Jó kaja

Elindult egy ötlet és nem csak nekem tetszett meg, így hát lavina módjára hízva gurult tovább, lassan a kiagyalóját is maga alá temetve.

Az ötlet mögötti gondolatokat nem másolnám ide, tessék elolvasni eredeti környezetében.

A különböző pénzekből szervezett, erősen profitorientált “fesztiválok” korában nagyon kellett egy ilyen, “alulról jövő kezdeményezés” (van még, aki emlékszik erre az állandósult szókapcsolatra?). Ezt nem mások szervezik nekünk, itt nincs nagyrendezvény, ide az kapcsolódhat, aki fontosnak érzi. Tudva azt, hogy épp az étkezési hagyományok gyökereznek talán a legmélyebben, a dolognak komoly közösségteremtő ereje van. Ezt mutatja az is, hogy milyen sokan csatlakoztak hozzá, az első felhívásra.

Régóta összeszokott konyhás csapattal gyűltünk össze, most csak húszegynéhányan. Ilyenkor az ember igyekszik olyan ételt főzni, amit itt még nem kínált, és kerti körülmények között is elkészíthető. Az alkalom ihletésére valami gulyásfélét terveztem, de olyan változatot, ami módosítva őrzi a hagyományt.

Ez sült főtt ki belőle, és mivel alig maradt belőle, elmondhatom, hogy ízlett a Csapatnak.

A dologban sokkal több lett az improvizáció az eltervezettnél. Minden összeesküdött ellenünk, hogy ne tudjunk a többiekkel együtt főzni. Kocsi útközben lerobbant és egy távoli szerviz udvarán maradt a hétvégére. Természetesen a teljes felszerelés is ott pihent a csomagtartóban, hiszen örültem, ha a hűtőtáskát haza tudtam menteni. Végül kölcsön autóval, hirtelenjében összetoborzott felszereléssel vágtunk neki a napnak.

(tovább…)

Ha nagyon trendi, étteremszerű akarnék lenni, még folytathatnám: házilag savanyított nyári káposztából.

Igazából eszembe se jutott volna augusztusban savanyúkáposztát csinálni és főzni, ha rá nem éhezik valaki a családban, Akinek nagyon igyekszünk kedvében járni. Hátha ez is segítség Neki. Beteg ember gyomrát kímélni kell, így hát igyekeztem viszonylag diétásan elkészíteni, hátha rászánja magát és megkóstolja. Most a recept jön, holnap pedig a savanyítás, képekkel.

(tovább…)

Fogyókúrás menübe is passzoló “tésztaétel”, aminek az elkészítése tán még az eredetinél is gyorsabb.

A legnagyobb kihívás a cukkinit hosszában vékonyra szeletelni. A gyalulást nem tudom jó szívvel ajánlani, nagyon könnyű a kezünket is legyalulni. A zsenge, vékony darabokhoz egy éles sajtvágó használható eredményesen.

(tovább…)

A babot – már ami nem zöldbab – többnyire téli ételnek tekintjük. Van pedig egy olyan formája, ami ilyenkor nagyon is szezonális.

A fejtettbabról van szó, ami a már megszemesedett, de még nem kiszáradt héjú hüvelyekből fejthető ki. Hagyományosan levest és főzeléket készíthetünk belőle, de alighanem remek salátákba is kerülhetne. Számunkra ez egytálételként működik, a második tányér után már semmit se kérünk.

(tovább…)

Felpörgőben van a lecsószezon. Lehet már normális lecsópaprikát kapni, az első pirosodók is megjelentek. Hamarosan gyönyörű színe is lesz a lecsónak. Paradicsomból is van már szabadföldi, és némi utánjárással lehet vékonyabb héjú fajtát is találni, aminek nem marad zöld csík a húsában, a piros héj alatt.

A szalámi egy olyan darab vastagkolbász volt, ami nem aratott akkora sikert idehaza, hogy elfogyott volna. Így viszont remekül el lehetett használni és jobb volt, mint újkorában.

(tovább…)

Összcsaládi érintettség okán ki kellett dolgoznunk az epekövesek által is emészthető lecsót, mert az mégse járja, hogy nem ehetünk belőle. Szerencsénkre nekünk nem a zsírja árt igazán, hanem a paprika és a paradicsom héja, ami rengeteg, jóformán emészthetetlen cellulózt tartalmaz.

(tovább…)

Ezért a brassóiért még hentes barátomtól se kapnék ki.

Ő ugyanis esküszik rá, hogy amiben a húson, borson, fokhagymán és a krumplin kívül más is van, az legfeljebb csak utánzat.

A meleg nyárhoz annyi köze van csak,  hogy megfelelő előkészítéssel hamar elkészül.

(tovább…)

A hőségkaják újabb gyors darabja.

Az alapot a piacon – nem hiába – kínált zsenge ceruzabab adta. A többi már a hűtő tartalmán múlt, onnan került elő egy darabka rokfort és néhány szelet maradék párizsi, a húsevők kedvéért. Nekik persze  komoly kétségeik lehetnek, hiszen a parizer és a hús csak akkor említhető egymás szinonimájaként, ha otthon készül.

(tovább…)

Görögországból kaptuk ezt a receptet, valamikor régen, amikor még a levelezőlista volt a receptek cseréjének egyetlen módja, nem voltak blogok. Azóta már Ágninak is van blogja, izgalmas görög receptekkel.

Ahogy az lenni szokott, a sokszor megfőzött ételek már alig hasonlítanak eredeti receptjükre.  Ez is olyan viszonyban lehet a sztifadóval, mint sok Gulasch a pörkölttel. Lehet, Ágni már meg sem ismerné.

(tovább…)

Egyszer már mutattam, milyen klassz tésztakészítő gépre tettem szert. Összehasonlíthatatlanul finomabb tésztákat ehetünk, ha magunk készítjük. Tulajdonképp nem olyan nagy munka, de érdemes egyszerre többet csinálni és megszárítva (fagyasztva) eltenni rohanósabb napokra.

Egyet nem szabad, a lasagne-nak valót egyben megszárítani. Akkora fazék nem létezik, amekkorába egyben beférne, ha pedig el akarjuk törni, abból törmelékhalmaz lesz, ezt az első próbálkozás alkalmával meg kellett tanulnom, így már araszos darabokra vágva szárítom. A tészta készítésről majd lesz egy külön bejegyzés, csak alaposabban rá akarok készülni.

(tovább…)