Csokis, diós keksz – vagy inkább puszedli?

Kategória: Aprósütemények

Sikerült túlvásárolni magam dióbélből, és még kaptunk is innen – onnan. Soha rosszabb ajándékot persze, de azért nem kell megvárni, amíg megavasodik, célszerű lassan felhasználni.

Valami aprósüteményt akartam csinálni, leginkább kekszfélét. Találtam egy nagyon ígéretes mogyorós tallért Latsiánál. Annyi finomság volt benne, hogy csak nagyon finom lehet, így ezt választottam a továbbgondolás alapjául. Azt tudjuk, hogy a csoki és a mogyoró igen jó viszonyban vannak egymással, az aggódókat megnyugtathatom, a dióval sem ellenségek.

20 dkg dió
5 dkg vaj
10 dkg cukor (nagyon édesszájúaknak kicsit több)
1 tojás
1 csipet őrölt szegfűszeg
5 dkg keserűcsoki

A csokit nagyobb darabokra törtem és betettem a mélyhűtőbe. A dióval és a cukorral együtt kerültek a forgókéses aprítóba, ahol röviden összevagdaltam. A mélyhűtős trükk azért volt jó, mert így a kemény csokidarabok csak összetörtek, nem kenődtek szét meglágyulva.

Hozzáadtam a szobahőmérsékleten megpuhult vajat és a tojást is, és épp csak összekevertem. Kis gombócokat gyártottam belőle és a sütőpapírra sorakoztatva kicsit ellapítottam. 180 fokos sütőben 6 – 8 perc alatt megsült annyira, hogy picit kezdjen színesedni a széle. Csak kihűlés után lehet a papírról leszedni, melegen garantáltan összetörik.