Jó kaja

A kifogyhatatlan változatosságú expressz sütemények egy újabb fajtája. Mialatt a sütő bemelegszik, épp össze lehet keverni, és beletöltögetni a tepsibe.

A muffinoknak megvan az a jó tulajdonságuk, hogy türelmesek. Ha egészen nem durvul el azt ember, akkor nem bünteti a recepttől való eltérést. Így aztán alkalmas arra is, hogy különféle maradék hozzávalókat süssünk el bele. Ebbe így került pár kanálnyi mogyoróvaj, ami egy üveg fenekén árválkodott.

(tovább…)

Olyan hagyományos sütemény receptje, amit akkor csináltak, amikor nem volt sok idő hozzá, de kellett valami finom.

Nagyon szaftos marad, hiszen a túrós töltelék nem sül együtt a tésztával, hidegen kell beletölteni. Amíg a tészta megsül és kihűtjük, pont el is készülünk a töltelékkel. A recept nyers tojással készül, így nem tartható el sokáig, főleg nem hűtés nélkül. Akinek ez nem szimpatikus, főzzön a tojásból, kevés tejjel sűrű krémet, és az keverje bele a töltelékbe.

(tovább…)

A mák és a megy régi, jó barátok, ebben a receptben is remekül kiegészítik egymást.

Roppant egyszerű az elkészítése, mint minden kevert süteményé. Annyi a tészta különlegessége, hogy semennyi liszt se kell bele.

A fagyasztott meggy kiolvasztását nem számítva 20 perc alatt a tepsibe kerül, és mehet a sütőbe.

(tovább…)

Reggeli blogszemlém során Notburgánál találkoztam egy ismerős recepttel.

Gyerekkoromban gyakran készült Nagyanyám konyháján, ha az unokákat várta egy kis kényeztetésre. Szerettük ezt a szaftos, tálkából kanalazható finomságot. A nevét ugyan nem értettük, hiszen gyerekként kit érdekel, hogy szép-e az édesség, akár alulról, akár másfelől szemlélve?

Később megörököltem a szakácskönyvét, amiben még Maminak, az én Dédnagyanyámnak az írásával szerepel ez a recept. A családban használatos neve mellé odabiggyesztette a Hofmehlspeis, vagyis udvari sütemény nevet is.

(tovább…)

Amíg friss gyümölcshöz jutunk, használjuk a nagy téli klasszikust, az almát. Az ilyen süteményekbe remekül használhatjuk a kissé fonnyadt, de nem rothadt darabokat, kimondottan előnyös, ha nem túl szaftos a gyümölcs.

Nagyon finom, csupa krém és alma, habbal a tetején, igazi fahéjas, téli illattal.

(tovább…)

Az almás sütemények ritkán szárazak, nyögvenyelősek, és így télidőben sok más friss gyümölcsöt nem tudunk használni.

Ez különösen is szaftos, finom az almaréteg alatt bujkáló tejfölös krémtől. Nem kötelező tartozéka a mandula vagy a dió, de az almás sütemények esetén nem hibázhatunk, ha kerül bele valamelyikből.

A kimaradó tojásfehérjéket, ha nem használjuk el pár napon belül, nyugodtan fagyasszuk be. Én csavarkupakos üvegbe szoktam bezárni, ráírom hány fehérje van benne (!) és oldalára fektetve fagyasztom meg. Ebben a helyzetben a megfagyó víz nem tudja elrepeszteni az üveget.

(tovább…)

Az ilyen édes semmiség úgy kezdődik, hogy csörög a ház cukrászának telefonja. A túlsó végén az alig édesszájú barátok jelzik, hogy mindjárt érkeznek. Aki ismeri már a barátait, az nyugodtan nekiáll egy ilyen 40 perces sütinek, ki is hűl az még addig a mindjártig.

Abszolút elronthatatlan és a kamra pillanatnyi készletei szerint szabadon alakítható.

(tovább…)

Nagyon régi családi receptünk ez, Nagyanyám sokszor sütötte, mikor az unokáit várta.

A feljegyzés azonban az Ő édesanyjától származik, akit én nem ismertem, csak hallhattam Róla.

Nem bonyolult az elkészítése, hamar megvan, mégis nagyon finom, ropogós dióhabbal borított sütit kínálhatunk. Meglepően jól bírja a tárolást, főleg jól záródó fém dobozban. Egy hét meg se kottyan neki, feltéve, hogy megéri ezt a sütemények számára matuzsálemi kort. A hozzávalók a sütő nagy tepsijéhez valók, ahogy Nagyanyám írta, a nagy gáztepsihez.

(tovább…)

Ez egy igazi Nagymama recept, unokák kényeztetésére, barátosnék fogadására.

Rendkívül egyszerűen, gyorsan elkészíthető, és napokig friss marad, ha marad. A recept legnagyobb nehézsége az utolsó pontja, ritkán sikerül a teljes tepsire vonatkoztatni.

Nagyon diós, nagyon finom, diókedvelőknek egyszerűen kötelező. Ugye diétás is, elvégre egy szem lisztet se szórunk bele?

(tovább…)

Ez majdnem olyan mint a nagymamák klasszikus almáspitéje, csak még azoknál is sokkal finomabb.

A tölteléke egészen krémes, fűszeres. Igazság szerint kéne belefőzni egy marék mazsolát is, de ez olyankor készült, amikor utálkozó vendég érkezett.

Tudom, hogy vannak benne ipari adalékanyagok is, de ennyi talán belefér időnként. Meg lehetne csinálni ezek nélkül is, agar-agarral, kérdés csak, hogy van-e kedvünk azzal kísérletezni. Nekem nem volt. A hozzávalókból telerakhatjuk a sütő nagy tepsijét.

(tovább…)