Divatos kifejezéssel beszélhetnénk a paradicsomleves tovább-, vagy újragondolásáról, de maradjunk annyiban, hogy más, mint a megszokott.
Mondjuk mifelénk amúgy sem az alaposan besűrített és bőkezűen megcukrozott változat járja, sűrített paradicsomból. A saját befőzésű paradicsomléből készül leves eleve finomabb, ha pedig betűtésztát főzök bele, kizárólag a szóköz karakterek jöhetnek. 
Elindult egy ötlet és nem csak nekem tetszett meg, így hát lavina módjára hízva gurult tovább, lassan a kiagyalóját is maga alá temetve.
Az ötlet mögötti gondolatokat nem másolnám ide, tessék elolvasni eredeti környezetében.
A különböző pénzekből szervezett, erősen profitorientált “fesztiválok” korában nagyon kellett egy ilyen, “alulról jövő kezdeményezés” (van még, aki emlékszik erre az állandósult szókapcsolatra?). Ezt nem mások szervezik nekünk, itt nincs nagyrendezvény, ide az kapcsolódhat, aki fontosnak érzi. Tudva azt, hogy épp az étkezési hagyományok gyökereznek talán a legmélyebben, a dolognak komoly közösségteremtő ereje van. Ezt mutatja az is, hogy milyen sokan csatlakoztak hozzá, az első felhívásra.
Régóta összeszokott konyhás csapattal gyűltünk össze, most csak húszegynéhányan. Ilyenkor az ember igyekszik olyan ételt főzni, amit itt még nem kínált, és kerti körülmények között is elkészíthető. Az alkalom ihletésére valami gulyásfélét terveztem, de olyan változatot, ami módosítva őrzi a hagyományt.
Ez sült főtt ki belőle, és mivel alig maradt belőle, elmondhatom, hogy ízlett a Csapatnak.
A dologban sokkal több lett az improvizáció az eltervezettnél. Minden összeesküdött ellenünk, hogy ne tudjunk a többiekkel együtt főzni. Kocsi útközben lerobbant és egy távoli szerviz udvarán maradt a hétvégére. Természetesen a teljes felszerelés is ott pihent a csomagtartóban, hiszen örültem, ha a hűtőtáskát haza tudtam menteni. Végül kölcsön autóval, hirtelenjében összetoborzott felszereléssel vágtunk neki a napnak.
A babot – már ami nem zöldbab – többnyire téli ételnek tekintjük. Van pedig egy olyan formája, ami ilyenkor nagyon is szezonális.
A fejtettbabról van szó, ami a már megszemesedett, de még nem kiszáradt héjú hüvelyekből fejthető ki. Hagyományosan levest és főzeléket készíthetünk belőle, de alighanem remek salátákba is kerülhetne. Számunkra ez egytálételként működik, a második tányér után már semmit se kérünk.
A grízgaluska sokaknak mumus, tartanak tőle, hogy nem sikerül az elképzelésük szerint. Ezt mutatja az is, hogy rengetegen néznek utána a neten, így megingathatatlan helye van a slágerlistán is.
Nálunk is úgy van, hogy eddig általában rám maradt, mert Párom sose volt elégedett a saját galuskájával és inkább nem is kísérletezett. Most viszont nem voltam otthon, kénytelen volt ismét belevágni. Nem csak remekül sikerült, de még újított is rajta, amivel igazán üdévé, nyáriassá tette.
A három utolsó fa közül, amit még Nagyapám ültetett, hűségesen terem egy öreg nyári alma. Rajzolnivalóan szép, piros alma nő rajta. Amikor igazán érett, az őszibarackhoz hasonlóan lehúzható a héja és a magháza körül egész üvegessé válik a húsa. Egyszer lekvárt főztünk belőle. Minden ízesítés nélkül fahéjasnak éreztük és alig tudtuk az üvegből “kirobbantani” úgy megszilárdult, amolyan almasajt félére.
Nem tudom milyen fajta. Nagyapámnak volt egy barátja, Aki Keszthelyen tanító agrárius emberként szerezte a csemetéket. Még az is előfordulhat, hogy a nemesítésből származó, törzskönyvbe nem vett fajtáról van szó. Ha tudnék vadalanyt szerezni, még az oltással is megpróbálkoznék, hogy megőrizzem a fajtát.
Alig pár percre kell a tűzhelyt bekapcsolni és kész is a finom ebéd.
Még nem érett le a meggy, így friss gyümölcsből főzhetjük. Nem kell hozzá más, mint fejenként egy összemarék megy, kanálka cukor fűszerek és egy kis tejszín vagy tejföl.
A legjobb előző nap megfőzni, hogy kihűljön – lehetőleg egy jókora kondérral, mert úgy is mindenki rá fog járni.
Elnézve a blogokon előforduló levesreceptek számát, valóban nagy levespusztítónak számítunk. Alig van olyan ebéd, hogy ne lenne leves az elején. Az inkább előfordulhat, hogy főzünk egy tartalmas levest, és egytálételként az a kaja.
A beköszöntött hőség ellenére sikerült nagyon zsenge zöldbabot kapni, annak egy részéből készült a mai leves. Minimális fűszerezéssel, a hozzávalók ízét előtérbe helyezve.
Szeretjük a gombát – vagy ezt mondtam már?
Egyre kevésbé szeretem viszont a gombatermelőket. Igazából arra a hülyeségükre haragszom, hogy állandóan megpróbálnak átvágni. Ha veszek egy doboz gombát, a tetején szép darabok vannak, az aljára pedig eldugják az apráját. Pedig és sokkal szívesebben vennék olyat, ami a tervezett ételhez passzol. Ha töltött gombafejeket sütnék, ahhoz nagy gomba kell. A legtöbb körethez, de ehhez a leveshez is az aprót keresném, amit akár egészben is bele főzhetek. Nincs apró gomba (még külön rendelésre sem), csak a látványos alá eldugdosva, pedig adnék érte ugyanannyit, mint a nagyért, és még a munka is kevesebb lenne vele, nem kéne a szétválogatott gombából kétfélét dugdosni egy dobozba.
Na, lássuk inkább ezt a finom levest, nem fogom tudni meggyőzni a termelőket, pedig próbáltam már személyesen is néhányat.
A gyümölcslevesek királya a mi szemünkben a meggyleves. Szerencsére nem kell hozzá sok gyümölcs, így már szezon elején is megkockáztatható egy jó marékkal.
A hagyományos módon készítve is finom levesnek izgalmasan egzotikus csavart ad a kókusztej és a vörösbor. Érdemes kipróbálni!
Gyönyörű csokor petrezselyemzöldeket kínáltak a piacon, nem lehetett otthagyni.
Tavaszi zöldségleves került szóba, az ebédre, amiből végül egy számunkra új variáció született. A fokhagymás, petrezselymes krémlevesbe galuskák formájában került a sok zsenge zöldség. Tulajdonképp az összes hozzávaló fellelhető a hagyományos levesben is, a készítés módjától mégis egész más fogás született, amit a zöldségek iránt amúgy mérsékelt lelkesedést mutatók is lelkesen megettek.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu