felhasználása is. Ugyanúgy lehet sütibe tölteni, palacsintára kenni, de legfőképp vajas kenyérre. Érdemes a zserbót is kipróbálni vele.

Ugyan se fahéj, se narancs, se más karácsonyi kötelező fűszer sincs benne, mégis jó szívvel ajánlom ajándékba is. Nem ecsetelem milyen finom, az már a hozzávalók listájából látszik.

Érdemes többet csinálni belőle, a készítő is megérdemel egy kis ajándékot.

1 kg tisztított almahús
2 dl vörösbor
1 citrom
0,5 dl rum
10 dkg marcipán massza
35 dkg befőzőcukor a 3:1 fajtából
5 dkg mandula forgács
ízlés szerint 10 dkg mazsola

Nem múlhatott el tél anélkül, hogy Nagyanyám be ne vette volna magát a jéghideg konyhába és ne állt volna neki citromdzsemet főzni, az unokák legnagyobb örömére. Már az öröm volt, amikor láttuk, hogy a cserép tálban ott áznak a negyed citromok, hiszen tudtuk, hogy másnap üvegbe kerülnek, és lehet vajas kenyérrel reggelizni belőle. Neki nem kellett hozzá szakácskönyv, ment az fejből, gyakorlatból. Még leírni sem tartotta fontosnak, hiszen tudta azt anélkül is. Szerencsére Apám lediktáltatta, amikor Nagyi 90 fölött járt, és már se megfőzni, se leírni nem tudta.