Olyan élelmiszeripari hozzávalóról van szó, amit alighanem elsősorban az ilyen pultokba kerülő termékekbe tesznek, természetesen hús helyett.

Új gyártó sajtjával találkoztam a piaci sajtosnál. A szinte soha nem kapható őstípus, a csermajori, és annak igen gyenge gödöllői utánzatát követően egy győri cég is elkezdte gyártani.

Csomagolásán őrzi az eredeti kék / piros / ezüstszínű összeállítást, lássuk mit rejt a belseje.

Ezt a darab kolozsvári szalonnát itt vettem a Balaton partján. Kisüzemi termék, nincs messze a falu, ahol készült.

Nem csak szép, igazán finom is. Omlós, nyersen is simán elrágható, az embernek nem a csúzligumi jut az eszébe, ha beleharap, pedig nem egy kétmázsás mangalicából származik. Kellő ideig lehetett sózva és pácolva. Igazi füstön füstölték, nem holmi aromás lével töltött kádban fürdették.

20 dkg-os dupla viaszrétegbe mártott korongokban árulják. Egészen lágy, halvány sárga a tésztája, lyukakat nem látni benne. Nagyon kellemes, enyhe ízű sajt, ami néhány óra hűtőn kívüli tárolás után egész folyóssá válik. Mindezt úgy, hogy kifejezetten sovány sajtról van szó, a szokott zsírtartalom fele van csak benne.

Ahogy kicsit kutakodtam a neten, az lett a gyanúm, hogy elég távoli rokona lehet az eredetinek.

Nemrég láttam egy tündéri receptet, amiről azonnal tudtam, hogy meg fogom főzni. Szeretjük a nyelvet, gyakran meg is fordul a konyhánkon, de így még nem készült. Már pedig minden ötlet kell, ami a hideg kaják választékát színesíti, a bolti felvágottak lassan a teljesen ehetetlen kategóriába csúsznak le. Fantáziátlan kínálat, érezhetően nem bele való hozzávalók jellemzik a kínálatot. Aki egyszer látott felvágottas pultot Bécsben, vagy Németországban, az tudja miről böstörgök. Az meg egyenesen vicc (vicc a hülye vicc is), hogy egy kilónyi közepesen ehető párizsiért 2500 Ft fölött kérnek.

Akkortájt még kölcsönkért fényképezőgéppel készültek a fotók, olyanok is. Amúgy is még valahol 1-2 megapixel környékén járt a technika.

A vagdalthús mindig biztos befutó, mindenki szereti. Előző nap meg lehet sütni és egy munkával többféle is készülhet. Most kétféle ízesítéssel sütöttük, az egyik ez a citromos, a másik hagyományosabb, paprikás. Az alap massza egy pontig együtt gyúrható meg, utána kell csak kettészedni és eltérően fűszerezni, no meg sütni.

Az elkészítése úgy 5 perc, hogy már a forgókéses aprítót is elmostuk. Lehet játszani a sűrűségével. Ha kenyérre, szendvicsbe szánjuk kevés tejföllel dolgozzuk össze. Többel, ha mártogatósnak szánjuk, és sokkal, ha salátaöntet lesz belőle.

Ez igazi, többszörös bomba volt: kalóriabomba, koleszterinbomba, viszont ízbomba is (de nem ám az ételízesítő).

GÉva barátosnénk sütött egyszer fantasztikus tokaszalonnát, egy disznótorban. Addig nyaggattam, amíg elmondta a receptjét, azok csodálkozásával, kiknek a kisujjában van, nem is értik miféle recept után kérdezősködök.

Maradt a minapi májas után egy kis darab szép, húsos tokaszalonna. Ezt sütöttem meg komoly áldozat árán. Eredetileg hideg kajának szántam, mint a jó húsos töpörtyűt, de végül nem érte meg a kihűlést.

Egy olyan receptet vettem elő, amit eddig mindig elhalasztottam. Most adva volt egy fél doboz bontott tejszín, nem kellett azzal foglalkoznom, mihez használom el a másik felét.

A Nagycsarnokban járva vettem a csirkemájat és egy helyen nagyon szép tokaszalonnát kínáltak, az se maradhatott ott.

Végül elszántam magam – vállalva azt a kockázatot, hogy egyedül kell megegyem – és beáztattam egy napra. Közben volt időm összeolvasni rengeteg receptet, és örömmel láttam, hogy ezt is mindenki másképp csinálja, nagyot tehát nem hibázhatok.

A tojás különösen kiszámíthatatlan, hiszen nehezen tervezhető az érkező locsolkodók “fogyasztása”. Megesett már az is, hogy valamelyikük nem hogy apasztotta volna a készletet, de rózsás hangulatában ottfelejtett egy egész zacskó összegyűlt tojást. Így aztán megelőzendő, hogy egy évre előre megunjuk a keménytojást, pácoljuk be egy részét.

Hmmm, most visszaolvasva a címet elkezdtem röhögni, nem kicsit sikerült félreérthetőre. Kíváncsi vagyok hány pornókereső fog ez alapján idetalálni – legnagyobb csalódására.

Ezúttal valami más kellett készüljön belőle, a legtöbbször rakott karfiollá alakul. Azért a hagyományoktól való el nem rugaszkodás érdekében, egy részéből leves lett, a nagyja viszont krémmé alakult.

Az elkészítése roppant egyszerű és nem csak böjti időben finom egy jó kenyérrel, például ilyen ropogós fajtával.

Természetesen másféle húsokból, más töltelékkel is elkészíthető, ugyanezzel a módszerrel.

Ezt sokan, sokféleképp szokták megfőzni, nem ritkán túlfőzni. A mai zsírszegény, fitneszdisznókból készült sonkákra alaposan oda kell figyelni, ha nem akarunk fűrészporszáraz, szétmorzsolódó sonkán bosszankodni.

Hentes barátom leírását adom közre, egy kiegészítéssel, amit szeret használni, de nem írta bele a szövegbe.

Ez nagyon finom de nem elhanyagolható a zsírtartalma. A 20 %-os tejfölből, a savó alapos kicsöpögése után 35 % körüli zsírtartalmú krémsajt lesz. Ha ezt egy kis tejszínnel keverjük krémessé, finomabb lesz ugyan, de zsírszegényebb biztos nem.

Sajnos a joghurttal vagy kefirrel együtt történő csöpögtetés sem hoz áttörést, mivel ezekben ugyan kevesebb a zsír, viszont több a savó, mire kicsöpögnek, alaposan betöményedik a zsírtartalmuk. Mit tehetünk, ha nem mondanánk le szívesen a háziról, de zsírkerülő étrendre fogtuk magunkat?

Aztán eszembe jutott ez a régi ötlet, talán többeknek ismerős: a mérges gomba, ami inkább jó kedélyű.

Gyerekzsúrok abszolút befutója, ezt mindig elsőként falták be, akármi is került mellé az asztalra. Nagy előnye még az is, hogy rendkívül hamar megvan, és akár előző este is elkészíthető, hűtőben, fólia alatt elvan egy darabig.

A hideg ételek között is népszerű, hiszen ott is sok arcát mutatja. Ez a tojáskrémek egy diétás változata, ami a majonézestől eltérően olajmentes. Lehet, hogy az uborkás ízesítés csak nekem volt új, de nagyon finom változatosságot jelentett. lehet kenyérre is kenni, de szénhidrátkerülő diétában nyugodtan fogyaszthatjuk kiskanállal is.