Epres rebarbara pohárkrém

2010. 06. 06. • Kategória: Fogyókúra, Krémek

Nálunk az idei év felfedezettje a rebarbara.

Valamikor, még gyerekként kínált valamelyik szomszéd kompóttal, és elég alaposan elvette a kedvem tőle. Csak arra emlékeztem, hogy savanyú lében bizonytalan kinézetű foszlányok úsztak. Köszöntem, nem kértem repetát.

Aztán idén kipróbáltuk, először egy torta készült belőle, aztán a sikeren felbuzdulva rögtön egy sütemény is.

Most ellenállhatatlan, piros szárakat kínáltak a piacon – a múltkoriak zöldek voltak – amit egy adag eperrel ismét tortába szántam, ezúttal “kicsit” bonyolultabb kivitelben. A születésnapos csokit, karamellt és epret emlegetett, mindezt egészíti ki a rebarbara. Azt láttam, hogy sok lesz ez egy tortába, így először kevésbé csináltam zselésre, abból lett ez a pohárkrém. A tortába valót keményebb zselének csináltam, de az majd egy önálló bejegyzést érdemel.

80 dkg rebarbara
50 dkg eper
15 dkg cukor
1 dl házi feketeribizli szörp
3 teáskanál aga-agar

2 dl tejszín
vanília

Az alaposan megcsutakolt rebarbarákról először az elágazó, felső végét vágtam le. A szár domború oldala felől bevágtam a laposig, de nem vágtam át, hanem lehajtva lehúztam a hártyavékony héját, egészen az aljáig. Utána az alsó bütyköt vágtam le róla ugyanígy, de a lapja felől bevágva. A még rajta maradt csíkok alá késsel benyúlva fel lehetett emelni és végig lehúzni. Nem hiszem, hogy percenként egy szálat ne lehetett volna megpucolni, de nem mértem. Végül centis darabokra vágtam össze.

A megpucolt epret félbe, a nagyobbakat negyedbe vágva, a rebarbarával együtt fazékba tettem. A szörpöt ráöntve, fedő alatt felforraltam. A rebarbara hamar sok levet enged, nem kell attól tartani, hogy odaég. Pár perc alatt a szétesés jeleit kezdte mutatni, ekkor hozzáadtam a cukrot és az agar-agart. További pár perc és kész is volt. Ami nem kellett a tortához, azt poharakba szedtem, hagytam kihűlni és besűrűsödni. Félig felvert, vaníliás tejszínhabot tettem a tetejére, mint könnyű mártást.