Jó kaja

Egyre többen próbálják ki a lecsöpögtetett tejföl alapú, házilag készült krémsajtot.

Ez nagyon finom de nem elhanyagolható a zsírtartalma. A 20 %-os tejfölből, a savó alapos kicsöpögése után 35 % körüli zsírtartalmú krémsajt lesz. Ha ezt egy kis tejszínnel keverjük krémesé, finomabb lesz ugyan, de zsírszegényebb biztos nem.

Sajnos a joghurttal vagy kefirrel együtt történő csöpögtetés sem hoz áttörést, mivel ezekben ugyan kevesebb a zsír, viszont több a savó, mire kicsöpögnek, alaposan betöményedik a zsírtartalmuk. Mit tehetünk, ha nem mondanánk le szívesen a háziról, de zsírkerülő étrendre fogtuk magunkat?

(tovább…)

Folyton arról hallunk, beszélünk, hogy igyekezzünk tisztességes minőségű élelmiszereket beszerezni, azokból főzni.

Ebbe remekül beleillenek az egyik tejes kisüzem termékei. Nagyon finom a tejük is, amit kimérve árulnak, és érdemes megkóstolni a túrót és más termékeket is.

Láttam már kis boltokban is, hogy onnan származott az áru, de biztos pont csak kettő tudható, a Nagycsarnok és a Kispiac (a Fehérvári úton). Ezeken van saját standjuk, ahol biztos saját termékeket árulnak. Lássuk mi is volt a kaland?

(tovább…)

Játsszunk egy kicsit!

Játékunk megmutatja nekünk azt, hogy csomó dolgot sokkal egyszerűbben meg lehet otthon is csinálni, mint azt gondolnánk. Ilyen dolog a vaj is.

Az, hogy milyen ízű és árnyalatú lesz, kizárólag a tejszíntől függ. Egyben biztosak lehetünk, sok gyári vajnál finomabb lesz, bármilyen tejszínt kapunk is. Azt nem állítom, hogy olcsóbb is, bár az időnként 600 – 700 Ft/liter áron akciózott tejszínekből drágább se. Egy literből kb. 35 dkg vajat köpülhetünk.

(tovább…)

A hideg reggelik vacsorák, a tízóraira elcsomagolandó szendvicsekre valók változatossága örök probléma.

A legtöbb felvágott egyenízű és kérdéses összetételű, a sajtok jó része megfizethetetlen. Az ember igyekszik sok mindent házilag előállítani, többnyire azért, hogy tudja, mi került bele – erre a hideg ételek rovatban több példa olvasható – de azért az sem baj, ha még finomabb és olcsóbb is. Ez a krémsajt mindezen kívánalmaknak megfelel, és két részletben talán negyed órát kell rászánni.

(tovább…)

Kalóriaszámolók és epediétázók ne is olvassák tovább!

Nem könnyű étel, de csupa finomság van benne, így a végeredmény finomságára is bizton lehet számítani.  Nem hétköznapi fogás, de egy ünnepre vagy vasárnapra jó szívvel ajánlhatom.

Remek dolog ahhoz, hogy maradék sültet használjunk hozzá, vagy előre tervezve dupla adag tarját sütünk, és egy részét ehhez használjuk fel.

(tovább…)

Az úúúúúgy volt, hogy minap elindultam a hűtő felé (sőt, oda is értem). Igaz nem azért, hogy retro édességet gyártsak, hanem azért, mert kellett már valami a lábadozó gyomorba, ami hangosan tiltakozott a további üresen tartás ellen. A szemle eredményeképp találtam egy zacskóban finom házi túrót a piaci tejesünktől, ami el is döntötte a mit is egyek kérdést.

(tovább…)

Fura nevét alighanem onnan kapta, hogy minden hozzávalója olyan finom, hogy még a Nagyik is szívesen melengetik vele magukat. A vaníliáról a legtöbben őrzünk olyan emléket, hogy a Nagyihoz belépve a frissen sült süteménynem épp a vanília illata csapta meg az orrunkat.

Mindez forró tejjel, tojáslikőrrel esetleg tejszínhabbal percek alatt tudja felmelegíteni télidőben elgémberedett tagjainkat és kisimítani gyűrött lelkünket. Hazaérve egy rövid szusszanás egy ilyen bögrével a kezünkben elég ahhoz, hogy újult erővel fogjunk hozzá az otthoni teendőinkhez.

A bögre külön kedvencem, mert igazából az üveg pohár tartására szolgál, arra, hogy a forró itallal ne süssük meg a kezünket. Tessék figyelmesen megnézni, és kitalálni, melyik városból kaptam?

(tovább…)

Bonyolult receptet senki se várjon, ahogy mondják: egyszerű, mint a faék. A tejbegríztől leginkább abban különbözik, hogy nem búzadara főtt a láboskámban, hanem tápióka.

Gyerekkori emlék nekem ez a sok pici fehér gyöngy (vadászoknak sörét), ami a tejben megfőzve átlátszó üveggyönggyé válik. Annak idején németországi rokonok küldték a vasfüggöny mögött éhező gyerekeknek. Éhezésről ugyan nem volt szó, de egy kis érdekességre – kiváltképp, ha az még édes is – minden rendes gyerek kapható. Ezek szerint rendes gyerek voltam.

Ezek a gyöngyöcskék a trópusi világ egyik legelterjedtebb növényének, a maniókagyökérnek feldolgozásakor készülnek. A felaprított, megőrölt gyökér keményítőjét készítik különféle méretű gyöngyökké. Én az apró, 2 – 3 mm-es golyókkal ismerkedtem meg annak idején, most is az számomra A tápióka. Időnként veszek egy 20 dkg-s zacskóval az Ázsiában, annyi nálam akár évekig is eláll (csavaros üvegbe áttöltve), nem gyakori a tápiókafőzésbe torkolló nosztalgiarohamom. Este ilyen rohamom volt, sebtiben neki is láttam egy adagnak.

(tovább…)

Hidegtálas vendéglátást akkor szerveztünk, ha annyian jöttünk össze, hogy nem tudtunk volna asztal mellé ülni, vagy ha nem egyszerre érkeztek a vendégek. Ilyenkor a kötelező húsokon és sajtokon kívül jól jön mindenféle változatosság.

Ez a pikánsan ízes tortácska akár egy jóféle rozskenyérre kenve, akár húsok mellé nagyon jól illik, és a húskerülők körében is népszerű tud lenni.

Egy kisebb tortácska hozzávalói, komolyabb létszámra készülve többszörözhető.

(tovább…)

Én azt hittem, hogy tudom, de most már tudom, hogy tévedtem. A Nagycsarnokban a bejárat melletti sorbaállós sajtosnál jártam. Egyebek mellett láttam egy friss sajtot, sárga kockákkal, amire gyömbéres sajtot írtak ki.

Ilyet ugyan még nem ettem, de ha sajt és gyömbér van benne, rossz nem lehet, hoztam is belőle egy darabot.

(tovább…)