Új gyártó sajtjával találkoztam a piaci sajtosnál. A szinte soha nem kapható őstípus, a csermajori, és annak igen gyenge gödöllői utánzatát követően egy győri cég is elkezdte gyártani.

Csomagolásán őrzi az eredeti kék / piros / ezüstszínű összeállítást, lássuk mit rejt a belseje.

A tomboló hőségben szerencsére ittak, de enni alig akartak, amit azért meg lehet érteni. Így aztán amikor elhangzott a kérés, hogy csináljak egy kis tejbebapit, örömest nekiálltam. Egy kis csavar azért került bele, ami végül egyáltalán nem volt ellenükre.

Erről igazán el se tudom dönteni, hova is tartozik. A kesernyés és savanykás ízek a meghatározók, ha mindezt el nem nyomjuk rengeteg édessel.

Különleges élmény,  az olyan jegeskávéra hasonlít, amibe vanília helyett citromfagylaltot tettek.

Amíg a rózsás illatú édes ízű, addig ez homlokegyenest ellenkezőleg sós, kissé csípősen üdítő.

Aki szereti a bolgár salátát vagy a tzatzikit, attól ez az ízesítés sem fog távol állni. Kicsit sűrűbbre csinálva salátaöntetként is különleges.

Nagyon jóleső átmenet az inni- és ennivalók között a joghurt. Magában is finom, de török módra kissé megízesítve még inkább itatja magát.

Számtalan változata elkészíthető, ezek közül következik néhány – a kevésbé közismertek sorából.

20 dkg-os dupla viaszrétegbe mártott korongokban árulják. Egészen lágy, halvány sárga a tésztája, lyukakat nem látni benne. Nagyon kellemes, enyhe ízű sajt, ami néhány óra hűtőn kívüli tárolás után egész folyóssá válik. Mindezt úgy, hogy kifejezetten sovány sajtról van szó, a szokott zsírtartalom fele van csak benne.

Ahogy kicsit kutakodtam a neten, az lett a gyanúm, hogy elég távoli rokona lehet az eredetinek.

Nagyon megörültem a minap Flat-Cat kockára fagyott tejberizsének, mert megadta a végső lökést az egykori íz reprodukálásához. Azt már tudtam előre, hogy nem lesz olyan extravagánsan díszítve, de nem is az a lényeg benne.

A népi konyhán a vanília nem volt járatos, a mazsolával együtt később kerülhetett a receptbe.

A recept először az ingyenes Kifőztük receptújságban jelent meg, ami a jobb oldalon levő címlapképre kattintva érhető el. Ott további képek is láthatók.

Ez nagyon finom de nem elhanyagolható a zsírtartalma. A 20 %-os tejfölből, a savó alapos kicsöpögése után 35 % körüli zsírtartalmú krémsajt lesz. Ha ezt egy kis tejszínnel keverjük krémessé, finomabb lesz ugyan, de zsírszegényebb biztos nem.

Sajnos a joghurttal vagy kefirrel együtt történő csöpögtetés sem hoz áttörést, mivel ezekben ugyan kevesebb a zsír, viszont több a savó, mire kicsöpögnek, alaposan betöményedik a zsírtartalmuk. Mit tehetünk, ha nem mondanánk le szívesen a háziról, de zsírkerülő étrendre fogtuk magunkat?

Ebbe remekül beleillenek az egyik tejes kisüzem termékei. Nagyon finom a tejük is, amit kimérve árulnak, és érdemes megkóstolni a túrót és más termékeket is.

Láttam már kis boltokban is, hogy onnan származott az áru, de biztos pont csak kettő tudható, a Nagycsarnok és a Kispiac (a Fehérvári úton). Ezeken van saját standjuk, ahol biztos saját termékeket árulnak. Lássuk mi is volt a kaland?

Játékunk megmutatja nekünk azt, hogy csomó dolgot sokkal egyszerűbben meg lehet otthon is csinálni, mint azt gondolnánk. Ilyen dolog a vaj is.

Az, hogy milyen ízű és árnyalatú lesz, kizárólag a tejszíntől függ. Egyben biztosak lehetünk, sok gyári vajnál finomabb lesz, bármilyen tejszínt kapunk is. Azt nem állítom, hogy olcsóbb is, bár az időnként 600 – 700 Ft/liter áron akciózott tejszínekből drágább se. Egy literből kb. 35 dkg vajat köpülhetünk.

A legtöbb felvágott egyenízű és kérdéses összetételű, a sajtok jó része megfizethetetlen. Az ember igyekszik sok mindent házilag előállítani, többnyire azért, hogy tudja, mi került bele – erre a hideg ételek rovatban több példa olvasható – de azért az sem baj, ha még finomabb és olcsóbb is. Ez a krémsajt mindezen kívánalmaknak megfelel, és két részletben talán negyed órát kell rászánni.

Nem könnyű étel, de csupa finomság van benne, így a végeredmény finomságára is bizton lehet számítani.  Nem hétköznapi fogás, de egy ünnepre vagy vasárnapra jó szívvel ajánlhatom.

Remek dolog ahhoz, hogy maradék sültet használjunk hozzá, vagy előre tervezve dupla adag tarját sütünk, és egy részét ehhez használjuk fel.

Az úúúúúgy volt, hogy minap elindultam a hűtő felé (sőt, oda is értem). Igaz nem azért, hogy retro édességet gyártsak, hanem azért, mert kellett már valami a lábadozó gyomorba, ami hangosan tiltakozott a további üresen tartás ellen. A szemle eredményeképp találtam egy zacskóban finom házi túrót a piaci tejesünktől, ami el is döntötte a mit is egyek kérdést.

Fura nevét alighanem onnan kapta, hogy minden hozzávalója olyan finom, hogy még a Nagyik is szívesen melengetik vele magukat. A vaníliáról a legtöbben őrzünk olyan emléket, hogy a Nagyihoz belépve a frissen sült süteményen épp a vanília illata csapta meg az orrunkat.

Mindez forró tejjel, tojáslikőrrel esetleg tejszínhabbal percek alatt tudja felmelegíteni télidőben elgémberedett tagjainkat és kisimítani gyűrött lelkünket. Hazaérve egy rövid szusszanás egy ilyen bögrével a kezünkben elég ahhoz, hogy újult erővel fogjunk hozzá az otthoni teendőinkhez.

A bögre külön kedvencem, mert igazából az üveg pohár tartására szolgál, arra, hogy a forró itallal ne süssük meg a kezünket. Tessék figyelmesen megnézni, és kitalálni, melyik városból kaptam?

Bonyolult receptet senki se várjon, ahogy mondják: egyszerű, mint a faék. A tejbegríztől leginkább abban különbözik, hogy nem búzadara főtt a láboskámban, hanem tápióka.

Gyerekkori emlék nekem ez a sok pici fehér gyöngy (vadászoknak sörét), ami a tejben megfőzve átlátszó üveggyönggyé válik. Annak idején németországi rokonok küldték a vasfüggöny mögött éhező gyerekeknek. Éhezésről ugyan nem volt szó, de egy kis érdekességre – kiváltképp, ha az még édes is – minden rendes gyerek kapható. Ezek szerint rendes gyerek voltam.

Ezek a gyöngyöcskék a trópusi világ egyik legelterjedtebb növényének, a maniókagyökérnek feldolgozásakor készülnek. A felaprított, megőrölt gyökér keményítőjét készítik különféle méretű gyöngyökké. Én az apró, 2 – 3 mm-es golyókkal ismerkedtem meg annak idején, most is az számomra A tápióka. Időnként veszek egy 20 dkg-s zacskóval az Ázsiában, annyi nálam akár évekig is eláll (csavaros üvegbe áttöltve), nem gyakori a tápiókafőzésbe torkolló nosztalgiarohamom. Este ilyen rohamom volt, sebtiben neki is láttam egy adagnak.

Ez a pikánsan ízes tortácska akár egy jóféle rozskenyérre kenve, akár húsok mellé nagyon jól illik, és a húskerülők körében is népszerű tud lenni.

Egy kisebb tortácska hozzávalói, komolyabb létszámra készülve többszörözhető.

Ilyet ugyan még nem ettem, de ha sajt és gyömbér van benne, rossz nem lehet, hoztam is belőle egy darabot.

Ez a negyedórás vacsorák egyik jó példája. A negyed órához persze hozzá tartozik, hogy a köretnek tálalt gombás rizs maradék formájában várta fellépését a hűtőben. A csirkemell filét is épp csak fel kell csíkozni, sok munka nincs vele. Mivel ehhez a recepthez még hagymát sem kell aprítani, pirítani, tényleg nagyon hamar kész van. A serpenyőn kívül, amiben készül, csak egy tányér kell, amire kitehetjük az elősütött húscsíkokat.

0,5 kg csirkemell
20 dkg (vegyes) reszelt sajt
olaj
tej
liszt
2 gerezd fokhagyma
só, bors, szerecsendió

Az ambrózia a görög mitológiában fordul elő. Az istenek fogyaszthatták, ám a források nem egyeznek meg abban, hogy ételnek vagy italnak tekintsék. Az viszont nem kétséges, hogy a mézet tekintették az ambrózia alapjának, sajnos receptet nem hagytak ránk az istenek.

Akárhogy is van, ha nem is az istenek itala, de annyi finomság van benne, hogy isteni italként kínálhatjuk vele azokat, akiket kényeztetni akarunk.

4 narancs
2 banán
4 ek méz
4 dl tej
2 dl tejszín
1 ek porcukor
fél rúd vanília