Jó kaja

Tulajdonképp nem is ezt akartam megsütni, amikor a konyha felé vettem utamat. Nagyon rég készülök kipróbálni a kukoricapelyhes sütit, amihez Kata minapi receptje adott újabb lökést. Szokásom szerint ott őriztem a böngésző egyik fülén, de nem olvashattam el alaposan. Mikor ma eszembe jutott, akkor szembesültem vele, hogy a mi mértékünket messze meghaladó mennyiségű cukor van benne.

Ez eldöntötte a kérdést, hogy ismét halasztódik a kukoricapehely bevetése, marad a jól bevált zabpehely. A kisördög persze elkezdett dolgozni bennem, hogy csinálni kéne egy olyan sütit, amibe egyáltalán nem adok cukrot. Nem tűnt nagy varázslatnak, hiszen a reggeli kakaómat is teljesen cukor nélkül iszom.

A kukoricapehelyhez pedig keresek majd egy másik receptet, de ha Valakinek van sós receptje hozzá, ossza meg, ne kelljen újra kitalálnom.

(tovább…)

Ez a délelőtti termés.

Esküvő lesz a családban és ilyenkor automatikusan kezdhetek pogácsát gyártani. Valahogy mindenki ezzel akarja kínálni az éhhalál szélén lézengő násznépet.

(tovább…)

Még a hétvégén sütöttem, mikor az esti összepakolás során rájöttem, hogy a másnapi kerti buliba kéne vinni valami rágcsát is. Tudtam, hogy édeset többen is fognak hozni, a sós szokott hiánycikk lenni.

Ilyenkor jön jól a feledékeny konyhások megmentője, a fagyasztóban lapuló leveles tészta. Ha pedig az már kinyújtott állapotban vacog, az igen nagy segítség. Azért az igazi az olyan lenne, amit felcsavartak, nem összehajtottak.

Mivel a helyszín borosgazda pincéje volt, nyugodtan csináltam erősebben fűszerezve, hadd csússzon rá a jó bor.

Tanulság az, hogy két dobozzal kell tartani raktáron, mert rendkívül illékony, alig lehetett eldugni, a család csípőset el nem viselő tagja elől, hogy legyen mit magunkkal vinni.

(tovább…)

Az alma és a tészta is rendkívül sokoldalú alapanyagunk. Érdemes együtt is kipróbálni.

Tipikusan a Nagymamák konyhájának emlékét idéző édesség, ami alkalmas volt akár váratlanul beállító unokahad kényeztetésére is. Néhány alma, pár tojás és egy kis tésztaféle mindig akadt a ház körül, így egy Nagyi nem jöhetett zavarba.

(tovább…)

Miután a vendégek kellően elszórakoztatták magukat és egymást a csináld magad gyrossal, megérdemeltek valami finomságosat a vacsora végére.

A nagy klasszikus, a Rákóczi túrós ízei, fagylalttá átültetve, némi mediterrán, törökös beütéssel emlékezve a Fejedelem emigrációjára – még ha a túrós lepény nem is az Ő nevét őrzi.

(tovább…)

Munkahelyen esedékes névnapi köszöntésre készült, elvégre mégse járja üres kézzel menni.

Krónikus időhiányban élve, két felvonásban  – késő este és kora hajnalban. Kell is az a 6-8 óra a hűtőben ahhoz, hogy a keksz megszívja magát, és ropogósságát elvesztve tortává álljon össze. Enélkül nem csak szeletelni volna reménytelen, de díszíteni is.

Azért összességében nem kellett hozzá egy jó óránál több munka, és mégis elkészült az elvárt finomság.

(tovább…)

Nyáridőre való finomság, ami kevés munkával elkészíthető, nem kell a konyhát befűteni vele és még a kalóriaszámlálónkat se pörgeti durván.

Idén a málnatermés se lett nagyon kiadós, ennek megfelelő áron is lehet hozzájutni.

Ezzel szemben a jó hír, hogy még van a piacokon, nem késtünk le róla .

(tovább…)

A három utolsó fa közül, amit még Nagyapám ültetett, hűségesen terem egy öreg nyári alma. Rajzolnivalóan szép, piros alma nő rajta. Amikor igazán érett, az őszibarackhoz hasonlóan lehúzható a héja és a magháza körül egész üvegessé válik a húsa. Egyszer lekvárt főztünk belőle. Minden ízesítés nélkül fahéjasnak éreztük és alig tudtuk az üvegből “kirobbantani” úgy megszilárdult, amolyan almasajt félére.

Nem tudom milyen fajta. Nagyapámnak volt egy barátja, Aki Keszthelyen tanító agrárius emberként szerezte a csemetéket. Még az is előfordulhat, hogy a nemesítésből származó, törzskönyvbe nem vett fajtáról van szó. Ha tudnék vadalanyt szerezni, még az oltással is megpróbálkoznék, hogy megőrizzem a fajtát.

(tovább…)

Az egyszerű és gyors jegeskávé után lássuk egy különleges változatát.

Megszakadni ennek az elkészítésében sem fogunk, viszont rendkívül látványos társasági italt kínálhatunk.

A jegeskávé ismert finomságát izgalmasan egészíti ki az alkohol és a karamellesedő cukor íze.

(tovább…)

Ismét egy hideg innivaló, de ez már nem joghurtos.

Igazából talán nem is innivaló, inkább a desszertek közé sorolható. Akármi is, a lényege, hogy nagyon finom, mutatós és pár perc alatt elkészül.

A habveréstől sem kell megijedni és dobozba zárt műanyag habot venni. A jó öreg habszifonba ha beletöltünk egy vagy két doboz, 2 dl-es tejszínt, belecsavarjuk a habpatront, a hűtőben tartva majd’ két hétig kéznél az igazi tejszínhab.

(tovább…)