Jó kaja

Ez a recept ideális akkor, ha rendkívül egyszerűen akarunk vendégeket elkápráztatni, de jutalomfalatkának, a saját szánkba se utolsó.

Akár 10 perc alatt is elkészülhetünk vele. Egyetlen különlegessége van, ez a karamell kéreg a tetején, amihez nem nélkülözhető a szakácsfáklyának is hívott gázégő. Egyre több háztartásban fellelhető már és a beszerzéséhez se kell egy talicska arany.

(tovább…)

Olyan illatos növénykéről essen most szó, ami mára szinte teljesen kiszorult a konyhából, pedig Nagyanyáink még kedvelték. Ez a bükk- és tölgyerdők alján megbújó, apróvirágú növény a szagos müge, amit erdőmesternek is neveznek. Április végén, május elején érdemes szedni, akkor a legjobb az illata, amikor még nem virágzott ki.

Nem csak a hétköznapi életben illetik több néven, de a botanikusok se egyetlen nevet adtak neki. Galium odoratum mellett előfordul az Asperula odorata név is, ahol mindkettő második tagja az illatosságára utal. Pedig csalóka dolog ez az illat. Ahogy szedjük, azon frissiben alig érezni, kitartóan kell az ujjaink között morzsolgatni, hogy kiszagolhassuk. Ha azonban legalább egy éjszaka hagyjuk fonnyadni, sokkal intenzívebbé válik. Ez az oka annak, hogy a receptek is ilyen fonnyasztott állapotban használják.

(tovább…)

Közeledik az eperszezon! Kell szóljak, vagy érzi már mindenki?

Bemelegítésként egy olyan villámgyorsan elkészíthető édesség, aminek csak az eltűnése lesz még gyorsabb.

Igazából ez talán még receptnek se nevezhető igazán, inkább csak ötlet. Aki még tudja mi a habszifon, netán használja is, az akár bele is készítheti a krémet ami a hűtőben napokig eláll. Azzal aztán tényleg percek alatt tálalhatja a csemegét.

(tovább…)

Van a családunkban egy amerikai rokonoktól származó recept, angol nevén apple crisp. Finom dolog, de megvan az a rossz tulajdonsága, hogy csak addig ropogós a tetején levő tészta, amíg még ehetetlenül forró.

Nemrég MS Poppynál láttam egy hasonlót, amin viszont zabpelyhes kalap volt. Remek ötletet adott, a zabpehely amúgy is a kedvenceim közé tartozik. Végül kiderült, kevés finomabb  és egyszerűbb módja van a tavaszra már kicsit fonnyadozó almák hasznosításának.

(tovább…)

A mai nap bolondozni kéne, ugyanakkor Nagyhét is van, ezt sem szabad elfelednünk. Skót viccek helyett egy édességet ajánlok, ami az ünnepi menü méltó befejezése is lehet.

A címben szereplő skótról senki se gondoljon a takarékosságra, ez a benne levő whisky miatt kapta nevét, no meg a zabpehely sem ismeretlen arrafelé.

Abszolút praktikus édesség, nagyon hamar meg van és elég jól előkészíthető, csak a poharakba kanalazást kell tálalás előttre időzíteni.

Málnán kívül készíthetjük eperből és a nyár vége felé nagyon érett szederből is. Utóbbiból egészen fantasztikus, lilás színű lesz.

(tovább…)

Ez a könnyű, gyors finomság még az ősszel készült, csak most találtam rá a képére. Így tavasz kezdetén még aktuálisabb, hiszen az almák már kezdenek fonnyadni, elveszítik savasságukat, egyre kevesebb kedvünk van ahhoz, hogy nyersen megegyük.

Elhasználhatunk hozzá egy épp megmaradt tojásfehérjét, és viszonylag nyugodt lelkiismerettel kanalazhatjuk el: alig kell bele cukrot tegyünk, és a zabpehely hasznos rostokat vitt bele.

(tovább…)

Az internetet járva időnként fantasztikus ötleteket látni.

Szerintem ez a lágytojás is olyan ötlet, amiről az ember sajnálja, hogy másnak jutott eszébe.

Aki szeret csokizni, értékelni fogja az ötletet, és erőst elgondolkodik, nem ez lesz-e az ünnepi menü desszertje. Természetesen bármilyen fehér, zselatinos krémmel tölthető, nem is lényeges az eredeti recept.

(tovább…)

Reggeli blogszemlém során Notburgánál találkoztam egy ismerős recepttel.

Gyerekkoromban gyakran készült Nagyanyám konyháján, ha az unokákat várta egy kis kényeztetésre. Szerettük ezt a szaftos, tálkából kanalazható finomságot. A nevét ugyan nem értettük, hiszen gyerekként kit érdekel, hogy szép-e az édesség, akár alulról, akár másfelől szemlélve?

Később megörököltem a szakácskönyvét, amiben még Maminak, az én Dédnagyanyámnak az írásával szerepel ez a recept. A családban használatos neve mellé odabiggyesztette a Hofmehlspeis, vagyis udvari sütemény nevet is.

(tovább…)

Alaposan megpuhultak már a minap beszerzett avokádók, épp ideje volt valamit kezdeni velük. Olvastam egy ihletadó receptet, amiben túróval lesz krémmé.

Hoztam a piacról finom házi túrót, hogy méltó párja legyen a gyümölcsnek – egyáltalán gyümölcsnek számít, és nem zöldségnek? – ha pedig kísérlet, akkor legyen rögtön kétféle krém belőle, egy sós és egy édes. Mindkettőre léteznek példák a világ konyháin, nagy hibát nem követhetek el vele.

(tovább…)

Először is elnézést kérek mindazon olvasóktól, akik hiába keresték a reggeli bejegyzésben a képet. Valami szerver oldali gond miatt nem jelent meg, én meg csak most tudtam ránézni a blogra, egész nap mással voltam elfoglalva.

A másik oka ennek a bejegyzésnek, egyik legkedvesebb olvasóm megjegyzése, amiben egy fekete tányér használatára biztatott.

(tovább…)