Jó kaja

A cím szinte mindent elmond a receptről.

Csak akkor készülhet így, ha szűzpecsenyét teszünk bele, mert az ugyanannyi idő alatt megpuhul, mint a csirke húsa. Más húsrész (pl. karaj, tarja) használata esetén előbb a disznóhússal kell párolni, és csak amikor már kezd puhulni, akkor adjuk hozzá a csirkét.

Igaz ugyan, hogy így télidőben nincs szezonja a paprikának, viszont gyönyörű, nyarat idézően színessé teszik ezt a fogást.

(tovább…)

Nem szokásos hidegtálra készült, még a környékén se volt majonéz. A társaság zsírszegény étrenden levő tagjai kedvére sok zöldség koszorújában került asztalra. Utóbbiakat különféle joghurtos mártogatósok tették szaftosabbá és ízesebbé.

Természetesen másféle húsokból, más töltelékkel is elkészíthető, ugyanezzel a módszerrel.

(tovább…)

Előkerült az utolsó adag konfitált kacsacomb is a zsírtakaró alól. Ehhez most persze más köret készült, mint legutóbb.

A helybéli piacunkon kitalálta az egyik savanyúságos, hogy a hét végére hoz kilós csomagokban, gyalult fehér és vöröskáposztát. Ezzel jelentősen javította ezek menübe kerülésének esélyét, hiszen bármennyi marhaság nélkülözhetetlen konyhai eszköz gyűlt is össze, káposztagyalut nem tartunk, a kis gyalun pedig nagy disznósággal jár.

(tovább…)

Ez egy igazi meglepetés fogás, hiszen amikor asztalra tesszük a tálat, nem mutatkozik meg, akár rakott krumpli is lehetne.

Olyan húsételről van szó, amit nyugodtan ünnepi menübe is beilleszthetünk, annyi finomság van benne. Az utolsó átsütésig előkészíthetjük, és akár fél óra alatt is frissen tálalható.

Készíthető akár csirkemellből, vagy kicsontozott pulyka felsőcombból, a lényeg az, hogy olyan hús legyen, ami nem igényel hosszas párolást, puhítást.

(tovább…)

A brassói a maga, minden rafináltságot kerülő módján, remek étel. Kevés fűszerre, az alapanyago ízét nem elnyomva áll össze egységgé.

A brassói ugyanakkor bizalmi kérdés is. Sok étteremben a nyesedék, a zsíros cafatok hasznosítására használják – körítésként lehetőleg fagyasztott sültkrumplival -  ami abból is látszik, hogy az üres tányéron komoly zsírtócsa éktelenkedik. Ezzel ez az egyszerű fogás az éttermek teljesítményének egyik fokmérőjévé is vált. Nagyon meg kell becsülni azt a konyhát, ahol az üres tányér jóformán száraz.

(tovább…)

A húsvéthoz a pirostojás mellett hozzá tartozik a főtt sonka is.

Ezt sokan, sokféleképp szokták megfőzni, nem ritkán túlfőzni. A mai zsírszegény, fitneszdisznókból készült sonkákra alaposan oda kell figyelni, ha nem akarunk fűrészporszáraz, szétmorzsolódó sonkán bosszankodni.

Hentes barátom leírását adom közre, egy kiegészítéssel, amit szeret használni, de nem írta bele a szövegbe.

(tovább…)

A konfitálás talán az otthon  is használható módszerek legegyszerűbbike, a modern gasztronómia divatos technikái közül. A célja hasonló, mint a sous-vide eljárásnak, a levegőtől elzárva, alacsony hőmérsékleten elkészíteni a húsokat. Ez a kíméletes bánásmód meghozza az eredményét, a szaftos, omlós, puha húst, amit tálalás előtt csak körbe kell pirítani.

A másik nagy előnye, hogy remekül használható előkészítésre. A megpuhult húst a zsír alatt hagyva, hetekig eltarthatjuk, és fél órán belül tálalhatjuk a remek fogást. Ez a kacsacomb is két héttel ezelőtt készült, azóta a hűtő aljában várta fellépését.

(tovább…)

A pörköltet az egyik legrégebbről ránk hagyományozott receptnek tarthatjuk. Azt azonban tudjuk, hogy jelenlegi, paprikás formája csak a török uralommal alakulhatott ki, hiszen az közvetítésükkel ismertük meg a törökborsot.

Játsszunk el a gondolattal, milyen is lehetett annak előtte. Paprika híján sok más fűszerszámot használtak eleink. Erről a receptről nem állítom, hogy autentikus középkori – nem voltam ott a lakomákon – de akár lehet is, és a lényeg úgy is az, hogy finom.

(tovább…)

Sajnos nem jártam még Finnországban, de ez akár változhat is. Eredetileg ez egy ünnepi étel arrafelé, ami jól mutatja, hogyan főznek ott, ahol nem válogathatnak az alapanyagokban. Azon a klímán nem sok zöldség terem, el tudom képzelni, hogy a répa is utólagos gazdagításként került bele. Állatot még csak lehetett legeltetni, esetenként vadászni is, így alakulhatott ki a többféle hússal készülő fogás.

(tovább…)

Nem ritka vendég a konyhánkon a darált hús, még marhából sem.

Amikor a gyerekek épp bolognai korszakukat élték, akárhányszor meglátták, már jött is a kérdés: ugye bolognai lesz belőle. Szerintem Ők két hétig egyfolytában is megették volna, azért magunkra is kellett gondolni, így született ez a sápadtarcú változat. Utána már ezt is kérték.

(tovább…)