Jó kaja

Vannak hullámok a gasztroneten, amikor annyira megtetszik valami, hogy mindenki elkezdi csinálni.

Ilyen hullámként ért el hozzám is a sütőporos / szódabikarbónás kenyér. Annyi helyen láttam már, magyarul is, hogy nem térhettem ki előle. A saját verziómba került egy kis lenmagliszt is, az íze és a jó tulajdonságai kedvéért.

Egyúttal ismét teszteltem a légkeverős mikrót, hogy kitapasztaljam a lelkivilágát, de erről majd később.

(tovább…)

A legnagyobb kánikulában is képes elfogyni a kenyér – az már csak ilyen.

Minden tiszteletem a hőálló pékeké, de azért maradunk a saját sütésnél. Erre az újdonsült nyárikonyhát szemeltem ki magamnak, nagyon nem akaródzott egy órán át fűteni a lakást a sütővel.

Mivel a mikró fogatja amit beletettünk, kerek jénaiban sült. Sikerült a tészta mennyiségét is eltalálnom, nem jártam úgy, mint egyszer.

(tovább…)

Jött a finom célzás: alig van már kenyér Hozzá még egy sóhaj is, miszerint már olyan rég sütöttem diós kenyeret. Valóban rég lehetett, mert a blogon még nyoma sincs.

A kenyérnek – meg a fogyasztójának – mindig jót tesz, hogy kerül bele némi mag. Ha ez a mag ráadásul dió, az igencsak finommá teszi.

(tovább…)

Oly sok konyhai újdonsághoz hasonlóan a szerecsen-kenyér is a véletlen eredményeképp jött létre. Erről a véletlenről, a tanulságáról és arról, mennyi mindenre figyeljünk amikor sütőt vásárolunk, majd a recept végén esik szó.

A szokott kenyérsütésnek álltam neki, ezúttal zabpehellyel és lenmagliszttel, pusztán lustaságtól vezéreltetve.

(tovább…)

Ez a torta kérem szépen egy kenyér, csak álcázza magát. A címben említett módra névadójaként pedig én voltam a tökéletlen.

Egyszer már sikerült majdnem tökéletes kenyeret sütnöm, most is annak futottam neki. Addig tökéletlenkedtem azonban, amíg a szokott sütőformába való adagot állítottam össze, ami a jénaihoz “kissé” túlméretezettnek bizonyult.

(tovább…)

Az édesszájúaknak most csalódást kell okozzak, ez a recept nem édes. Ennek ellenére jó szívvel tudom ajánlani, hiszen komoly meglepetés szerezhető vele, a muffintepsi láttán édességet remélők körében.

Nem csak nagyon finom egy ilyen töltött briós, de könnyű, mégis laktató fogás. Nem utolsó sorban nem kell külön köretet gyártani hozzá. Maradt két szelet lazac, ami kevés lett volna önmagában, így viszont mindenki elégedetten állt fel az asztaltól. A refrén ide is illik: a töltésre használt hozzávalóknál ne fogjuk vissza fantáziánkat.

(tovább…)

Nyilván sokan ismerik spanyol nevén is: ensaimadas. Nagyon finom tojásos, zsíros tészta, aminek több különlegessége is van.

Az egyik a formája ez a képen is látható csiga.

A másik a szokatlanul hosszú kelesztési idő, mi miatt meg kell tervezni a sütését, nem lehet hirtelen felindulásból összedobni.

A harmadik pedig a hozzávalók között található disznózsír. Ez ma talán szokatlan egy édes kalácsban, pedig Nagyanyáink idején teljesen természetesen került a süteményekbe. Nekem annak idején még azt is megtanította Nagyikám, hogy amelyik receptben 10 dkg vaj szerepel, abba nyugodtan tehetek 8 dkg zsírt. Mindennek régi tapasztalat volt az alapja, hiszen akkoriban még nem volt ráírva mindenre az összetétele, így az se volt nyilvánvaló, hogy a vajban 20 % körül van ami nem zsiradék. No, ennyit a konyha tudományáról.

(tovább…)

Nem tartott sokáig az előző kenyér. Úgy tűnik mindenkinél sikert aratott, mert megkaptam a felhívást, hogy ugyanolyat süssek.

Ahogy magamat ismerem, tán még bele is betegedtem volna, ha változtatás nélkül megismétlem. Most egy adag zabpelyhet dagasztottam bele, hogy még több rost kerüljön bele, amivel rosszat biztos senkinek se teszek, és még finom is.

Nem teljesen eredeti az ötlet, máskor is sütöttem már kenyeret, amiben zabpehely volt, itt és itt.

(tovább…)

Lenmagos kenyérre szólt a családi rendelés, mert az állítólag lúgosít.

Az első változatába egész lenmagokat gyúrtam és rendkívül takaros zsemlék sültek belőle. Ma viszont az Ázsiában járva találtam lenmag lisztet. Én inkább darának mondanám, hiszen ez teljes kiőrlésű és jóval nagyobb szemcseméretű, mint a búzaliszt.

Sejtésem szerint az őrölt, feltárt mag összes hasznos anyaga könnyebben felszívódik, mint amikor egészben nyeljük le. Ilyenformán ez akár gyógykenyérnek is nevezhető, ami akár igaz akár nem, alig érdekes, a kenyér nagyon finom lett.

(tovább…)

Kicsit zavarba hozott Limara, amikor a VKF kiírásban a gabona kapcsán nem elsősorban kenyérre gondolt. Már pedig Magyarországon a gabona és a konyha kapcsán első helyen a kenyér jut az eszünkbe, abból is a klasszikus világos, szépen megkelt fajta.

Az Általa felsorolt többi gabonaféléhez nem fűz komolyabb viszony, végül mégis egy kenyér, mondhatnám egy antikenyér mellett döntöttem. Ez ugyanis nem fehér, nem puha, nem foszlós, épp ellenkezőleg, szinte fekete, nehéz, alapos rágást igényel. Ennek fejében egészen különleges íze van és mivel nagyon vékonyan kell szeletelni, és még sok rost is van benne, elég jól beleilleszthető akár egy diétába is.

A kenyér eredetije Németföldről származik, ott volt a takarékos, szegény emberek eledele. A szokatlan sütési mód is innen ered, este betették a hűlni kezdett kemencébe, ahol reggelre szépen megsült. Mielőtt valaki megijedne, hogy több napig tart egy kenyeret megsütni, gondolja végig: maga a munka nem több egy átlagos kenyérnél, a kelés közben és a sütőben pedig nem kell őrizni.

(tovább…)