Belsőségek

Abált nyelv
• 2010. június 23.

Mondhatnám az abált szalonna diétás változatának, de hát csak nem egészen az.

Nemrég láttam egy tündéri :-) receptet, amiről azonnal tudtam, hogy meg fogom főzni. Szeretjük a nyelvet, gyakran meg is fordul a konyhánkon, de így még nem készült. Már pedig minden ötlet kell, ami a hideg kaják választékát színesíti, a bolti felvágottak lassan a teljesen ehetetlen kategóriába csúsznak le. Fantáziátlan kínálat, érezhetően nem bele való hozzávalók jellemzik a kínálatot. Aki egyszer látott felvágottas pultot Bécsben, vagy Németországban, az tudja miről böstörgök. Az meg egyenesen vicc (vicc a hülye vicc is), hogy egy kilónyi közepesen ehető párizsiért 2500 Ft fölött kérnek.

(tovább…)

Kategória: Belsőségek, Disznóhúsok, Hideg ételek 1 megjegyzés →

Focidrukkerek könnyített kajája
• 2010. június 11.

Igazság szerint fogalmam sincs, honnan ered ennek az ételnek a neve. Valamikor régebben ilyen néven került be a gyűjteményembe, azóta sem kereszteltük át.

Sejtésem szerint két oka is lehetett. Egyrészt a drukkerek többségükben férfiak, a belsőségek kedvelői is. Másrészt eredeti receptje szerint ad annyi energiát, amivel komolyan végig lehet szurkolni egy meccset.

A most következő fotelszurkolásnál inkább a könnyített változat ajánlható.

(tovább…)

Kategória: Belsőségek, Más húsételek Nincsenek megjegyzések →

Csirke gratin
• 2010. június 05.

Már ismernek a hentesek a piacon. Tudják, hogy érdemes különlegesebb dolgokat is ajánlaniuk, gyakran hagyom magam rábeszélni.

Így történt ezúttal is, amikor a baromfis, a macska jussának (csirkenyakak) kimérése mellé gyönyörű, friss csirkeszívet ajánlott. Első gondolatom a szívpörkölt volt, de nemrég fogyott el a csülökpörkölt, most valami másra vártam ihletet. A múzsa ezúttal is a hűtőszekrény volt – minő plebejus dolog – a benne levő kínálat pedig a sajtos irányba indított.

(tovább…)

Kategória: Belsőségek, Szárnyasok Nincsenek megjegyzések →

Zöldséges szárnyasmáj ragu
• 2010. május 03.

Kicsit még várni kell, amíg a friss hazai terményekből készíthetjük ezt a finomságot, addig kénytelenek vagyunk részben fagyasztottat használni.

A félórás vacsorák mezőnyében komoly esélye van jó helyezést elérni, hiszen nem csak gyors és finom, de jó sok zöldséggel készítve nem kell külön köretet főzni mellé.

(tovább…)

Kategória: 'Egyszerűen - gyorsan', Belsőségek, Szárnyasok Nincsenek megjegyzések →

Tejszínes kenőmájas – ennél tudjuk mit eszünk
• 2010. április 28.

Ismét beállt nálam a csömör a bolti kenőmájasok összetétele és ára láttán, aminek egyenes következménye, hogy májast csináltam.

Egy olyan receptet vettem elő, amit eddig mindig elhalasztottam. Most adva volt egy fél doboz bontott tejszín, nem kellett azzal foglalkoznom, mihez használom el a másik felét.

A Nagycsarnokban járva vettem a csirkemájat és egy helyen nagyon szép tokaszalonnát kínáltak, az se maradhatott ott.

(tovább…)

Kategória: Belsőségek, Hideg ételek Nincsenek megjegyzések →

Disznónyelv rokfortmártásban
• 2010. március 13.

Hálás alapanyag a nyelv. Finomrostú, nagyon ízes, gyakorlatilag zsírmentes hús, amin alig van hulladék. Mindehhez még csak nem is drága, akár hóvégi menübe is felvehető.

Először is lesz belőle egy erőteljes húsleves, majd a még mindig jóízű hús hamar beleforgatható valami finom mártásba. Lehet persze sütni, vagy akár rántani is.

(tovább…)

Kategória: 'Egyszerűen - gyorsan', Belsőségek, Disznóhúsok Nincsenek megjegyzések →

Télbúcsúztató ebéd
• 2010. február 21.

Ugyan szinte egész évben kapni hurkát, kolbászt, azért a disznótoros mégis csak a téli menübe való igazán.

Most, hogy a tavaszias szél hamar elolvasztotta a vaskos hótakarót is, az ember kezd hinni a naptárnak és a tavasz közeledtének. A piacon ez még nem látszik, az első tavaszi terményekre várnunk kell, még hóvirágot se kínáltak. Felfedeztem viszont, hogy az egyik hentesnél nem pöttyös a véres hurka.

(tovább…)

Kategória: Belsőségek, Disznóhúsok 2 megjegyzés →

Szív és pörkölt
• 2010. február 05.

Nemrég sikerült már magamra vonnom többek rosszallását, akik nem hajlandók a belsőségeket még csak meg se kóstolni. Miért? Csak.

Érdekes módon még a máj a leginkább elfogadott, pedig arról lehetne a legtöbb egészségügyi rosszat elmondani – akár a zsírtartalmára, akár a méreganyagokra gondolunk.

Most a szív kerül terítékre. Ez a kis izomköteg egészen speciális szövet, ilyen más részen nem található, csak a szívben. Ez logikus is, hiszen ez az egyetlen olyan izom, ami a születéstől kezdve, folyamatosan dolgozik. Ebből már következik is, hogy erőteljes izomzatról van szó, nagyon finom rostokkal, mindenféle zsírtartalom nélkül. Ennek megfelelően rendkívül alacsony az energiatartalma, 10 dkg alig több 90 kcal-nál, ami 20 %-kal kevesebb még a csirkemellnél is. Fogyókúrázók, zsírkerülők számára fontos fehérje és ásványi anyag forrás lehet, de mondhatnám azt is, hogy aki vigyázna a szívére, időnként egyen szívet.

(tovább…)

Kategória: Belsőségek, Disznóhúsok, Marhahúsok Nincsenek megjegyzések →

Csomagolt csirkemáj – van aki nem ismeri?
• 2010. február 03.

Remélem még senki sem unja a villámgyorsan elkészíthető csirkemájas recepteket.

Nálunk mindenki szereti, és elég változatosan készíthető el ahhoz, hogy ne váljék unalmassá. Ideális alapanyag, amikor sebtében kell összedobni valami meleg kaját. Erre még akkor is jut idő, amikor éhhalál közeli állapotban vetődik haza az ember. Összedobja, és amíg sül, hazaér és megterít. Ha van valami köret a hűtőben jó, ha nincs egy darab jó kenyér is megteszi.

(tovább…)

Kategória: Belsőségek, Szárnyasok 1 megjegyzés →

Pejsli, szalontüdő – a megosztó kaja
• 2010. január 28.

A pejsli, szalontüdő, savanyú tüdő, nevezzük bármelyik nevén is, szélsőséges érzelmeket vált ki. A pacalhoz hasonlóan vagy nagyon szereti valaki, vagy a hallatán is világgá szalad.

Igazából érthetetlen számomra ez az ellenállás. Ha egyszer a disznó izomszöveteit (= hús) jó ízűen megesszük, más szöveteit miért kéne helyből elutasítanunk? Ráadásul ez egy újkeletű módi, hiszen Krúdy vagy az Ínyesmester idején még tisztességes kispolgári ételnek számított.

Sejtem én azért az egyik okát. Az iparszerű élelmiszergyártás és az igénytelen tömegétkeztetés elterjedése idején kapóra jött az olcsó alapanyagból készíthető fogás, aminek még volt presztízse. Gyorsan összecsaptak belőle valami ételnek kinézőt, aztán odalökték a dolgozóknak. Sokkal jobban a konzervet felbontók, vagy a fagyottat kiolvasztók se jártak. Így aztán eljutottunk oda, hogy vendéglős sem teszi étlapra, marad az otthoni nekirugaszkodás. Még az a szerencse, hogy a kész étel remekül fagyasztható, mert ez is egyike azon ételeinknek, amit nem lehet kis adagban megfőzni. Egyrészt mire megvesszük a hozzávalókat, 2 – 3 kg alapanyagnál tartunk, másrészt nem kevés munka van vele – ha jól akarjuk csinálni – annak se áll neki az ember bármikor.

(tovább…)

Kategória: Belsőségek, Technikák - trükkök Nincsenek megjegyzések →