Jó kaja

Volt, amikor a lét határozta meg a tudatot, aztán ahogy ez kiment a divatból, csupán olyan profán dolgok maradtak, mint a hűtő határozza meg a sütést.

Kellett már valami rágcsálni való a család egereinek, és a hűtő feltúrásakor előkerült egy adag juhtúró. Stanglit, pogácsát most nem akartam, valami zabpelyhesre állt rá a fantáziám. Csináltam már zabpelyhes, sós puszedlit, ami bátorságot adott a kísérletezéshez, így született ez az apróság

(tovább…)

Sós, omlós finomság, aminek nagy előnye, hogy még az asztalon felejtve se szárad ki napok alatt sem. Jellemzően ez a baleset nem szokott előfordulni vele, inkább el kell zárni, nehogy egyhelyben elrágcsálódjék.

A kép árulkodik,  így inkább elárulom, hogy eltértem a recepttől, nehogy azt higgye bárki is, hogy ami konyhánkban már nagyon aktívak a legyek. Nem szerepel a hozzávalók között, de tettem bele két evőkanál darálatlan mákot, az nagyon jól harmonizál a sós ízekkel is.

(tovább…)

Amikor az ember szombat délután a homlokára csap, hogy másnap délelőtt kell vinni egy adag süteményt valahová, addig túrja a gyűjteményt, amíg talál valami gyorsat. Az se baj persze, ha minden hozzávaló megtalálható az otthoni készletben, hiszen semmi kedve nem lenne a viharos szélben még a sarki boltig sem elmenni. Nagy előnye, hogy elég összegyúrni, kinyújtani és sütni. Nem kell pihentetni, ugyanakkor elbírja, tehát ha úgy adódik, hogy nem kell azonnal sütni, nyugodtan mehet a hűtőbe.

(tovább…)

Nagy kedvencünk ez a sós sütemény, ami neve ellenére nem hasonlít a megszokott pogácsákra.

Égetett tészta az alapja, ami ijesztően hangzik ugyan, de egyszerűen elkészíthető. A sütés közben szépen megdagad, a közepe üregessé válik, ezzel a szorgosoknak lehetőséget ad arra, hogy meg is töltsék. Anélkül sem száraz és önmagában is nagyon jóízű. Még sose öregedett meg valami doboz mélyén.

(tovább…)

A minap nagyon megihletett egy recept, amit azóta őrzök egy külön böngésző fülön. Gyorsan tisztáztam azt is, hogy nem elírás miatt nincs benne sütőpor, az így a jó. És tényleg, ez így nagyon jó, köszönet érte DebiGabinak, aki a Vegyes Salátán Szekimamának álcázza Magát.

Szerintem mindenféle ital – tea, bor, sör – mellé remek korcsolya, csak az első falatot nem szabad bekapni, mert utána úgyse tudjuk abbahagyni, amíg még van belőle.

(tovább…)

A poncichter névből már sejthető, hogy a recept eredete kapcsán Sopronba látogatunk. Az ott élt németajkú lakosságot hívták poncichtereknek. Ezt a nevet onnan kapták, hogy szorgos földművesként kihasználták a sorok közeit is arra, hogy babot termeljenek, ami segített átvészelni a telet. A babtermesztő, Bohnenzüchter szó torzult poncichterré.

A babot nagyon sokoldalúan használták, rengeteg babos receptjük volt, ez a pogácsa is ilyen. Az év végi időszak édesség túltengése után még nem vitt rá a lélek, hogy édes sütemény receptekkel terheljem fogyást fogadott látogatóimat, még csak sós süteményre vetemedek.

A receptben szereplő adag hatalmas, két kilónyi pogácsa lesz belőle. Ha nem várunk nagyobb társaságot, nyugodtan felezzük, harmadoljuk.

(tovább…)

Karácsony ugyan az édes ízek fő szezonja, jól tud esni egy kis sós süti is, hígítani a tömény édességet.

Nem túl bonyolult az elkészítése, csak annyira kell előre gondolkodni vele, hogy pihenhessen egy éjszakát a hűvösön.

Szinte elronthatatlan recept és a gyönyörű leveles pogácsák titkot őriznek, csak kóstolásra derül ki, hogy sajtosak.

50 dkg liszt
15 dkg margarin
10 dkg disznózsír
fél kocka élesztő
2 tojás
tejföl
só (bors, szerecsendió)

20 dkg reszelt sajt

(tovább…)

Szerintem az éves cukoradagunk jelentős része fogy el az év utolsó heteiben, időnként jól esik valami sós is. Annyira legyünk stílusosak, hogy legalább a mákkal utalunk ebben is a Karácsonyra. Azért az év más szakában is érdemes megsütni, gyors, egyszerű és nagyszerű rágcsa.

25 dkg vaj (margarin)
40 dkg liszt (felesben finom és rétes)
10 dkg reszelt sajt
5 dkg darálatlan mák
0,5 cs sütőpor
tejföl
só

(tovább…)

A házasított boroktól kölcsönvett kifejezéssel azt jelzem, hogy ez a kiflicske két recept házasságából született. A tésztája az a jól bevált szaftos, krumplis, amiből Nagyanyám is remek kifliket töltött. A tölteléke most nem egyszerűen darált sonkakrém, hanem Notburga sörös krémje, amit melegszendvicsbe ajánlott. Nagy kockázatot nem vállaltam a házasítással, hiszen ami meleg szendvicsen bevált, az kiflitöltelékként sem lehet rossz.

30 dkg liszt
20 dkg tört krumpli
15 dkg túró
5 dkg zsír
2 tojás
só

(tovább…)

Szeretem a zabpelyhes puszedliket, hiszen nem áll sokból összekeverni és a tepsire kupacolgatni. Sokáig eláll és megőrzi finom ropogósságát. Szinte csak édes recepteket találtam szerte a neten, pedig szerettem volna sósat csinálni, egyrészt az íze kedvéért másrészt, hogy ne legyen benne cukor. Hadd hihessem azt, hogy a sok maggal, rosttal egészségesebb, tán még kevésbé is hizlal. Én sikeresnek nyilvánítottam a kísérletet, és a fogyás sebességét a saját magam által elnyelt puszedlik számával összevetve, alighanem másnak is ízlett.

(tovább…)