Első nap belebotlottam egy adag szép, bőrös libahájba, amit kisütöttem. Amikor ez a szép császár kínálta magát a pultban, már tudtam, hogy ebben a zsírba konfitálva tudom elkészíteni. Ráadásul mindezt meg tudtam csinálni a diófa alatt, hogy ne fűtsem a konyhát a hosszú idő alatt.

Nem volt ez persze véletlen, tudhattam, hogy kevés idő és még kevesebb lelkesedés lesz a vasárnapi ebéd megfőzéséhez. Így az a szűzpecsenye épp megadta az alapot egy húszperces ebédkészítéshez.

A köret pedig fagyasztott zöldségkeverék átpárolásával állt elő.

Ő ugyanis esküszik rá, hogy amiben a húson, borson, fokhagymán és a krumplin kívül más is van, az legfeljebb csak utánzat.

A meleg nyárhoz annyi köze van csak,  hogy megfelelő előkészítéssel hamar elkészül.

Vettünk három csirkecombot, hogy majd valami könnyűt főzünk belőle. Végül is csirkéből igazán nehezet nem is lehet főzni, ez mondjuk félnehézsúlyú fogás lett.

Nagy előnye, hogy egy rezsón, egy serpenyőben, kint a diófa alatt meglehet főzni, hogy megőrződjön a konyha viszonylagos hűvössége. Félszuterén szinten van, jótékonyan hűvösen tartja a föld.

Ezt a darab kolozsvári szalonnát itt vettem a Balaton partján. Kisüzemi termék, nincs messze a falu, ahol készült.

Nem csak szép, igazán finom is. Omlós, nyersen is simán elrágható, az embernek nem a csúzligumi jut az eszébe, ha beleharap, pedig nem egy kétmázsás mangalicából származik. Kellő ideig lehetett sózva és pácolva. Igazi füstön füstölték, nem holmi aromás lével töltött kádban fürdették.

Ahogy az lenni szokott, a sokszor megfőzött ételek már alig hasonlítanak eredeti receptjükre.  Ez is olyan viszonyban lehet a sztifadóval, mint sok Gulasch a pörkölttel. Lehet, Ágni már meg sem ismerné.

Tekintettel az agybuggyantó hőmérsékletekre csak olyasmit főzök mostanában, ami a nyárikonyhában is elkészíthető.

Az ottani felszerelésen csak a régi módszert lehetett elővenni, amivel a sparherd lapján remek pecsenyéket sütöttek Nagyanyáink.

Mostanában épp nem jutott volna eszembe vadast főzni, pedig szeretjük is, de valahogy inkább télen készül. Elhangzott viszont, hogy ahhoz most lenne kedve és ez elég volt ahhoz, hogy nekilássak. Tulajdonképp érdekes, hogy mitől érzem inkább télies kajának, mikor itt a sok friss zöldség, amivel nagyon finom mártása lesz. Többek szerint az a vadas lényege, nem is a hús.

Nem hazudtolva meg önmagam, kihasználtam az időt, amíg Párom várt a sorára az államvizsgán felfedeztem a gyöngyösi piacot. Érdemes volt. Roppant módon tudnék örülni annak, ha itt nálunk ilyen élénk piac lenne, ennyi alkalmi árussal, magántermelővel.

Az eddigi esős időjárás kevés hasznot hozott, talán egyedül a gomba nem bánta. A Mátra lábánál pedig hoztak a piacra bőséggel. Érdekes módon vargánya nem volt, rókagomba viszont annál több, fővárosi szemmel nézve egészen barátságos áron.

Ez a recept adta az alapötletet a Czifray versenyre beadott pályázatomhoz.

Nemrég láttam egy tündéri receptet, amiről azonnal tudtam, hogy meg fogom főzni. Szeretjük a nyelvet, gyakran meg is fordul a konyhánkon, de így még nem készült. Már pedig minden ötlet kell, ami a hideg kaják választékát színesíti, a bolti felvágottak lassan a teljesen ehetetlen kategóriába csúsznak le. Fantáziátlan kínálat, érezhetően nem bele való hozzávalók jellemzik a kínálatot. Aki egyszer látott felvágottas pultot Bécsben, vagy Németországban, az tudja miről böstörgök. Az meg egyenesen vicc (vicc a hülye vicc is), hogy egy kilónyi közepesen ehető párizsiért 2500 Ft fölött kérnek.

Jó példa arra, hogy egy főzéssel és pár perc plusz munkával két étkezésre is tudunk változatosan főzni.

A hajdinát pedig ajánlom mindenki figyelmébe. Bár a bio/reform étkezést követők ébresztették fel Csipkerózsika álmából, érdemes átvenni egyszerűen a finomsága okán. Valaha a szegény emberek konyháján volt mindennapos a hajdina kása, aminek jelenléte a magyar konyhán alighanem a honfoglalást megelőző korokra nyúlik vissza. Ma az egészséges és változatos táplálkozás jegyében érdemes újra felfedezni, hogy kiléphessünk a krumpli-rizs-tészta bermudaháromszögből.

Adva volt egy darab disznócomb is, amit sejtve, hogy apróhúsként végzi, szépen feldarabolva tettem el.

E két adottság mentén elkezdtem vacsorát főzni, ami közben persze az ihlet is megjött. Az elkészült tokány felét továbbfejlesztettem holnapi vacsorára, így azt holnap is fogom megmutatni.

Kata a mostani forduló háziasszonya szabadban való főzésre hívott. Az esetek jó részében ez társasági alkalom, amire érdemes alaposan felkészülni. Ilyen készülést igénylő dolog a kolbász töltése is, de garantáltan a maximális pontszámot fogjuk kapni érte vendégeinktől.

Az egyik legfinomabb grillezni való a kolbász. Nagy kincs, ha van biztos beszerzési forrás, ahol finom fűszerezésű, porcoktól és egyéb bele nem valóktól mentes kolbászt vehetünk. Az igazi, ha saját magunk töltötte kolbásszal kápráztathatjuk el az összegyűlteket. Ez korántsem olyan nehéz mint hinnénk, és bármelyik városi konyhában megvalósítható.

Ezt az arab eredetű receptet – arrafelé kofta a neve – nagyobb társaságnak készítettük.

Szerintem ehhez hasonlót szinte az egész világon sütnek, ahol van hús, és tudnak tüzet gyújtani. Az, hogy mégis nagyon különbözőek, az a felhasznált húsokon és a fűszerezésen múlik.

Az eredeti bárányhúsból készül, de természetesen meg lehet csinálni más húsból is, ha valaki nem szereti a bárányt, vagy épp nem kap.

Sejtésem szerint két oka is lehetett. Egyrészt a drukkerek többségükben férfiak, a belsőségek kedvelői is. Másrészt eredeti receptje szerint ad annyi energiát, amivel komolyan végig lehet szurkolni egy meccset.

A most következő fotelszurkolásnál inkább a könnyített változat ajánlható.

Akkortájt még kölcsönkért fényképezőgéppel készültek a fotók, olyanok is. Amúgy is még valahol 1-2 megapixel környékén járt a technika.

A vagdalthús mindig biztos befutó, mindenki szereti. Előző nap meg lehet sütni és egy munkával többféle is készülhet. Most kétféle ízesítéssel sütöttük, az egyik ez a citromos, a másik hagyományosabb, paprikás. Az alap massza egy pontig együtt gyúrható meg, utána kell csak kettészedni és eltérően fűszerezni, no meg sütni.

Így történt ezúttal is, amikor a baromfis, a macska jussának (csirkenyakak) kimérése mellé gyönyörű, friss csirkeszívet ajánlott. Első gondolatom a szívpörkölt volt, de nemrég fogyott el a csülökpörkölt, most valami másra vártam ihletet. A múzsa ezúttal is a hűtőszekrény volt – minő plebejus dolog – a benne levő kínálat pedig a sajtos irányba indított.

A csülökpörkölt is olyan recept, ami megosztja a véleményeket, csak semlegesnek maradni nem lehet. Általában vagy hallani sem akarnak róla, vagy ódákat zengve tüntetik el, a hozzá leginkább passzoló evőeszközzel, a kanállal. Az ilyen elvetemültek képesek még a tányért is kitörölni egy friss kenyér ropogós csücskével. A koleszterint emlegetve megvonják a vállukat és válaszukban az epehajtás fontosságát emlegetik.