Jó kaja

Szerencsére Limara kifejezetten arra buzdít a kiírásban, hogy bátran rugaszkodjunk el a gabona hagyományos értelmezésétől és felhasználásától, így be merek nevezni ezzel az étellel. Másodhegedűs szerepet tölt be a gabona, nevesül a hántolt árpa, de nélküle nem lenne ugyanilyen finom ez az étel. Ráadásul olyan szerény is, hogy leülepszik az edény aljára, nehogy fényképre kerüljön. A képen látható adag van vagy 6 liternyi, nagyobb társaságba vittem egyszer. A saját képtáramban a fényképét se leltem, de szerencsére elég sokan fényképeztek ahhoz, hogy előkerüljön. Köszönet érte Zuárdnak.

(tovább…)

Húsvét után három jellemző maradék van, amiből érdemes új ételeket készíteni. A tojás, a sonka és a sonka főzőleve.

A sonkára nincs gond, az nem volt akkora, hogy ráunhatnánk, a leve viszont ott foglalja a helyet a hűtőben. Gyors, könnyű ebéd készült belőle, amolyan egyszerűségében finom fogás.

Ahogy azt egy internetfüggő gasztrománnak illik, gondosan körbefényképeztem, aztán mikor már épp kikapcsoltam a gépet, előbújt a nap és ilyen szép árnyékokat varázsolt a tányérra.

(tovább…)

A tavaszi friss zöldségekre várva még egy utolsó alkalommal készült hüvelyes. Ezek a tél hagyományos ételei, a friss zöldségféléknél nehezebbek. Szárazbabot már nem szívesen főztem volna, a lencse még elmegy. Hamar meg is fő, és csak nem olyan nehéz, gyomrot töltő.

A piacon rábeszéltek egy kicsontozva felfüstölt csülökre. Megfőztem, és annak a levéből ill. a húsának egy részéből főtt ez az egytálételként fogyasztott leves.

(tovább…)

Kezdődik a medvehagyma szezon, ma már a piacon is láttam, csokorba szedve. Tavaly ipari mennyiséget gyűjtöttünk, még van a fagyasztóban, amit el kéne fogyasztani. Ebből a meggondolásból született ez a vasárnapi ebéd, szombaton. Lefóliázva ment a hűtőbe, ebéd előtt csak át kellett sütni.

(tovább…)

Tél végén, amikor már nagyon várjuk a friss zöldségeket, titkos fegyverként bevethetjük a póréhagymát.

Már nem olyan frissek, hogy igazán salátába szeretnénk szeletelni, viszont főzésre még remekül használhatók. Egyszerűen és hamar készülhet belőle akár vacsora is. Az egyszerűbb mód szerint nyersen összerakva, és lassabban, tovább sütve is megpuhul a hagyma. Aki viszont nem bírja epével, az két percre tegye forró vízbe, szűrje, csöpögtesse le. Amennyi időt itt pluszban rászánt, annyival hamarabb megsül, mivel a hagymát már előpuhította.

(tovább…)

Nemrégiben megláttam egy sörrel párolt marharagu receptet Sajtkukacéknál, amit szokásom szerint elkészítésig egy böngésző fülön megnyitva tartottam. Hétvégén következett el az a pillanat, amikor nekiláttam. Igen ám, de a kukac megrághatta az adatbázisukat, napokig nem volt elérhető az oldaluk, nem tudtam újra átolvasni a receptet. Azért ez nem állta utamat, megcsináltam saját kútfőből, legfeljebb más lett. A lényege úgy is az, hogy sok zöldséget párolunk együtt kellő ideig a hússal, mindezeket sörrel berúgatva. Nagyon nagyot recept nélkül se lehet hibázni.

(tovább…)

Félreértések megelőzésére: se nem dicsekszem, se nem sajnáltatom magam. Egy másik ételhez kellett vegyek egy-egy csomag fehér és zöld spárgát, ami így márciusban tényleg luxus. Ennél nagyobb luxus már csak az lett volna, ha a megmaradt néhány szálat kidobom. Ilyet semmilyen étellel se szoktam tenni, inkább csináltam egy gyors vacsorát belőle. Egyúttal egy új ízt is felfedeztem, a pirított spárgáét. Nem mintha a főtt spárga nem lenne önmagában is az egyik legfinomabb zöldségféle (létezik fehérségféle is?), de érdemes kipróbálni vajon pirítva is.

(tovább…)

Amikor az embernek nincs kedve vagy ideje komolyabb főzésre, előbb – utóbb akkor is megéhezik. Ilyenkor következik a hűtő- és kamraszemle, mi az, amiből 10 perc alatt össze lehet dobni valami ebédfélét, az se baj, ha még finom is lesz.

Ez is így született, a maradék szelet sülthúsból, kolbászból, tojásból.

Egy vékony szelet szalonnát vágjunk kockákra, és közepes lángon olvasszuk ki a zsírját. Nem kell sok, épp csak benedvesítse a serpenyőt és adjon egy kis füstös ízt hozzá. A maradék sült húst vágjuk kockákra és melegítsük át a szalonna zsírján, az se baj, ha kicsit megpirul. Darabka szárazkolbászt vágjunk karikákra és adjuk a húskockák mellé. Addig pirítsuk a kolbásszal együtt, amíg az kiereszti a zsírját és az egész pirosas lesz. Üssünk fel három tojást, nagyon kevés sóval verjük fel, mert az eddigi hozzávalók is sósak. Öntsük a serpenyőbe és a szélét időnkét középre húzva süssük kocsonyásra. Idejében zárjuk el a tűzhelyet, mert a serpenyő melegétől még tovább sül, és kár lenne kiszárítani. Jóféle kenyérrel, ízlés szerinti savanyúsággal és kedvenc sörünkkel vagy egy savanykás fröccsel körítsük.

Hogy ez miért gyógyebéd?

(tovább…)

Egy időben rendkívül népszerű fogás volt a Budapest módra, minden magára valamit is adó étterem ajánlatában ott szerepelt.

Eredetileg a Budapest módra, egy pörköltféle alapon párolt gomba és zöldborsó, libamájjal koronázva. Ez jobban hasonlít a slampos vendéglők Budapest ragujára, ahol egy üveg konzerv lecsóba beleöntenek egy üveg konzerv zöldborsót.

Van még a fagyasztóban néhány zacskó lecsónak fagyasztott paprika. Mivel legtöbbünk epéje tiltakozik a paprika héja ellen, csak a megsütött, lehúzott héjú paprika húst tettük el, nyáron is így készül a lecsónk.

(tovább…)

A lencse a hüvelyesek között az expressz. 20 perc alatt megfő, ha ázott néhány órát, de ha nem, akkor sem kell fél óránál sokkal több a puhulásához. Ezzel ideális hozzávalója a gyors, téli fogásoknak. A babhoz képest a kellemetlen mellékhatásai is szelídebbek, érzékeny gyomrúaknak inkább való.

Így, hogy csipkedett – ezzel a névvel illették a Kis-Alföldön – is főtt benne, remek egytálétel, amiből egy tányérral is jól lakhatunk, utána már csak tudjunk ellenállni a másodiknak.

(tovább…)