Jó kaja

Minap vettem egy kis zacskó aszalt vörösáfonyát azzal, hogy valami kekszet fogok sütni vele. Keresgéltem receptet hozzá, és rátaláltam a számomra ideális összeállításra. Flat-Cat kekszében még mák is van, ami azonnal el is döntötte a melyiket szeressem kérdést.

Épp csak egy kicsit igazítottam a recepten, a saját ízlésemhez. A végeredmény fantasztikus narancsos illatú, ropogós, finomság, mákkal és savanykás áfonya darabokkal.

(tovább…)

Van Dédnagyanyám feljegyzései között egy recept, aminek nemes egyszerűséggel, jó sütemény a neve. Egyszerű, takarékos recept, de remek édes rágcsálnivaló, akár nagyobb társaság ellátására is.

Még Karácsony táján kellett valami száraz aprósütemény, amit előre meg lehetett csinálni, bírt több mint száz kilométer utaztatást és mégis csak méltó egy ünnephez. Ekkor született ez a sütemény, ami a régi recept folytatása, kiegészítése.

50 dkg liszt
20 dkg zsír
20 dkg cukor
1 cs sütőpor
1 tojás sárgája
1 egész tojás
fahéj
szegfűszeg

Gyúrjunk a hozzávalókból közepesen kemény tésztát. Ha ragadna, gyúrjunk hozzá még egy kis lisztet, ha töredezik, pár kanál tejfölt. Lisztezett deszkán nyújtsuk 3 mm vékonyra.

Eddig a régi recept.

Ebből a tésztából most csillagokat szúrtunk ki és 180 fokos sütőben 10 – 12 perc alatt megsütöttük. Amikor kihűlt, megkentük feketeribizli zselével és kettesével összeragasztva pihenni tettük egy napra. Ez alatt a tészta magába szívta a zseléből a nedvesség egy részét, és már nem akartak széjjel csúszkálni a csillagok. Olvasztott csokoládét kanalaztunk a tetejére és vágott, zöld pisztáciával ill. dió darabkákkal díszítettük. Nem mondom, hogy átlag hétvégi sütés esetén van az embernek energiája ennyit foglalkozni vele, de egyszer – egyszer belefér.

Kókuszimádóknak kötelező. Igazi nedves, ragacsos közepű apróság, intenzíven kókuszos, és még hamar meg is van.

Kicsit laposra sikeredtek, nem kellett volna ilyen kekszformára lapítanom. Szerencsére még így is szaftos maradt, a feltámasztott darab még meg is görbült, mire lefényképeztem.

Ha tudunk válogatni – nekem az Ázsiában sikerült – vegyünk nagyszemű kókuszreszeléket, nagyon feldobja, ha ráharaphatunk a kis forgácsokra. A kókusztej nem volt az eredeti receptben, megmaradt valami másból, és egy hirtelen ötlettel beleborítottam. Még kókuszosabb lett tőle, bele is írtam a receptbe.

(tovább…)

Tömény finomság, csupa marcipán és olajos mag, talán még egészséges is?

Lelkiismereti problémákkal küzdők inkább ne csinálják meg, mert ellenállni úgysem lehet neki. Egyetlen megoldás van rá, csak még pontosítani kell a mikéntjét, ha a kalóriáit nem esszük meg vele együtt.

(tovább…)

Egyike azon apró semmiségeknek, amik abbahagyhatatlanul finomak.

Én úgy kaptam a receptet, hogy állítólag libanoni eredetű. Nem tudok utána járni, de akár lehet is, még ha nem is annyira édes, mint az arab sütemények jó része.

Akár távoli eredetű, akár nem érdemes nekiállni, mert igazán nem tart sokáig, és finomsága ellenére anyagi romlásba se fog dönteni az elkészítése.

(tovább…)

Ez akkor is függőséget okozóan finom, ha nem is pályázik a híressé vált Ladurée macaronok trónjára.

Arra viszont nagyon is alkalmas, hogy emlékezetes módon hasznosítsuk megmaradt tojásfehérjéinket. Az a kockázata meg lesz az akciónak, hogy a követeléseknek eleget téve, legközelebb tojássárga hasznosítására való receptek után fogunk kutakodni.

(tovább…)

Olyan  nagyon igazi, téli illatú, fűszerezésű finomság, akár Karácsonyra is készülhetett volna.

Akinél az először kóstoltam, tényleg inkább kekszféle volt. Ő kinyújtotta a tésztát, ráfektette a kinyújtott marcipánt, amit befedett a tészta másik felével. Én féltem, hogy sütés közben megolvad, kifolyik a marcipán, így hát inkább ilyen kis táskákat hajtottam belőle.

Akármelyik változatot is választjuk, készüljünk fel rá, hogy a kihűlési időt is alig éli túl, annyira gyorsan bír elpárologni.

(tovább…)

Ez az abszolút 30 perces sütemény, de ebben már a sütési idő is benne van.

Az ötletet egy kedves ismerőstől kaptuk, aki amellett, hogy egy tüneményes kis srácot nevelget, próbálja haza ízekkel kényeztetni Katarból ideszármazott férjét.

Nem csak hamar megvan, de elég sokáig eltartható is lenne, ha már annyira feledékeny lennék, hogy nem tudnám, hol is a süteményes doboz. Ehhez persze még az orromat is be kéne fogni, mert olyan illata van, hogy nem csak nyomozókutya találja meg. Úgy látszik, nem nyomtam elég laposra, így ez most inkább a puszedli nevet érdemli ki, nem a kekszet.

(tovább…)

Belgiumban dolgozott rokonainktól származik a recept. A belga édességek, köztük a kekszek is, híresen finomak – nem véletlenül népszerűek annyira, hogy rengeteg a házilag utánozható recept.

Ennek az egyébként egyszerűen és gyorsan elkészíthető receptnek meghatározó összetevője a szirup. Flamand vidéken létezik egy mézhez hasonlóan sűrű, karamellás szirup, azzal készítve hasonlít legjobban az eredeti belga kekszekre. A beszerzési forrásaink és kísérletező kedvünk szerint érdemes többféle sziruppal kipróbálni, egészen a juharszirupig. Mindegyikkel más állagú és ízű lesz a végeredmény, egyben azonban biztosak lehetünk, egyik változat se fog a nyakunkon maradni. Lehet használni hozzá a keksznyomó kézi készüléket, de akinek nincs – én is ide tartozom – az nyugodtan sodorja hengerré, és hűtés után vágja szeletekre. Lehet különféle kiszúró formákkal díszítést nyomni bele.

(tovább…)

Mit tegyen az ember, ha valamelyik konyhai attrakciója nem úgy sikerül, ahogy azt elképzelte? Ha nem lett ehetetlen, akkor a legjobb, ha átkereszteli, és onnantól kezdve ilyenre akarta.

Ezek a hógolyók is vaníliás keksznek indultak. Nem lapítottam el kellőképpen, arra számítva, hogy majd sütés közben elterül. Ilyenkor persze ezt a szívességet nem teszi meg, nagyot akkor terült volna, ha túl közel teszem egymáshoz. Aztán a telefon is akkor szólal meg, nehezen letehető hívóval a másik végén, amikor  már ki kellene venni, ezért lettek kissé rozsdamarták ezek a golyók. Kicsi álcázni ezt a fiaskót havazódtak be. Mindez azonban nem rontotta el a nagyon roppanósan omlós állagát, csak úgy olvad a szájban (a kézben nem).

(tovább…)