Jó kaja

Amikor az embernek nincs kedve vagy ideje komolyabb főzésre, előbb – utóbb akkor is megéhezik. Ilyenkor következik a hűtő- és kamraszemle, mi az, amiből 10 perc alatt össze lehet dobni valami ebédfélét, az se baj, ha még finom is lesz.

Ez is így született, a maradék szelet sülthúsból, kolbászból, tojásból.

Egy vékony szelet szalonnát vágjunk kockákra, és közepes lángon olvasszuk ki a zsírját. Nem kell sok, épp csak benedvesítse a serpenyőt és adjon egy kis füstös ízt hozzá. A maradék sült húst vágjuk kockákra és melegítsük át a szalonna zsírján, az se baj, ha kicsit megpirul. Darabka szárazkolbászt vágjunk karikákra és adjuk a húskockák mellé. Addig pirítsuk a kolbásszal együtt, amíg az kiereszti a zsírját és az egész pirosas lesz. Üssünk fel három tojást, nagyon kevés sóval verjük fel, mert az eddigi hozzávalók is sósak. Öntsük a serpenyőbe és a szélét időnkét középre húzva süssük kocsonyásra. Idejében zárjuk el a tűzhelyet, mert a serpenyő melegétől még tovább sül, és kár lenne kiszárítani. Jóféle kenyérrel, ízlés szerinti savanyúsággal és kedvenc sörünkkel vagy egy savanykás fröccsel körítsük.

Hogy ez miért gyógyebéd?

(tovább…)

Egy időben rendkívül népszerű fogás volt a Budapest módra, minden magára valamit is adó étterem ajánlatában ott szerepelt.

Eredetileg a Budapest módra, egy pörköltféle alapon párolt gomba és zöldborsó, libamájjal koronázva. Ez jobban hasonlít a slampos vendéglők Budapest ragujára, ahol egy üveg konzerv lecsóba beleöntenek egy üveg konzerv zöldborsót.

Van még a fagyasztóban néhány zacskó lecsónak fagyasztott paprika. Mivel legtöbbünk epéje tiltakozik a paprika héja ellen, csak a megsütött, lehúzott héjú paprika húst tettük el, nyáron is így készül a lecsónk.

(tovább…)

A lencse a hüvelyesek között az expressz. 20 perc alatt megfő, ha ázott néhány órát, de ha nem, akkor sem kell fél óránál sokkal több a puhulásához. Ezzel ideális hozzávalója a gyors, téli fogásoknak. A babhoz képest a kellemetlen mellékhatásai is szelídebbek, érzékeny gyomrúaknak inkább való.

Így, hogy csipkedett – ezzel a névvel illették a Kis-Alföldön – is főtt benne, remek egytálétel, amiből egy tányérral is jól lakhatunk, utána már csak tudjunk ellenállni a másodiknak.

(tovább…)

Fel kellett már dolgoznom néhány másoknál látott és előjegyzésbe vett receptet. Ilyen volt ez a rakott krumpli, amit Mandy görögösnek jelzett.

Nem vagyok otthon a görög konyhában, nem tudom megítélni, hogy arrafelé tényleg így szeretik-e a rakott krumplit, mindenesetre szerethetik, mert ez nagyon finom. Érdekes változatosság a szokott, kolbászos, tojásos, tejfölös recepthez képest – ami persze szintén igen jó kaja.

A végeredmény jellegében hasonlít Mandy receptjére, de elég sok helyen eltértem tőle, a hozzávalóknál és a készítésben is.

(tovább…)

Ez az a leves, vagy egytálétel, amivel a megátalkodott, leveskerülő ifjakat is asztalhoz lehet csábítani. Természetesen nem kelt tészta lángoson tálaljuk, bár cipóban épp lehetne. Az íze, a hozzávalói hasonlítanak a pizza krémjére.

Van ám sajt is, anélkül nem is pizza a pizza, most nem a tetején, hanem benne, így csak akkor derül ki a szálhúzó turpisság, amikor az első kanalat belemerítjük.

(tovább…)

Akár szerethetik is az építőmesterek ezt a levest, mert nem csak finom, de ad annyi energiát, ami a munkájukhoz kell.

A név eredete számomra nem ismert, mint ahogy az sem, létezik-e egyáltalán ilyen módra a sokféle gasztronómiai elnevezés között. Nem is ez a lényeg, hanem az a télidőben ideális, egytálételként is tálalható leves, ami a savanykássága révén igen finoman melengeti meg átfagyott testünk, lelkünk.

(tovább…)

Mikor együnk paszulyból salátát, ha nem télen? Nyáridőben megtehetjük friss zöldbabból is, az most nincs, így maradjunk a szárazbabnál.

Ez egy praktikus alap recept, amit nagyon sokféle módon variálhatunk, minden alkalommal mással dúsítva egyszerű vacsorának.

A legjobb – és szebb – az aprószemű fehér gyöngybabból, de szinte bármilyen fajtából elkészíthetjük. A nagyszeműeket kevésbé járja át a leve, inkább ne olyat válasszunk.

(tovább…)

Azt hiszem itt az ideje megismételni ezt a levest, épp jó lenne nyamvadt a gyomor bejáratásához.

Az eredeti receptben nem szerepelt leveszöldség, és nem ragaszkodtam ortodox módon a leíráshoz, és állítom, nem rontottam rajta. Tulajdonképp komplett étkezésnek tekinthető a hús, kellő mennyiségű rizzsel sűrített lével körítve. Nyugodtan lehet keményebb húsú, tanyasi csirkéből csinálni, mivel főzzük, nem szárad ki, a gyári csirkén szocializálódottak is meg fogják enni.

(tovább…)

Amikor fél órával ebéd előtt csattan a kéz a homlokon, hogy nincs leves, akkor ez is egy megoldás erre a problémára. Persze az is kell hozzá, hogy az előző vacsorára készült rakott kelből félre legyen téve egy jó maréknyi darált hús, ami sok lett volna bele.

Ráadásul még külön örömöt is okozott annak, Aki kellemes emléket őriz róla a menzájukról – úgy látszik az egy jó menza volt. Igazából olyan határeset típusú étel, ha kicsit kevesebb vízzel, vagy több rizzsel készül, gyors egytálételnek is megteszi.

A neve hallatán senki se asszociáljon sajtos vagy sonkakrémes tekercsre, annak csak annyi köze lehet hozzá, hogy a tölteléke átment a darálón. Ha jól tudom – a francia-tudorok majd kijavítanak – a hache (nincs francia ékezetem) mindössze annyit jelent, hogy darált. Így aztán hívhatnánk darált levesnek is, de az nem lenne elég elegáns.

(tovább…)

Mielőtt bárki is megkérdezné, hogy mihez képest, előre szólok, hogy nem a vasedényhez. (A szemtelenül fiatalok érdeklődjenek a belvárosi telefonközpont legendás üzembehelyezése iránt.)

Ahhoz képest gyors, hogy ha a sütőbe beteszem a nagy cserépedényt, az 10 – 12 órát ott fog tölteni, a lassúfőzőben pedig 8 óra alatt megfőtt. Azért az ízek összeérleléséhez ez sem kevés, kimondottan finom lett. Ha a disznózsírt és a szalonnabőrt kivontam volna belőle, tán még a Törvény szerint is kóser lett volna, így csak minőségjelzőként lehetett rámondani: nagyon kóser.

Tulajdonképp kimondottan egyszerű az előkészítése, kevés munka árán biztos a siker, csak a paszuly előző este történő beáztatásáról ne feledkezzünk meg. Így télidőben nyugodtan nekiláthatunk, jól fog esni a tartalmasabb fogás.

(tovább…)