Jó kaja

Ez a délelőtti termés.

Esküvő lesz a családban és ilyenkor automatikusan kezdhetek pogácsát gyártani. Valahogy mindenki ezzel akarja kínálni az éhhalál szélén lézengő násznépet.

(tovább…)

Még a hétvégén sütöttem, mikor az esti összepakolás során rájöttem, hogy a másnapi kerti buliba kéne vinni valami rágcsát is. Tudtam, hogy édeset többen is fognak hozni, a sós szokott hiánycikk lenni.

Ilyenkor jön jól a feledékeny konyhások megmentője, a fagyasztóban lapuló leveles tészta. Ha pedig az már kinyújtott állapotban vacog, az igen nagy segítség. Azért az igazi az olyan lenne, amit felcsavartak, nem összehajtottak.

Mivel a helyszín borosgazda pincéje volt, nyugodtan csináltam erősebben fűszerezve, hadd csússzon rá a jó bor.

Tanulság az, hogy két dobozzal kell tartani raktáron, mert rendkívül illékony, alig lehetett eldugni, a család csípőset el nem viselő tagja elől, hogy legyen mit magunkkal vinni.

(tovább…)

Ritkán fordul elő, hogy a juhtúró tisztes kort érjen meg a hűtőnkben. Most ez történt, a valamire majd elfogy alapon beszerzett dobozka túró kezdte megközelíteni egyhetes születésnapját. Ezt a tűrhetetlen állapotot orvosolni kellett, amiből ez a sós keksz született.

Akinek esetleg nehézséget okoz betevő napi folyadékmennyiségének eltüntetése, annak szeretettel ajánlom figyelmébe. Ettől elfelejti milyen is az, amikor nem szomjas.

(tovább…)

Nagyobb társaságra való borkorcsolyát kellett készíteni, amihez előkerült ez a nosztalgiarecept.

Valamikor réges-régen, még az online internetes játékok előtti korban volt szokásban a LAN-party. A haveri kör péntek délután levonult a pincébe, 5-6 számítógéppel, amiket hálózatba kapcsoltak. Szigorúan dróttal, semmi router meg wi-fi. Aztán elhelyezkedett mindenki a saját gépe elé tett matracon, és kezdődhetett a játék. Vasárnap délutánig onnan aligha jött ki bárki is, aki kidőlt, eldőlt és aludt pár órát. Az ilyen barlanglakók etetésére ideális volt a pizzatekercs, amivel mindig hangos sikert arattunk.

(tovább…)

Tulajdonképp én nem is akartam mostanában sajtosat sütni, de kénytelen voltam. Persze ezért senki se sajnáljon, még ha végül egész nap ki se szabadultam a konyhából. Két sütemény, egy kenyér és 215 fénykép volt a nap mérlege. Ebből is látszik a profi és az amatőr fotós közti egyik különbség: a profi csomó rossz képet inkább el sem exponál, így nem kell ennyit selejteznie.

Amiért pedig kénytelen voltam ezt a sajtost megsütni, az egy fura bevásárlás volt. A nagycsarnokban, a sorba-állós sajtosnál “vintage cheddar”-t kínáltak, egész megfizethető áron. Nem tudom a vevők mekkora hányada sejtette, hogy ez egy érlelt, viszonylag öreg sajtot kell takarjon, én minden esetre kértem 20 dekával. Kaptam egy zacskót, amiben papírba csomagolva volt a sajt, ami a többi mellé került a kosaramba. A meglepetés otthon ért, amikor kicsomagolva kisebb – nagyobb, alaktalanra tört sajtdarabok néztek vissza rám, ami leginkább krumplicukorra emlékeztető látvány volt. Első mérgemet a kóstolás csillapította le, szinte parmezán erősségű, markáns sajt ízt éreztem, ami predesztinálva volt a sütésre.

(tovább…)

Nagy kedvencem ez a pogácsa, már sokadszor sütöm. Ideális tömegétkeztetésre, mert az alap adag komoly szakajtónyi. Lehet persze felezni, de minek, így is maradéktalanul el szokott fogyni.

Az egyik nap begyúrom, másnak megsütöm kategória versenyzője, bár előfordult már, hogy csak negyednap került sorra – baja így se lett.

(tovább…)

Ügyesen elbújt a hűtő mélyén fél adag juhtúró, talán gomba fejek töltése után maradt meg.

Épp valami sóshoz volt nagy kedvem, csak épp az időm volt kicsi. Ilyenkor kerül elő ez a recept, mert elég összegyúrni, kinyújtani és kész is. Nem kell pihentetni, hajtogatni, ráolvasni, ez így jó, fél óra alatt.

(tovább…)

A megunhatatlan juhtúrós pogácsát kissé átalakítottam, mert épp ilyen kedvem volt.

Nem kellett nyújtani, szaggatni, visszagyúrni, újra nyújtani…

Az asztalra terített sütőpapíron tenyérrel hengergettem a tésztarudakat, és a megcsomózott perecek egyből mehettek is a tepsibe. A receptben változtatás nélkül kicserélhető a juhtúró reszelt sajtra, de igyekezzünk valami markáns ízű fajtát venni hozzá, különben semmi íze se lesz.

(tovább…)

Volt, amikor a lét határozta meg a tudatot, aztán ahogy ez kiment a divatból, csupán olyan profán dolgok maradtak, mint a hűtő határozza meg a sütést.

Kellett már valami rágcsálni való a család egereinek, és a hűtő feltúrásakor előkerült egy adag juhtúró. Stanglit, pogácsát most nem akartam, valami zabpelyhesre állt rá a fantáziám. Csináltam már zabpelyhes, sós puszedlit, ami bátorságot adott a kísérletezéshez, így született ez az apróság

(tovább…)

Sós, omlós finomság, aminek nagy előnye, hogy még az asztalon felejtve se szárad ki napok alatt sem. Jellemzően ez a baleset nem szokott előfordulni vele, inkább el kell zárni, nehogy egyhelyben elrágcsálódjék.

A kép árulkodik,  így inkább elárulom, hogy eltértem a recepttől, nehogy azt higgye bárki is, hogy ami konyhánkban már nagyon aktívak a legyek. Nem szerepel a hozzávalók között, de tettem bele két evőkanál darálatlan mákot, az nagyon jól harmonizál a sós ízekkel is.

(tovább…)