Epres rebarbarazselével töltött dulce de leche torta
Ez a torta döntetlenre áll, a saját szépségversenyemben, ezzel. Ennél szélesebb körben nem vállalnám a megméretését, reménytelenül kihullana a selejtezőben. Az órabérem se jönne ki tortakészítésből, szerencsére nem is fenyeget a cukrászdanyitás veszélye. Amúgy is jobb lenne csak tisztes távolból nézni az ott előforduló kínálatot.
Születésnapra készítettem, előzetesen puhatolódzva az ünnepelt elképzelései felől. Három kulcsszót kaptam: eper, karamell, csoki. Ezekből kreáltam ezt, bónuszkánt még rebarbarát is belekomplikálva.
Végül nagyon jó választásnak bizonyult. Kellett a tejkrém tömény édessége mellé a gyümölcszselé és a friss eper savanyúsága. A többieknek sem lehetett ízlésük ellen való, mert komoly közelharc alakult ki az utolsó szeletekért.
A tortához Moha piskótáját vettem alapul, életem legsikeresebb tortalapját megsütve. Most már a piskóta sem mumus.
2 tojás
5 dkg cukor
5 dkg liszt
3 dkg keményítő
1 kávéskanál sütőpor
2 evőkanál olaj
2 evőkanál víz
Az egész tojásokat a cukorral kitartóan kevertettem a géppel, amíg egész nagyra nőtt hab lett belőle. Ekkor óvatosan belecsurgattam a vizet és az olajat. Pár fordulat után a gépet kikapcsoltam. Beleszitáltam az előzőleg összekevert lisztet, keményítőt és a sütőport nem, mert azt bizony kifelejtettem. Milyen szép lett volna, ha még az is belekerül? Kézi habverővel összekevertem és a sütőpapírral bélelt tortaformába simítottam. 170 fokos sütőben 12-14 perc alatt sült meg.
A kakaós lap ugyanígy készült, de a keményítő felét kakaóporral helyettesítettem. Abból már nem felejtettem ki a sütőport, mégis laposabb lett.
A megtisztított rebarbarát centis csíkokra, az epret cikkekre vágtam. fedő alatt, kis lángon kezdtem melegíteni, majd hamarosan levehettem a fedőt, mert sok levet eresztett. Nagy lángon forraltam 5-6 percig, ez alatt a rebarbara kezdett puhulni. Adtam hozzá cukrot és agar-agart. Megkóstoltam és melegen kissé savanyúbbra hagytam az elképzeltnél, mert kihűlve a sav kevésbé érződik. Nincs gyakorlatom az agar-agarral való sűrítésben, így inkább hagytam kihűlni, hogy lássam milyen. Óvatosan visszamelegítve simítottam el a tortaforma aljába tett sárga piskótán. Befedtem a kakaós lappal és hűtőbe tettem fél órára, hogy a zselé megszilárduljon.
A dobozos sűrített tejet vízzel töltött fazékban, csendesen forraltam másfél órán át. Nagyjából ennyi idő alatt viszonylag világosra karamellesedik. Két óra alatt már markánsabb, sötétebb lesz. Kihűtöttem és a 350 grammos doboz karamellben habosra kevertem 7-8 dkg vajat. Ezzel a krémmel vontam be a tortát, majd tettem megint a hűtőbe, hogy a vaj megszilárdítsa kissé a karamellt.
Két tábla csokit összeolvasztottam egy evőkanál kókuszzsírral és 2-3 dkg vajjal és beleöntöttem a bonbonformámba. Hűtőben szilárdítottam, majd áttettem a fagyasztóba, hogy sértetlenül kinyomhassam a formából. Körberaktam a tortán és a közepét kiraktam a félretett, legszebb eperszemekkel.
Ez bizony hiba volt, mert csak másnap került asztalra a torta. Az eper nedvességétől a cukros bevonat meglágyult, a tetejéről elkezdett lefolyni a legvastagabb része. Alaposan megjegyeztem, hogy az ilyen veszélyes díszítést külön dobozban kell elvinni és csak tálalás előtt feltenni.
Egész jól közelítette az ideális tészta / töltelék arányt. 😉
Nagyon szép és guszta lett! 🙂 Én is ezt a tészta-töltelék arányt preferálom…:)
Jézusatya…
Fantasztikus 🙂
erdemes volt kozelebbrol megnezni…most mar csak kozelebbrol kellene erezni 😉
Uhhhhh anyám de jól néz ki!!!!!!!!!!!!! Ez a párosítás tökéletes, és gyönyörű a torta!
Igen finom volt! A karamelles bevonat édességét nagyon jól kompenzálta a savanykás töltelék. Ha csak pár perccel később érek a tálalás helyszínére, már csak a torta tálát nyalogathattam volna… 😀