Jó kaja

Munkahelyen esedékes névnapi köszöntésre készült, elvégre mégse járja üres kézzel menni.

Krónikus időhiányban élve, két felvonásban  – késő este és kora hajnalban. Kell is az a 6-8 óra a hűtőben ahhoz, hogy a keksz megszívja magát, és ropogósságát elvesztve tortává álljon össze. Enélkül nem csak szeletelni volna reménytelen, de díszíteni is.

Azért összességében nem kellett hozzá egy jó óránál több munka, és mégis elkészült az elvárt finomság.

Tovább is van, mondjam még?

Nagyon nyárias, könnyű desszert, így az eperszezon vége felé.

Megcsinálni nem sokból áll, persze eltüntetni még kevesebből.

Ha lenne most valami jeles nemzeti ünnep, annak szólna az ajánló, hiszen a színei arra predesztinálják. Így csak a fekete tányért kellett elővennem – ami egyébként ritkán ad jó hátteret a kaják fényképezéséhez – mert a fehérbe beleveszett volna.

Szerintem így még az is megeszi a epret, Aki amúgy nem nagy rajongója. Ennyi finomsággal? Még szép!

Tovább is van, mondjam még?

Gyerekkori emlékem a tejberizs fagylalt. Ezért mentünk el az Auguszthoz, mert a közelebbi cukrászdák fagylalt választéka enyhén szólva is foghíjas volt.

Nagyon megörültem a minap Flat-Cat kockára fagyott tejberizsének, mert megadta a végső lökést az egykori íz reprodukálásához. Azt már tudtam előre, hogy nem lesz olyan extravagánsan díszítve, de nem is az a lényeg benne.

Tovább is van, mondjam még?

Vagy egy hónapja őrzök egy receptet külön böngésző fülön, mert feltétlenül el akartam készíteni.

Andi csemegéje annyira egyszerűnek látszott és annyira finomnak, hogy csak az alkalomra vártam, hogy nekilássak. A nasihiány most érte el azt a kritikus értéket, amikor nem lehetett tovább húzni, mert veszélyessé válhatott volna.

Tovább is van, mondjam még?

A címet visszaolvasva eszembe jutott, hogy a receptet már le se kell írnom, alig több annál.

Az elmúlt napokban több olyan receptet is közreadtam, miben az eper szokatlan, sós környezetben lépett fel. A dolgok ezúttal se zökkennek vissza megszokott kerékvágásukba, most a spárga lép ki megszokott szerepéből, egy könnyű, tavaszi desszertben. Nagy előnye, hogy az ilyentájt gyakori bikini-projecten dolgozók is alacsony lelkiismeret-furdalási tényezővel ehetnek belőle.

Tovább is van, mondjam még?

Szatmárban és attól keletre ismert ez az édesség, amit Húsvétra készítenek. A húsvéti sonka méltó kísérője, ami nem hiányozhat a hagyományos asztalról.

A népi konyhán a vanília nem volt járatos, a mazsolával együtt később kerülhetett a receptbe.

A recept először az ingyenes Kifőztük receptújságban jelent meg, ami a jobb oldalon levő címlapképre kattintva érhető el. Ott további képek is láthatók.

Tovább is van, mondjam még?

Tradicionális görög édesség, ami szinte semmilyen ünnepről nem maradhatott el.

Mára már nagy mennyiségben gyártják iparilag is, itt – ott feltűnik a hazai boltok polcain is.

Mint oly sok mindent, ezt is nyugodtan megcsinálhatjuk odahaza, és meg fogunk lepődni mennyire nem bonyolult. Az eredeti recept csak szezámmagot tartalmazott, de érdemes kiegészíteni mandulával, dióval, földimogyoróval. A magok mellett a másik olyan hozzávaló, ami meghatározza az ízét, a méz. Érdemes nagyon illatos fajtát venni hozzá, még finomabbá teszi a kész édességet.

Tovább is van, mondjam még?

A nápolyi nem csak a gyerekek örök kedvence, de egy-egy jól sikerült fajtát a felnőttek is élvezettel ropogtatnak el.

Annyi mindent meg tudunk főzni, sütni odahaza, mért pont nápolyit ne tudnánk házilag készíteni? Krémet keverni nem ördöngösség, az ostyát pedig nyugodtan megvehetjük hozzá. Itt mindjárt döntés elé is kerülünk. Van a papírszerűen vékony, fehér ostya, amit egykoron a keserű orvosságok becsomagolására is használtak, és van a vastagabb, sültnek kinéző, ropogós ostyalap. Ha ezt választjuk, ropogósabb lesz a sütink, ha viszont a fehéret, akkor a krém lesz a domináns benne.

Ha ezt eldöntöttük, már csak kókuszzsírt kell vennünk. Itt megint akad tudnivaló. Létezik olyan, lágyabb kókuszzsír, ami 30 fok körül olvad, ezért szobahőmérsékleten is lágyul már. Létezik olyan is, ami csak 40 fok fölött olvad, ez szobahőmérsékleten olyan kemény, mint ha egy darab szappan lenne. Ahhoz, hogy a nápolyi ilyen szépen felvágható legyen, megtartsa formáját, a keményebbikre van szükségünk, természetesen a boltokban ez a ritkább.

Több nehézséggel igazán nem kell riogassam a vállalkozó kedvűeket, lássunk munkához.

Tovább is van, mondjam még?

Húsvét ünnepének nincs annyira jellemző süteménye, mint Karácsonynak a bejgli. Talán a kalács az ami ehhez az ünnephez kapcsolódik, de az nem tartozik egyértelműen a desszert kategóriába.

Ez a finomság viszont vitán felül oda sorolandó, méghozzá a nagyon finomak közé. Ha sikerül egy kicsit ellopni a locsolóknak bekevert tojáslikőrből érdemes nekilátnunk, az eredmény általános sikerre számíthat.

Tovább is van, mondjam még?

Ilyen szürke, locs-pocsos időben ez maga a napsütés, a vidámság.

Mindez olyan illatok kíséretében, hogy az bármilyen illatszerboltot lenyom. A sülő tök illata már  maga az otthonosság, ehhez jön még ennek a mininarancsnak, az összes nagy testvérét messze túlszárnyaló illatözöne.

Ha pedig mindez nem elég, akkor tovább fokozódik az élvezet, amikor megkóstoljuk. A tököt nem kell bemutatni, annak édességét remekül egészíti ki a kumquat fanyar savanyúsággal kísért édessége.

Tovább is van, mondjam még?