Első nap belebotlottam egy adag szép, bőrös libahájba, amit kisütöttem. Amikor ez a szép császár kínálta magát a pultban, már tudtam, hogy ebben a zsírba konfitálva tudom elkészíteni. Ráadásul mindezt meg tudtam csinálni a diófa alatt, hogy ne fűtsem a konyhát a hosszú idő alatt.

Nem volt ez persze véletlen, tudhattam, hogy kevés idő és még kevesebb lelkesedés lesz a vasárnapi ebéd megfőzéséhez. Így az a szűzpecsenye épp megadta az alapot egy húszperces ebédkészítéshez.

A köret pedig fagyasztott zöldségkeverék átpárolásával állt elő.

Ő ugyanis esküszik rá, hogy amiben a húson, borson, fokhagymán és a krumplin kívül más is van, az legfeljebb csak utánzat.

A meleg nyárhoz annyi köze van csak,  hogy megfelelő előkészítéssel hamar elkészül.

Ezt a darab kolozsvári szalonnát itt vettem a Balaton partján. Kisüzemi termék, nincs messze a falu, ahol készült.

Nem csak szép, igazán finom is. Omlós, nyersen is simán elrágható, az embernek nem a csúzligumi jut az eszébe, ha beleharap, pedig nem egy kétmázsás mangalicából származik. Kellő ideig lehetett sózva és pácolva. Igazi füstön füstölték, nem holmi aromás lével töltött kádban fürdették.

Tekintettel az agybuggyantó hőmérsékletekre csak olyasmit főzök mostanában, ami a nyárikonyhában is elkészíthető.

Az ottani felszerelésen csak a régi módszert lehetett elővenni, amivel a sparherd lapján remek pecsenyéket sütöttek Nagyanyáink.

Nem hazudtolva meg önmagam, kihasználtam az időt, amíg Párom várt a sorára az államvizsgán felfedeztem a gyöngyösi piacot. Érdemes volt. Roppant módon tudnék örülni annak, ha itt nálunk ilyen élénk piac lenne, ennyi alkalmi árussal, magántermelővel.

Az eddigi esős időjárás kevés hasznot hozott, talán egyedül a gomba nem bánta. A Mátra lábánál pedig hoztak a piacra bőséggel. Érdekes módon vargánya nem volt, rókagomba viszont annál több, fővárosi szemmel nézve egészen barátságos áron.

Nemrég láttam egy tündéri receptet, amiről azonnal tudtam, hogy meg fogom főzni. Szeretjük a nyelvet, gyakran meg is fordul a konyhánkon, de így még nem készült. Már pedig minden ötlet kell, ami a hideg kaják választékát színesíti, a bolti felvágottak lassan a teljesen ehetetlen kategóriába csúsznak le. Fantáziátlan kínálat, érezhetően nem bele való hozzávalók jellemzik a kínálatot. Aki egyszer látott felvágottas pultot Bécsben, vagy Németországban, az tudja miről böstörgök. Az meg egyenesen vicc (vicc a hülye vicc is), hogy egy kilónyi közepesen ehető párizsiért 2500 Ft fölött kérnek.

Jó példa arra, hogy egy főzéssel és pár perc plusz munkával két étkezésre is tudunk változatosan főzni.

A hajdinát pedig ajánlom mindenki figyelmébe. Bár a bio/reform étkezést követők ébresztették fel Csipkerózsika álmából, érdemes átvenni egyszerűen a finomsága okán. Valaha a szegény emberek konyháján volt mindennapos a hajdina kása, aminek jelenléte a magyar konyhán alighanem a honfoglalást megelőző korokra nyúlik vissza. Ma az egészséges és változatos táplálkozás jegyében érdemes újra felfedezni, hogy kiléphessünk a krumpli-rizs-tészta bermudaháromszögből.

Adva volt egy darab disznócomb is, amit sejtve, hogy apróhúsként végzi, szépen feldarabolva tettem el.

E két adottság mentén elkezdtem vacsorát főzni, ami közben persze az ihlet is megjött. Az elkészült tokány felét továbbfejlesztettem holnapi vacsorára, így azt holnap is fogom megmutatni.

Kata a mostani forduló háziasszonya szabadban való főzésre hívott. Az esetek jó részében ez társasági alkalom, amire érdemes alaposan felkészülni. Ilyen készülést igénylő dolog a kolbász töltése is, de garantáltan a maximális pontszámot fogjuk kapni érte vendégeinktől.

Az egyik legfinomabb grillezni való a kolbász. Nagy kincs, ha van biztos beszerzési forrás, ahol finom fűszerezésű, porcoktól és egyéb bele nem valóktól mentes kolbászt vehetünk. Az igazi, ha saját magunk töltötte kolbásszal kápráztathatjuk el az összegyűlteket. Ez korántsem olyan nehéz mint hinnénk, és bármelyik városi konyhában megvalósítható.

A vagdalthús mindig biztos befutó, mindenki szereti. Előző nap meg lehet sütni és egy munkával többféle is készülhet. Most kétféle ízesítéssel sütöttük, az egyik ez a citromos, a másik hagyományosabb, paprikás. Az alap massza egy pontig együtt gyúrható meg, utána kell csak kettészedni és eltérően fűszerezni, no meg sütni.

A csülökpörkölt is olyan recept, ami megosztja a véleményeket, csak semlegesnek maradni nem lehet. Általában vagy hallani sem akarnak róla, vagy ódákat zengve tüntetik el, a hozzá leginkább passzoló evőeszközzel, a kanállal. Az ilyen elvetemültek képesek még a tányért is kitörölni egy friss kenyér ropogós csücskével. A koleszterint emlegetve megvonják a vállukat és válaszukban az epehajtás fontosságát emlegetik.

Most is ez történt. Került bele egy szűzpecsenye, ami olyan hamar elkészül, hogy a mellé tett zöldségek biztos nem válnak péppé.

A szűzpecsenye a disznó bélszínje, már anatómiája okán is. Hasonlóképp hirtelen süthető, zsírtalan húsrész, ami még abban is hasonlít, hogy a legdrágább része. Ugyanúgy nem szabad túlsütni, vétek lenne kiszárítani. Egy darab nincs fél kiló, amiből három ember normálisan megebédelhet.

Ez igazi, többszörös bomba volt: kalóriabomba, koleszterinbomba, viszont ízbomba is (de nem ám az ételízesítő).

GÉva barátosnénk sütött egyszer fantasztikus tokaszalonnát, egy disznótorban. Addig nyaggattam, amíg elmondta a receptjét, azok csodálkozásával, kiknek a kisujjában van, nem is értik miféle recept után kérdezősködök.

Maradt a minapi májas után egy kis darab szép, húsos tokaszalonna. Ezt sütöttem meg komoly áldozat árán. Eredetileg hideg kajának szántam, mint a jó húsos töpörtyűt, de végül nem érte meg a kihűlést.

Azzal kezdődött, hogy a Nagycsarnokban – a netező ragadozók által közismert hentesutánzatnál – vettem egy darab disznócombot. Volt benne egy dió és rajta  a kapcsolt részek. Utóbbiakból valami darált hús alapú dolog fog készülni.

Azzal folytatódott, hogy ki kellett már élesben is próbálni azt a húshőmérőt, amit nemrég kaptam ajándékba. Ezzel el is dőlt, hogy a menü fő attrakciója az egyben sült hús lesz.

Szokásos formájában a Stefánia vagdalt egybesült fasírtként kerül az asztalunkra, keménytojással a közepében. Nagyon szeretem a fasírt ropogósra sült kérgét, ezért a receptet átalakítva kis golyók formájában készítettem el.

75 dkg disznóhús (lapocka, comb, dagadó)
3 – 4 dkg szalonna
5 dkg zsemlemorzsa
15 db fürjtojás
1 gerezd fokhagyma
késhegynyi paprika
só, fehérbors, kömény

durvaszemű zsemlemorzsa a beleforgatáshoz

Rendszerint akad a fagyasztóban egy-egy adag darált hús. Amikor valamihez húst veszek, inkább nagyobb darabot viszek haza és szétbontom a felhasználásnak megfelelő részekre. Az ilyenkor félretett részek, ha nem valók apróhúsnak, mennek a darálóba. A darált hús hálás alapanyag, pici fantáziával rendkívül sokoldalúan készíthető el.

Ez a fogás még a kocsonyafőzéskor kezdődött. A csapat jó része csak a színhúsos változatot szereti, viszont a bőrös részek nem maradhatnak ki ha egyszer kocsonya fő, nem leves.

Az ebéd mellé kaptam ma ugratást is épp eleget. Nem elég, hogy blogot írok, még ebédre is azt tálalom fel.