Ez is így született, a maradék szelet sülthúsból, kolbászból, tojásból.

Egy vékony szelet szalonnát vágjunk kockákra, és közepes lángon olvasszuk ki a zsírját. Nem kell sok, épp csak benedvesítse a serpenyőt és adjon egy kis füstös ízt hozzá. A maradék sült húst vágjuk kockákra és melegítsük át a szalonna zsírján, az se baj, ha kicsit megpirul. Darabka szárazkolbászt vágjunk karikákra és adjuk a húskockák mellé. Addig pirítsuk a kolbásszal együtt, amíg az kiereszti a zsírját és az egész pirosas lesz. Üssünk fel három tojást, nagyon kevés sóval verjük fel, mert az eddigi hozzávalók is sósak. Öntsük a serpenyőbe és a szélét időnkét középre húzva süssük kocsonyásra. Idejében zárjuk el a tűzhelyet, mert a serpenyő melegétől még tovább sül, és kár lenne kiszárítani. Jóféle kenyérrel, ízlés szerinti savanyúsággal és kedvenc sörünkkel vagy egy savanykás fröccsel körítsük.

Hogy ez miért gyógyebéd?

A muffinoknak megvan az a jó tulajdonságuk, hogy türelmesek. Ha egészen nem durvul el azt ember, akkor nem bünteti a recepttől való eltérést. Így aztán alkalmas arra is, hogy különféle maradék hozzávalókat süssünk el bele. Ebbe így került pár kanálnyi mogyoróvaj, ami egy üveg fenekén árválkodott.

Roppant egyszerű az elkészítése, mint minden kevert süteményé. Annyi a tészta különlegessége, hogy semennyi liszt se kell bele.

A fagyasztott meggy kiolvasztását nem számítva 20 perc alatt a tepsibe kerül, és mehet a sütőbe.

Ez kérem szépen, egy nagyon kedvelt levesbetét, közvetlenül belefőzés előtt: egy kupac csipetke, vagy csipkedett, ahogy egyes vidékeken nevezik. Gulyáslevesbe, babhoz, lencséhez remek betét, és összehasonlíthatatlanul finomabb, mint amit szárítva vehetünk meg. Lehet kapni szárított, kész csipetkét is, de nekem még nem sikerült puhára főznöm, ropogott a közepe. Elég vastag tészta, ha csonttá száradt, nagyon sokára puhul meg a közepe is, addigra meg a külseje rég elázott.

Mielőtt bárki is megijedne attól, hogy házilag készítsen száraztésztát, elárulom, ez a teljesen kezdők tésztája. Elég 3 perc alatt összegyúrni, nem kell gyúródeszka, sodrófa, kés, tésztagép, csak egy tálca és a kezünk. A csipkedéssel együtt is megvan jó 20 perc alatt.

A hideg ételek között is népszerű, hiszen ott is sok arcát mutatja. Ez a tojáskrémek egy diétás változata, ami a majonézestől eltérően olajmentes. Lehet, hogy az uborkás ízesítés csak nekem volt új, de nagyon finom változatosságot jelentett. lehet kenyérre is kenni, de szénhidrátkerülő diétában nyugodtan fogyaszthatjuk kiskanállal is.

A recept olyan egyszerű, hogy szinte kár leírni, gyakorlottabbak már a címe alapján el tudják készíteni. Különösebben meg se fogunk izzadni a nagy munkában, öt perc alatt mosogatással együtt is megvan.

Játékunk megmutatja nekünk azt, hogy csomó dolgot sokkal egyszerűbben meg lehet otthon is csinálni, mint azt gondolnánk. Ilyen dolog a vaj is.

Az, hogy milyen ízű és árnyalatú lesz, kizárólag a tejszíntől függ. Egyben biztosak lehetünk, sok gyári vajnál finomabb lesz, bármilyen tejszínt kapunk is. Azt nem állítom, hogy olcsóbb is, bár az időnként 600 – 700 Ft/liter áron akciózott tejszínekből drágább se. Egy literből kb. 35 dkg vajat köpülhetünk.

Amikor a gyerekek épp bolognai korszakukat élték, akárhányszor meglátták, már jött is a kérdés: ugye bolognai lesz belőle. Szerintem Ők két hétig egyfolytában is megették volna, azért magunkra is kellett gondolni, így született ez a sápadtarcú változat. Utána már ezt is kérték.

Mielőtt pedig elindulnak a kövek felém, elmondom, hogy szándékosan nem csokiból csinálom. Az az egyszerű oka, hogy a kakaóvaj szobahőmérsékleten szilárd lévén, képes túlzottan besűríteni a likőrt, már pedig szeretném, ha kifolyna az üvegből.

Tojás nincs benne, a tejszín is ultrapasztőrözött, hűtés nélkül sem romlik meg. Csalóka jószág, mert miközben könnyű kontyalávalónak mutatja magát, a megadott hozzávalókkal közel 30 % alkohol lesz benne, vagyis egyáltalán nem gyenge.

Kicsit laposra sikeredtek, nem kellett volna ilyen kekszformára lapítanom. Szerencsére még így is szaftos maradt, a feltámasztott darab még meg is görbült, mire lefényképeztem.

Ha tudunk válogatni – nekem az Ázsiában sikerült – vegyünk nagyszemű kókuszreszeléket, nagyon feldobja, ha ráharaphatunk a kis forgácsokra. A kókusztej nem volt az eredeti receptben, megmaradt valami másból, és egy hirtelen ötlettel beleborítottam. Még kókuszosabb lett tőle, bele is írtam a receptbe.

Az olcsóbb változata a gríz alapú, morzsásra sütött, kevert tésztaféle, amit ugyan daramorzsókára kereszteltek, de inkább grízsmarni néven ismert.

A másik a drágább, finomabb anyagokból készített császármorzsa, ami a hagyomány szerint Ferenc József császár kedvelt desszertje volt. Most ezt, a finomabb változatot mutatom be.

Remekül előkészíthető annyira, hogy csak át kelljen tenni a hűtőből a sütőbe, ahol fél óra alatt bőven megsül, és tálalható. Ha jénaiban sütjük, arra mindenképp ügyeljünk, hogy a hűtőhideg üveget bekapcsolás előtt tegyük a sütőbe és légkeveréssel vagy nem egészen nagy lángon kezdjük melegíteni, nehogy az üveg elpattanjon.

Én úgy kaptam a receptet, hogy állítólag libanoni eredetű. Nem tudok utána járni, de akár lehet is, még ha nem is annyira édes, mint az arab sütemények jó része.

Akár távoli eredetű, akár nem érdemes nekiállni, mert igazán nem tart sokáig, és finomsága ellenére anyagi romlásba se fog dönteni az elkészítése.

Pedig egy nagyon régi tradíción alapuló receptről van szó, ami persze az évszázadok alatt magába olvasztotta a mindenkori újdonságokat. Ha ezt nem teszi, sose lehetett volna belőle a mai paprikás, gyönyörű színű étel, hiszen sokkal régebbi fogásról van szó, mint ahogy a paprikát megismerhettük.

Arról sokan vitáznak, hogy pásztorételnek tekinthető-e – a XIX. századi pásztorkodásban valószínűleg nem – minden esetre egy nagyon logikusan felépített, kevés eszközt és technikát használó étel, ami könnyen elkészíthető volt akár szabad tűzön is. Egyetlen edénybe, egymás után kerülnek a hozzávalók, másra mint erre az edényre és egy késre nem is nagyon volt szükség.

Ami pedig a zsírosságát illeti lehet igaz is, ha valaki sok zsiradékkal szereti, de egyáltalán nem szükségszerű. A manapság tenyésztett állatok húsának olyan alacsony a zsírtartalma, hogy a kész ételben nagyjából annyi lesz, amennyit mi külön hozzáadunk. Ahogy most készítettem egyáltalán nem zsíros és munka is alig volt vele, odafigyelnem se kellett, nehogy leégjen.

Arra viszont nagyon is alkalmas, hogy emlékezetes módon hasznosítsuk megmaradt tojásfehérjéinket. Az a kockázata meg lesz az akciónak, hogy a követeléseknek eleget téve, legközelebb tojássárga hasznosítására való receptek után fogunk kutakodni.

Égetett tészta az alapja, ami ijesztően hangzik ugyan, de egyszerűen elkészíthető. A sütés közben szépen megdagad, a közepe üregessé válik, ezzel a szorgosoknak lehetőséget ad arra, hogy meg is töltsék. Anélkül sem száraz és önmagában is nagyon jóízű. Még sose öregedett meg valami doboz mélyén.

Aki még nem tette meg, kóstoljon meg egy igazi ananászt, ég és föld a különbség a konzervhez képest. Elég jól látszik rajta, hogy érett-e. Amikor már a pikkelyek közötti mélyedés is sárga, nem zöldes, akkor érdemes lecsapni rá.

Ha friss, ép a levélrózsa a tetején, kellő türelemmel legyökereztethető és jókorára megnöveszthető.

Mióta idehaza is népszerűvé vált a gyros, nem ismeretlen előttünk sem. Sajnos gyakori, hogy valami ki tudja mikor gyártott, ipari lepényt melegítenek meg a mikróban, és ebbe a rágós-nyúlós valamibe tömködik a többi hozzávalót. Érdemes odahaza nekiállnunk az elkészítésének, gyorsabban megvan, mint egy vekni kenyér és kevesebb a hibalehetőség. Igazából azon múlik a siker, hogy gyorsan dolgozzunk és ne égessük meg a tésztát, a rettentő forró sütőben.