Matyó gombaleves
• 2010. február 24.
Tegnap ihletet kaptam. Ági nem csak főz és ír, de ihletet is ad. A vargányás levese azonnal beindította a fantáziámat: a gomba és a gersli is szerepel a kedvencek listáján, a leves sem idegen műfaj. Igaz vargányám nem volt itthon, viszont helyben termett csiperke igen, és egy kis fűszergomba is csak akadt, így aztán már ez volt az ebédem.
Se vargánya, se őrségi csupor, és még másképp is készült, kénytelen voltam más nevet adni neki. Az igazi matyók ne kövezzenek meg a kevéssé autentikus receptért, a mezőkövesdi fazekas keze alól kikerült tálka volt a névadó.
Értesítés az új receptekről
Kövessen twitteren
Aki figyeli a receptjeimet, láthatja, hogy az átlagnál jóval több gombát eszünk. Ennek nem csak az az oka, hogy itt Budafokon terem az összes gomba jó része, tán kikerülni se tudnánk, hanem egyszerűen az is, hogy szeretjük.
Ahogy leírtam a címet láttam, hogy igazából csak a vagy magyar szó benne, az összes többi idegen eredetű. Ezek rugalmasan beépülnek nyelvünkbe, előbb utóbb teljesen sajátunknak érezzük. A steak-et kell a legkevésbé magyarázni, arról nyilvánvaló, hogy nemrég jött az angolból.
Egyszerű, de nagyszerű. Akár a tv-sorozatban is indulhatna, hiszen csak négy hozzávalóból áll.
Eltérően a klasszikus mondástól, most nem hagymát eszünk hagymával, hanem tojást, tojással.
A maga egyszerűségében nagyon finom, gyors vacsora, ebből a télidőben is frissen elérhető zöldségféléből.
Szembejött egy tálca ceruzabab és nem bírtam ellenállni neki. Valószínűleg azért, mert ilyen vékony ceruza nincs is, csak mégis snassz lett volna golyóstoll-betét babnak hívni.


info kukac jokaja.hu