Idén a málnatermés se lett nagyon kiadós, ennek megfelelő áron is lehet hozzájutni.

Ezzel szemben a jó hír, hogy még van a piacokon, nem késtünk le róla .

Nem tudom milyen fajta. Nagyapámnak volt egy barátja, Aki Keszthelyen tanító agrárius emberként szerezte a csemetéket. Még az is előfordulhat, hogy a nemesítésből származó, törzskönyvbe nem vett fajtáról van szó. Ha tudnék vadalanyt szerezni, még az oltással is megpróbálkoznék, hogy megőrizzem a fajtát.

A meleg és a fagyigép hatására nálunk is beindult a fagylaltszezon. Kényszerűségből persze igyekszünk féken tartani magunkat, de vannak olyan receptek, amiket nem lehet kihagyni. Ilyen kötelező olvasmány minden mákbarát számára Moha mákfagyija.

Különlegessége, hogy fagylaltgép hiányában, rendszeres kevergetés nélkül is fagylalt állagú lesz, nem válik parfévá. Nem csak nagyon finom, de annyira jól néz ki, hogy megérdemel egy nagyobb képet.

Eredetileg vanília fagylaltnak készült, de annyira nyomult a tojáslikőr, hogy engedve az erőszaknak belekerülhetett.

Nyilván nem csak a főzött krém, hanem az alkohol is hozzájárult a nagyon krémes állaghoz. Akárhogy is van, dobogós helyet kapott a rendszeresen ismétlendők listáján.

A tegnapi csokifagyi recept mellé ez a könnyített eper járt. Kellett is, mert az sokkal zsírosabb, nehezebb.

A különbség természetesen a két fagylalt állagán is érezhető volt. A zsírosabbik a fagyasztóból kivéve is viszonylag  könnyen kikanalazható volt. A joghurtost 1-2 órával tálalás előtt át kellett tenni a normál hűtőbe, hogy alakíthatóvá váljon.

A Szépségtárból kölcsönöztem ki az alap receptet, ami ugyan tavalyi, de mit sem veszített finomságából.

Minden receptben automatikusan csökkentem a cukor mennyiségét, most is így tettem. Ezzel elért arra a határra, amikor már előfordul olyan, aki számára megrázó élményt jelent, mi azonban így szeretjük.

Ha már lúd alapon, bemelegítésképp egyből David Lebovitz sok helyen megénekelt sós karamellfagyijára esett a választás. Azért ennél sok egyszerűbbet el tudok képzelni, de ha ez sikerült, már semmi se lehet akadály. Amilyen bonyolult, olyan finom is, vagy még annál is. Nagyon tömény, súlyos fagylalt, az abszolút maximum belőle két gombóc, de az már helyettesítheti az ebédet.

Valamikor, még gyerekként kínált valamelyik szomszéd kompóttal, és elég alaposan elvette a kedvem tőle. Csak arra emlékeztem, hogy savanyú lében bizonytalan kinézetű foszlányok úsztak. Köszöntem, nem kértem repetát.

Aztán idén kipróbáltuk, először egy torta készült belőle, aztán a sikeren felbuzdulva rögtön egy sütemény is.

Most ellenállhatatlan, piros szárakat kínáltak a piacon – a múltkoriak zöldek voltak – amit egy adag eperrel ismét tortába szántam, ezúttal “kicsit” bonyolultabb kivitelben. A születésnapos csokit, karamellt és epret emlegetett, mindezt egészíti ki a rebarbara. Azt láttam, hogy sok lesz ez egy tortába, így először kevésbé csináltam zselésre, abból lett ez a pohárkrém. A tortába valót keményebb zselének csináltam, de az majd egy önálló bejegyzést érdemel.

Remek epres desszertet csinálhatunk vele, pár perc alatt. Igazi tavaszi finomság, ami a melegedő napokon mindenkinél garantált sikert arat.

Ha a gyerekeket még ennyi – szinte csak nyomokban kimutatható – alkohollal se akarjuk megkínálni, az Ő poharaikat vanília öntettel díszítsük. A hozzávalókból, a pohár méretétől függően 6-8 adag tálalható.

Ennél azonban lényegesen sokoldalúbban használható, erre példa ez a spárga panna cotta, ami a vaníliás illata ellenére nem édesség, remek hideg előétel, vagy inkább sós desszert.

Akár 10 perc alatt is elkészülhetünk vele. Egyetlen különlegessége van, ez a karamell kéreg a tetején, amihez nem nélkülözhető a szakácsfáklyának is hívott gázégő. Egyre több háztartásban fellelhető már és a beszerzéséhez se kell egy talicska arany.

Nem csak a hétköznapi életben illetik több néven, de a botanikusok se egyetlen nevet adtak neki. Galium odoratum mellett előfordul az Asperula odorata név is, ahol mindkettő második tagja az illatosságára utal. Pedig csalóka dolog ez az illat. Ahogy szedjük, azon frissiben alig érezni, kitartóan kell az ujjaink között morzsolgatni, hogy kiszagolhassuk. Ha azonban legalább egy éjszaka hagyjuk fonnyadni, sokkal intenzívebbé válik. Ez az oka annak, hogy a receptek is ilyen fonnyasztott állapotban használják.

Bemelegítésként egy olyan villámgyorsan elkészíthető édesség, aminek csak az eltűnése lesz még gyorsabb.

Igazából ez talán még receptnek se nevezhető igazán, inkább csak ötlet. Aki még tudja mi a habszifon, netán használja is, az akár bele is készítheti a krémet ami a hűtőben napokig eláll. Azzal aztán tényleg percek alatt tálalhatja a csemegét.

Nemrég MS Poppynál láttam egy hasonlót, amin viszont zabpelyhes kalap volt. Remek ötletet adott, a zabpehely amúgy is a kedvenceim közé tartozik. Végül kiderült, kevés finomabb  és egyszerűbb módja van a tavaszra már kicsit fonnyadozó almák hasznosításának.

A címben szereplő skótról senki se gondoljon a takarékosságra, ez a benne levő whisky miatt kapta nevét, no meg a zabpehely sem ismeretlen arrafelé.

Abszolút praktikus édesség, nagyon hamar meg van és elég jól előkészíthető, csak a poharakba kanalazást kell tálalás előttre időzíteni.

Málnán kívül készíthetjük eperből és a nyár vége felé nagyon érett szederből is. Utóbbiból egészen fantasztikus, lilás színű lesz.

Elhasználhatunk hozzá egy épp megmaradt tojásfehérjét, és viszonylag nyugodt lelkiismerettel kanalazhatjuk el: alig kell bele cukrot tegyünk, és a zabpehely hasznos rostokat vitt bele.

Szerintem ez a lágytojás is olyan ötlet, amiről az ember sajnálja, hogy másnak jutott eszébe.

Aki szeret csokizni, értékelni fogja az ötletet, és erőst elgondolkodik, nem ez lesz-e az ünnepi menü desszertje. Természetesen bármilyen fehér, zselatinos krémmel tölthető, nem is lényeges az eredeti recept.

Gyerekkoromban gyakran készült Nagyanyám konyháján, ha az unokákat várta egy kis kényeztetésre. Szerettük ezt a szaftos, tálkából kanalazható finomságot. A nevét ugyan nem értettük, hiszen gyerekként kit érdekel, hogy szép-e az édesség, akár alulról, akár másfelől szemlélve?

Később megörököltem a szakácskönyvét, amiben még Maminak, az én Dédnagyanyámnak az írásával szerepel ez a recept. A családban használatos neve mellé odabiggyesztette a Hofmehlspeis, vagyis udvari sütemény nevet is.

Hoztam a piacról finom házi túrót, hogy méltó párja legyen a gyümölcsnek – egyáltalán gyümölcsnek számít, és nem zöldségnek? – ha pedig kísérlet, akkor legyen rögtön kétféle krém belőle, egy sós és egy édes. Mindkettőre léteznek példák a világ konyháin, nagy hibát nem követhetek el vele.

A másik oka ennek a bejegyzésnek, egyik legkedvesebb olvasóm megjegyzése, amiben egy fekete tányér használatára biztatott.