Grízgaluska húslevesbe

2009. 05. 27. • Kategória: Levesbetétek, Technikák - trükkök

A húsleves egyik nagy misztériuma a jó grízgaluska. Rengeteg “csak így a jó” recept, módszer forog közkézen, a pihentetéstől a habverésig. Sokat kipróbáltam, míg kialakult a saját – egyedül üdvözítő – receptem. Azóta nálunk én szoktam a grízgaluskát belefőzni, mert megszavazták a családon belüli legjobbnak.

A lehető legegyszerűbben csinálom. Felütök egy tojást, töltök hozzá egy tojássárgányi olajat, megsózom és villával felverem. Szoktam fűszerezni is, gyömbérrel mindig, de kerülhet bele pl. szerecsendió(virág) is. Öntök hozzá darát és összekeverem. Addig pótlom a darát, amíg felkevert tejföl állagú lesz. Legfeljebb pár percig pihetetem, ha még nem elég puhák a zöldségek. Mokkáskanállal szaggatom a levesbe, ami persze nem zubogva fő, inkább csak gyöngyözik. Az nem baj, ha mindez egy fél órával a tálalás előtt történik. A leves nem hűl ki addigra, ha pedig mégis, hát nem ügy melegíteni egy kicsit. Jócskán megnőnek, és ha marad estére, még tovább is dagadnak.

Én szeretem azt is, ha keményebb, olyankor az alap masszát keményebbre csinálom, vagyis több darát öntök bele. Egy érdekes megfigyelésem van: nem szabad a szakácskönyvek által gyakran ajánlott kétkanalas formázást használni. Ha a két vizes kanál között megformázom, keletkezik a felületén egy nedves, elkenődött réteg, ami valószínűleg akadályozza a leves beszívódását. Az így formázott galuskák mindig keményebbek maradnak. Pici ügyeskedéssel lehet úgy kikanalazni a masszát a keverőtálból, hogy formázgatás nélkül mehessen a levesbe.