Jó kaja

20 dkg zabpelyhes keksz
10 dkg vaj
2 evőkanál kakaópor
a gesztenyekrémhez:
50 dkg gesztenyepüré
2+2 dl habtejszín
1 csomag instant zselatin
a málnazseléhez:
50 dkg málna (fagyasztott is jó)
10 dkg cukor
2-3 evőkanál málnalikőr (elhagyható)
3 lap zselatin
a díszítéshez:
15 dkg keserűcsokoládé
2-3 dkg kókuszzsír vagy kakaóvaj
liofilizált málna
csokis ostyarudak

A kekszet ledaráljuk, hozzáadjuk a kakóport és a szobahőmérsékleten meglágyított vajjal összedolgozzuk. Legegyszerűbb mindezt forgókéses aprítóban csinálni. A tortaforma aljába sütőpapírt teszünk és egyenletes vastagságban belenyomkodjuk az alapnak valót. Pár órára hűtőbe tesszük, hogy megdermedjen.

(tovább…)

Hozzávalók (16-18 cm-es formához)
15 dkg zabpelyhes keksz
5 dkg vaj
3 dkg keserű csokoládé
a málnazseléhez:
50 dkg málna
5-10 dkg cukor
2 teáskanál zselatin
kevés málnalikőr (kimaradhat)
a túrókrémhez:
50 dkg túró
3 dl tejszín
2 evőkanál méz
1 rúd vanília
1 citrom reszelt héja
3 teáskanál zselatin
a bevonathoz:
15 dkg keserű csokoládé
2-3 dkg kókuszzsír vagy vaj
liofilizált vagy aszalt málna

A kekszet forgókéses aprítóban összedolgozzuk a meglágyított vajjal és csokoládéval. A sütőpapírral bélelt forma aljába egyenletes rétegben belenyomkodjuk és a hűtőbe tesszük.

(tovább…)

Akinek nyár elején van a születésnapja, az elég könnyen eléri, hogy csak valami “könnyű”, hűsítő édességgel köszöntsék. Azért a hagyományos torta forma csak nem maradhatott el. A recept remekül használható alapként, mindíg a szezon valamelyik gyümölcsével ízesítve.

A torta trükkje a pillecukor alap. Ahhoz, hogy a parfé kellően habos legyen és ne fagyjon vághatatlan tömbbé, általában rengeteg tejszín, vagyis zsiradék kell bele. Itt a pillecukor adja ezt a habos szekezetet, így fele annyi tejszín is elég bele.

(tovább…)

Családi köszöntésre készült ez a torta. Az Ünnepeltet kérdezve a tortáról annyi támpontot kaptam, hogy nagyon csokis és “nagyon egészségtelen” legyen.

Eltérően a kereskedelmi média komoly fejtörőitől, nem hirdetek nyereményjátékot az Ünnepelt nevének kitalálói között.

(tovább…)

Szemtelenül öregszik ez a nagy legény. Őszi csemete lévén, még egy évig az óvónéniket boldogítja, suli nélkül lébecolhat tovább.

A kérés az volt, hogy bármit, csak csokitortát ne, mert az nem az esete. Erre föl csináltam Neki ezt a csokinak álcázott, de belül szinte csokimentes tortát. A családi köszöntés végére nem sok maradt belőle, pedig jó nagyra sikerült.

(tovább…)

Munkahelyen esedékes névnapi köszöntésre készült, elvégre mégse járja üres kézzel menni.

Krónikus időhiányban élve, két felvonásban  – késő este és kora hajnalban. Kell is az a 6-8 óra a hűtőben ahhoz, hogy a keksz megszívja magát, és ropogósságát elvesztve tortává álljon össze. Enélkül nem csak szeletelni volna reménytelen, de díszíteni is.

Azért összességében nem kellett hozzá egy jó óránál több munka, és mégis elkészült az elvárt finomság.

(tovább…)

Ez a torta döntetlenre áll, a saját szépségversenyemben, ezzel. Ennél szélesebb körben nem vállalnám a megméretését, reménytelenül kihullana a selejtezőben. Az órabérem se jönne ki tortakészítésből, szerencsére nem is fenyeget a cukrászdanyitás veszélye. Amúgy is jobb lenne csak tisztes távolból nézni az ott előforduló kínálatot.

Születésnapra készítettem, előzetesen puhatolódzva az ünnepelt elképzelései felől. Három kulcsszót kaptam: eper, karamell, csoki. Ezekből kreáltam ezt, bónuszkánt még rebarbarát is belekomplikálva.

Végül nagyon jó választásnak bizonyult. Kellett a tejkrém tömény édessége mellé a gyümölcszselé és a friss eper savanyúsága. A többieknek sem lehetett ízlésük ellen való, mert komoly közelharc alakult ki az utolsó szeletekért.

(tovább…)

Bizonyára sokan megjegyeztük, hogy az élet nem habostorta. Ez viszont teljességgel az!

Előre bocsátom, hogy nem én csináltam. Keresztfiunk ünneplésére hozta valamelyik rokon, egy győri cukrászdából (nem tudom melyikből).

Trendkövető stílusnak nem mondanám, de nyilván a rendelés se arról szólt. A hagyományos tortadivat korrekt megjelenésű példánya. Ízében is hagyományos, két sárga piskótalap között jó vastag csokikrém, az egész vastag habpaplan alatt.

Megkóstoltam és okozott meglepetéseket.

(tovább…)

Nagy családi összejövetelen voltunk a hétvégén, keresztfiunk konfirmációja alkalmából. Igazából egy hete kellett volna megtartani, de az autópályát is elmosó patak kettévágta a falut, fontosabb dolgok voltak az ünneplésnél.

Elvállaltuk az egyik tortát, ami azért okozott némi fejtörést. Legyen könnyű, legyen 100 km-en túl is szállítható, előző nap elkészíthető és persze legyen finom is. A többször sikert aratott tejberizs torta receptjét alakítottuk át  valamelyest. Szezon lévén a kézenfekvő ötlet az epres torta lett volna, ám tekintettel a társaság arra érzékeny tagjára, más megoldást kerestünk. Így készült eperszezon közepén ananászos torta, amiben még a piros díszítés sem eper, hanem vörösáfonya.

(tovább…)

Szobafogság és főzési szünet idején az ember megpróbál kis rendet tenni a képeinek tengerében. Így került elő ez a kép egy tavalyi epertortáról. Családi születésnapra készült és mivel az eperszezonba esik, meg az érintettnek sincs ellenére, hagyományosan epertortát szokott kapni. Túl kézenfekvő a gyümölcskocsonyával fedett túrótorta, ami bár finom, lassan halad az unalmas felé.

Volt egy fél csomag ostya tortalap, abból került egy réteg az aljára, egy pedig a tetejére. Persze nem maradt ropogós, de segített megtartani ennek a csupakrém tortának a formáját. Ennek megfelelően hosszúkás torta készült, de ferdén szeletelve sikerült hagyományos tortaszeleteket formázni.

(tovább…)