Diós kenyér

Kategória: Kenyér

Jött a finom célzás: alig van már kenyér 🙂 Hozzá még egy sóhaj is, miszerint már olyan rég sütöttem diós kenyeret. Valóban rég lehetett, mert a blogon még nyoma sincs.

A kenyérnek – meg a fogyasztójának – mindig jót tesz, hogy kerül bele némi mag. Ha ez a mag ráadásul dió, az igencsak finommá teszi.

25 dkg rétesliszt
25 dkg finomliszt
5 dkg dió
fél kocka élesztő

A diót egy serpenyőben, szárazon pirítsuk meg, ettől még illatosabbá, aromásabbá válik. Néhány deka liszttel együtt tegyük a forgókéses aprítóba és daráljuk finomra.

Az élesztőt oldjuk fel langyos vízben, majd töltsük bele a liszteket. Tegyük a sót a tetejére és annyi vízzel dagasszuk össze, hogy lágyan rugalmas tésztát kapjunk. Hagyjuk a dagasztótálban kelni, a mi konyhánk hőmérsékletén ez egy szűk órát vett igénybe.

Lisztes kézzel nyomkodjuk meg, és válasszuk el a dagasztótál falától. Tegyük át a formába, igazgassuk el egyenletes vastagra, és hagyjuk másodszor is megkelni. A második kelesztéshez kevesebb idő kell, mint az elsőhöz.

Fűtsük fel a sütőt 220 fokra. Kenjük meg a kenyér héját vízzel vagy tejjel – ettől barnább lesz – és tegyük a forró sütőbe. 10 perc után vegyük vissza a sütő hőfokát 180 fokra és süssük további fél órát. Óvatosan, kesztyűvel vegyük ki és borítsuk ki a formából. Ha az alsó héja még nem elég kemény, nagyon világos vagy megkopogtatva nem ad kongó hangot, tegyük vissza a veknit a rácsra néhány percre.