Felsőbb osztályba léptem

Kategória: Kenyér

vagott-kenyer1a

Sok éve már, hogy a magam sütötte kenyeret esszük. Szép lassan rutinná vált, nem szenvedéllyé. Mivel mérleget ritkán használok, nem szoktak egyformák lenni a kenyereim, még ha ugyanazt a nevet adhatnám is nekik.

Általában formában sütöm, mert meglehetősen lágy a tészta, elterülne kelés közben. Nem kenyérsütőgéppel dagasztok, hanem egy karos dagasztóval, ami igen erőteljesen megdolgozza a tésztát. Azt figyeltem meg, hogy a kezdetben kemény tészta, pár perc dagasztás után ellágyul, ragacsossá válik. Ettől még finom lesz, sőt a maga módján szép is, de csak formában süthető. Sokféle lisztet kipróbáltam már, egészen a legendás tüskeszentpéteriig, a helyzet alapvetően nem változott.

Azért csak nem hagyott békén a dolog, sokat gondolkodtam, nézegettem mások receptjeit, és gyönyörű kenyereit. Végül ma összejött, hogy ne csak finom legyen, hanem igazi, saját lábán megálló vekni is.

Alaposan megsavanyodott, teljes kiőrlésű rozskovászt támogattam meg 2 dkg élesztővel. Teljes kiőrlésű tönkölyliszt és rétesliszt került bele, nagyjából egyenlő arányban. Krumplit most nem tettem bele, viszont egy evőkanál sikért szórtam bele. A folyadék fele víz, fele tej volt. Ennyi fehérjedús hozzávalóval már kezdett a csúzligumira hasonlítani, kellett is még egy kis folyadék, mert nagyon takarékosan bántam vele az elején. Ahogy minden receptben elő van írva, elvált a dagasztótál falától, és kicsivel később se ragadt vissza. Belisztezett labdaként megkelt, bő másfél óra alatt, majd hozzáragadás nélkül kijött a tálból, hagyta magát átgyúrni és veknivé formálni, és a bevágások se nőttek össze a második kelesztés közben. 200 fokos sütőbe tettem az alapos vízzel való beecsetelést követően, a pohárka vízet is belezuttyantottam a sütő aljába. 10 perc után visszakapcsoltam 180 fokra, amin 30 perc alatt szép pirosbarnára sült. Rácsra tettem, vízzel végigkentem.

Ki nem cserepesedett a héja, szerintem kizárólag azért, hogy legyen még mit fejleszteni. Nem könnyű, inkább aprólukas, rugalmas a bele. Igen finom volt a pék járandósága, a langyosan levágott sercli, jóféle dizsnózsírral, csípős paprikával.

 





%d blogger ezt szereti: