Már a múltkori, jól sikerült sajtozáskor fejembe vettem, hogy ki fogom próbálni juhsajtként is, ami most meg is történt.
Falrengető újdonság nincs a receptben, de azért figyelembe kellett venni a juhtúró eltérő tulajdonságait. A végére még egy idegborzoló tanulság is maradt.
Ilyen szép és finom sajtokat is készíthetünk otthon, nem is túl nagy munkával.
A képen az egyik felét fokhagymával, a másikat medvehagymával ízesítettem, de rengeteg változata elképzelhető.
Nyugodtan olvassák ezt a bejegyzést azok is, akik számára a Pálpusztai sajt szaga nem számít illatnak. Még nem találták ki az illatos netet.
Új gyártó sajtjával találkoztam a piaci sajtosnál. A szinte soha nem kapható őstípus, a csermajori, és annak igen gyenge gödöllői utánzatát követően egy győri cég is elkezdte gyártani.
Csomagolásán őrzi az eredeti kék / piros / ezüstszínű összeállítást, lássuk mit rejt a belseje.
Na igen, azok a babák mér elég sokmindet megehetnek, elvégre 3 és 6 évesek.
A tomboló hőségben szerencsére ittak, de enni alig akartak, amit azért meg lehet érteni. Így aztán amikor elhangzott a kérés, hogy csináljak egy kis tejbebapit, örömest nekiálltam. Egy kis csavar azért került bele, ami végül egyáltalán nem volt ellenükre.
A joghurt alapú italok sorában volt már egy édes és egy sós íz.
Erről igazán el se tudom dönteni, hova is tartozik. A kesernyés és savanykás ízek a meghatározók, ha mindezt el nem nyomjuk rengeteg édessel.
Különleges élmény, az olyan jegeskávéra hasonlít, amibe vanília helyett citromfagylaltot tettek.
Ahogy tegnap ígértem, jöjjön a következő joghurt alapú innivaló.
Amíg a rózsás illatú édes ízű, addig ez homlokegyenest ellenkezőleg sós, kissé csípősen üdítő.
Aki szereti a bolgár salátát vagy a tzatzikit, attól ez az ízesítés sem fog távol állni. Kicsit sűrűbbre csinálva salátaöntetként is különleges.
Nyári hőség idején sokszor evés helyett is inkább inna az ember. Nem is baj, mert nagyon fontos a sok folyadék, pótlandó a szervezet vízveszteségét.
Nagyon jóleső átmenet az inni- és ennivalók között a joghurt. Magában is finom, de török módra kissé megízesítve még inkább itatja magát.
Számtalan változata elkészíthető, ezek közül következik néhány – a kevésbé közismertek sorából.
Olyan sajtba botlottam minapi bevásárlásom során, amivel még nem találkoztam. Caciotta a tisztes neve, amiből nem nehéz kitalálni, hogy olasz eredetű.
20 dkg-os dupla viaszrétegbe mártott korongokban árulják. Egészen lágy, halvány sárga a tésztája, lyukakat nem látni benne. Nagyon kellemes, enyhe ízű sajt, ami néhány óra hűtőn kívüli tárolás után egész folyóssá válik. Mindezt úgy, hogy kifejezetten sovány sajtról van szó, a szokott zsírtartalom fele van csak benne.
Ahogy kicsit kutakodtam a neten, az lett a gyanúm, hogy elég távoli rokona lehet az eredetinek.
Gyerekkori emlékem a tejberizs fagylalt. Ezért mentünk el az Auguszthoz, mert a közelebbi cukrászdák fagylalt választéka enyhén szólva is foghíjas volt.
Nagyon megörültem a minap Flat-Cat kockára fagyott tejberizsének, mert megadta a végső lökést az egykori íz reprodukálásához. Azt már tudtam előre, hogy nem lesz olyan extravagánsan díszítve, de nem is az a lényeg benne.
Szatmárban és attól keletre ismert ez az édesség, amit Húsvétra készítenek. A húsvéti sonka méltó kísérője, ami nem hiányozhat a hagyományos asztalról.
A népi konyhán a vanília nem volt járatos, a mazsolával együtt később kerülhetett a receptbe.
A recept először az ingyenes Kifőztük receptújságban jelent meg, ami a jobb oldalon levő címlapképre kattintva érhető el. Ott további képek is láthatók.
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu