A Húsvét két elmaradhatatlan étele a sonka és a kalács. Igaz, konyhában készül a piros tojás is, de annak nem az volt a legfontosabb jellemzője, hogy ehető.
A sonka főzéséről már esett szó, lássuk hát a kalácsot. Sokan félnek tőle, mint a legtöbb kelt tésztától, pedig semmi varázslat sincs benne. A legtöbb falusi leány is megtanulta, miért ne sikerülne nekünk is?
Ez kérem szépen, egy nagyon kedvelt levesbetét, közvetlenül belefőzés előtt: egy kupac csipetke, vagy csipkedett, ahogy egyes vidékeken nevezik. Gulyáslevesbe, babhoz, lencséhez remek betét, és összehasonlíthatatlanul finomabb, mint amit szárítva vehetünk meg. Lehet kapni szárított, kész csipetkét is, de nekem még nem sikerült puhára főznöm, ropogott a közepe. Elég vastag tészta, ha csonttá száradt, nagyon sokára puhul meg a közepe is, addigra meg a külseje rég elázott.
Mielőtt bárki is megijedne attól, hogy házilag készítsen száraztésztát, elárulom, ez a teljesen kezdők tésztája. Elég 3 perc alatt összegyúrni, nem kell gyúródeszka, sodrófa, kés, tésztagép, csak egy tálca és a kezünk. A csipkedéssel együtt is megvan jó 20 perc alatt. (tovább…)
Érdekes figyelni, miképp keveredik a neve két alapvetően különböző édességnek. Talán csak annyi közük van egymáshoz, hogy mindkettőhöz sárgabarack lekvár dukál.
Az olcsóbb változata a gríz alapú, morzsásra sütött, kevert tésztaféle, amit ugyan daramorzsókára kereszteltek, de inkább grízsmarni néven ismert.
A másik a drágább, finomabb anyagokból készített császármorzsa, ami a hagyomány szerint Ferenc József császár kedvelt desszertje volt. Most ezt, a finomabb változatot mutatom be.
Aki most azt hiszi, hogy a klasszikus húsos palacsinta átköltését látja, az nem jár csillagászati távolságban az igazságtól, bár alapvetően maradék hasznosítás történt. A hétvégén nem fogyott el az összes ledarált hús a kolbászhúsba, és bármilyen jó is az ember hűtője, darált húst nem célszerű sokáig aszalni benne. Volt még két marék gomba is, meg 4 réteslap, egy bontott csomagban, mindez meghatározta, hogy milyen irányban gondolkodjak. A gibanica óta foglalkoztat a sós rétesek gondolata, most volt itt az alkalom egy húsos változat kipróbálására.
40 dkg darált disznócomb
30 dkg csiperke gomba
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
réteslap
tejföl
só, bors, paprika, keményítő
Ismét egy gombás recept, szerintem már senki se lepődik meg. Az igazi erdészek nyilván maguk szedte erdei gombából készítik, boltban gombászók nyugodtan csinálhatják csiperkéből, rossz úgy se lesz.
Ez is olyan recept, amit jól elő lehet készíteni és 20 perc elég hozzá, hogy tálalhassuk. Ilyenkor a töltött palacsintákat tegyük a sütőtállal együtt a hűtőbe, és külön tegyük mellé az elkészített öntetet. Ha azzal együtt hűtjük, az egészet felissza, mire elővesszük.
Ez az egyszerűségében finom recept lehet desszert, de akár könnyű második fogás is, tartalmas levesféle után.
A egyszer próbálta tudja, hogy a galuska az egyik leggyorsabban elkészíthető tésztaféle. Összekeverjük, kifőzzük és köretünk már kész is. Ez annyival bonyolultabb, hogy még át is kell sütni, de ahhoz csak idő kell, nem munka.
4 tojás
2 dl tej
liszt
csipet só
2 ek méz
1 dl tej
fahéj
barna cukor
Ilyen az, amikor a Leány is helyet követel Magának a konyhában.
Vacsorára szánta volna szegény feje, de ahogy sütötte, úgy párologtak el. Talán túl nagy volt a huzat?
A receptje olyan egyszerű, hogy szinte szégyen leírni, de hátha akad, aki nem ismerte fel a képről.
A rétes nem csak finom, hanem tulajdonképp egyszerű is, csak meg kell békéljünk a kész réteslappal. A házilagos nyújtásnak úgyis elég kevesen bátorkodnak nekiállni. Megtestesíti az ideális tészta : töltelék arányt, ennél kevesebb tészta esetén kanállal ehetnénk a tölteléket. Így ősszel az évszakfüggetlen túrós és mákos mellett süthetünk sütőtökös rétest is.
A rétesekhez szinte recept se kell, pici fantáziával felleltározva a kamra tartalmát, kitalálhatunk sokféle tölteléket. Így esett ez is, hogy a sütőtökös rétesbe belekéredzkedett néhány ráncosodó alma.
Érdekes dolog a gnocchi, ennyiféle, alapjaiban eltérő receptet egy témára még tán nem is láttam. Krumplival vagy anélkül, darával, rétesliszttel, finomliszttel. Villával cirádázva, késsel lelapítva, ujjacskával megnyomva. Értem én, hogy a népszerű recepteknek rengeteg változata van, de ennyire különbözőek?
Azt az érdekességet hallottam, hogy a neve az olasz nyelv igen ritka hangutánzó szavainak egyike. Az olaszul tudók meg tudják ezt erősíteni?
A zsemlegombóc receptjei két iskolát követnek. Az egyik csak zsemlekockából és lisztből készíti, a másik krumplit is kever hozzá. Teljesen szubjektív alapon én a krumplis iskola követője vagyok. A zsemlegombóc hallatán egy köret jut eszünkbe, amit mártásos húsokhoz fogyasztanak, legfőképp vadashoz, bátrabbak szalontüdőhöz. Ugyanez a gombóc megtöltve, mártással nyakonöntve remekül megállja helyét önálló fogásként is. Azon receptek sorába tartozik, amiket alighanem a háziasszonyi találékonyság hozott létre. El lehet használni bele maradékokat, és a töltelék váltogatásával sokszor fel lehetett tálalni új fogásként. A recept hozzávalóiból nem lesz tenger sok gombócunk, de 2-3 éhes szájat meg lehet elégíteni vele.
A gombóc:
2 szikkadt zsemle (20 dkg fehér kenyér)
25 dkg hajában főtt krumpli
25 dkg liszt
2 tojás
tej
olaj
só, bors, szerecsendió, petrezselyemzöld
A töltelék:
sonka, sajt, maradék pörkölt, pirított gomba
Értesítés az új receptekről 
Kövessen twitteren 
info kukac jokaja.hu