Alaplevet készültem főzni, csirke alaplevet. Ehhez vettem egy jó kiló mellcsontot, amiről otthon láttam, hogy rengeteg húst hagytak rajta. Némelyiken egészben ott volt a mell alsó, zsengébbik darabja. Volt annyi, hogy érdemes volt leszednem.

Ez eldöntötte a kérdést, hogy ismét halasztódik a kukoricapehely bevetése, marad a jól bevált zabpehely. A kisördög persze elkezdett dolgozni bennem, hogy csinálni kéne egy olyan sütit, amibe egyáltalán nem adok cukrot. Nem tűnt nagy varázslatnak, hiszen a reggeli kakaómat is teljesen cukor nélkül iszom.

A kukoricapehelyhez pedig keresek majd egy másik receptet, de ha Valakinek van sós receptje hozzá, ossza meg, ne kelljen újra kitalálnom.

A húst megszórtam fűszerrel és épp csak kézzel belepaskoltam, nem klopfoltam vékonyra. Mivel egy óra múlva vacsoraidő volt, már nem tettem vissza a hűtőbe.

Ilyenkor jön jól a feledékeny konyhások megmentője, a fagyasztóban lapuló leveles tészta. Ha pedig az már kinyújtott állapotban vacog, az igen nagy segítség. Azért az igazi az olyan lenne, amit felcsavartak, nem összehajtottak.

Mivel a helyszín borosgazda pincéje volt, nyugodtan csináltam erősebben fűszerezve, hadd csússzon rá a jó bor.

Tanulság az, hogy két dobozzal kell tartani raktáron, mert rendkívül illékony, alig lehetett eldugni, a család csípőset el nem viselő tagja elől, hogy legyen mit magunkkal vinni.

Tipikusan a Nagymamák konyhájának emlékét idéző édesség, ami alkalmas volt akár váratlanul beállító unokahad kényeztetésére is. Néhány alma, pár tojás és egy kis tésztaféle mindig akadt a ház körül, így egy Nagyi nem jöhetett zavarba.

Búsult néhány csirkecomb a hűtőben, amit úgy vettem, hogy majd a héten csinálok belőle valamit. A hétközi időbeosztásnak megfelelően nem sok időm volt rá.

Reggel összekészítettem és visszatettem a hűtőbe. Vacsora előtt csak át kellett tegyem a  nyárikonyhai légkeverősbe, és mire mindenki hazaért és lenyugodott, lehetett tálalni.

Nyár lévén, még ha ez aznap nem is érződött, könnyű falatkákból választhattak, amikben legalább a zöldségek visszatükrözték a szezont.

Az első tálon kétféle színű miniparadicsom és apró mozzarella golyó került a pálcikákra. Balzsamecettel és dióolajjal megcsepegtetve már tálalható is volt.

Egy pesti piacnál lényegesen több a termelői áru, és kevesebb a nagybaniról származó egyenzöldség.

Az elmúlt időben volt eső is, aszaló forróság sincs, így aztán termett is gomba a közeli hegyekben. Igaz, hogy a nyári gombák szokása szerint elég sok volt benne a kukacos, de legalább a pesti 3-5 eFt-os ár helyett 900 Ft volt egy kiló vargánya.

Két nemes alapanyag került egy tányérra ebben a gyorsan elkészíthető fogásban.

Maradt egy kis maréknyi vegyes darálthús a cukkini lasagne után. Mivel a darálthús, még ha kétharmad részben marha is, könnyebben romlik, mint amit egyben hagytunk, el kellett használni, hogy inkább én egyem meg, mint a fene.

A legnagyobb kihívás a cukkinit hosszában vékonyra szeletelni. A gyalulást nem tudom jó szívvel ajánlani, nagyon könnyű a kezünket is legyalulni. A zsenge, vékony darabokhoz egy éles sajtvágó használható eredményesen.

Krónikus időhiányban élve, két felvonásban  – késő este és kora hajnalban. Kell is az a 6-8 óra a hűtőben ahhoz, hogy a keksz megszívja magát, és ropogósságát elvesztve tortává álljon össze. Enélkül nem csak szeletelni volna reménytelen, de díszíteni is.

Azért összességében nem kellett hozzá egy jó óránál több munka, és mégis elkészült az elvárt finomság.

Ilyen hullámként ért el hozzám is a sütőporos / szódabikarbónás kenyér. Annyi helyen láttam már, magyarul is, hogy nem térhettem ki előle. A saját verziómba került egy kis lenmagliszt is, az íze és a jó tulajdonságai kedvéért.

Egyúttal ismét teszteltem a légkeverős mikrót, hogy kitapasztaljam a lelkivilágát, de erről majd később.

A szalámi egy olyan darab vastagkolbász volt, ami nem aratott akkora sikert idehaza, hogy elfogyott volna. Így viszont remekül el lehetett használni és jobb volt, mint újkorában.

A tomboló hőségben szerencsére ittak, de enni alig akartak, amit azért meg lehet érteni. Így aztán amikor elhangzott a kérés, hogy csináljak egy kis tejbebapit, örömest nekiálltam. Egy kis csavar azért került bele, ami végül egyáltalán nem volt ellenükre.

Idén a málnatermés se lett nagyon kiadós, ennek megfelelő áron is lehet hozzájutni.

Ezzel szemben a jó hír, hogy még van a piacokon, nem késtünk le róla .

Nem volt ez persze véletlen, tudhattam, hogy kevés idő és még kevesebb lelkesedés lesz a vasárnapi ebéd megfőzéséhez. Így az a szűzpecsenye épp megadta az alapot egy húszperces ebédkészítéshez.

A köret pedig fagyasztott zöldségkeverék átpárolásával állt elő.

Nem tudom milyen fajta. Nagyapámnak volt egy barátja, Aki Keszthelyen tanító agrárius emberként szerezte a csemetéket. Még az is előfordulhat, hogy a nemesítésből származó, törzskönyvbe nem vett fajtáról van szó. Ha tudnék vadalanyt szerezni, még az oltással is megpróbálkoznék, hogy megőrizzem a fajtát.

Vettünk három csirkecombot, hogy majd valami könnyűt főzünk belőle. Végül is csirkéből igazán nehezet nem is lehet főzni, ez mondjuk félnehézsúlyú fogás lett.

Nagy előnye, hogy egy rezsón, egy serpenyőben, kint a diófa alatt meglehet főzni, hogy megőrződjön a konyha viszonylagos hűvössége. Félszuterén szinten van, jótékonyan hűvösen tartja a föld.

Nem tartott sokáig az elkészítése, no meg persze az eltüntetése sem, amint az már a legtöbb étellel történni szokott.