Húsgombócos, gombás sörgulyás

Kategória: Egytálételek, Levesek

Elindult egy ötlet és nem csak nekem tetszett meg, így hát lavina módjára hízva gurult tovább, lassan a kiagyalóját is maga alá temetve.

Az ötlet mögötti gondolatokat nem másolnám ide, tessék elolvasni eredeti környezetében.

A különböző pénzekből szervezett, erősen profitorientált “fesztiválok” korában nagyon kellett egy ilyen, “alulról jövő kezdeményezés” (van még, aki emlékszik erre az állandósult szókapcsolatra?). Ezt nem mások szervezik nekünk, itt nincs nagyrendezvény, ide az kapcsolódhat, aki fontosnak érzi. Tudva azt, hogy épp az étkezési hagyományok gyökereznek talán a legmélyebben, a dolognak komoly közösségteremtő ereje van. Ezt mutatja az is, hogy milyen sokan csatlakoztak hozzá, az első felhívásra.

Régóta összeszokott konyhás csapattal gyűltünk össze, most csak húszegynéhányan. Ilyenkor az ember igyekszik olyan ételt főzni, amit itt még nem kínált, és kerti körülmények között is elkészíthető. Az alkalom ihletésére valami gulyásfélét terveztem, de olyan változatot, ami módosítva őrzi a hagyományt.

Ez sült főtt ki belőle, és mivel alig maradt belőle, elmondhatom, hogy ízlett a Csapatnak.

A dologban sokkal több lett az improvizáció az eltervezettnél. Minden összeesküdött ellenünk, hogy ne tudjunk a többiekkel együtt főzni. Kocsi útközben lerobbant és egy távoli szerviz udvarán maradt a hétvégére. Természetesen a teljes felszerelés is ott pihent a csomagtartóban, hiszen örültem, ha a hűtőtáskát haza tudtam menteni. Végül kölcsön autóval, hirtelenjében összetoborzott felszereléssel vágtunk neki a napnak.

A gulyás nem létezik hús nélkül, és igazából marhahúsból az igazán finom, még ha a puszták népe aligha is főzte abból, ha egyáltalán főzött gulyást. Azonban manapság nem könnyű olyan marhahúst kapni, amit biztos nem kell éjfélig főzve puhítani. A megoldás a húsgombóc lett, és ha már darálok, akkor rögtön többféle húst is felhasználhattam.

Egyenlő arányban daráltam össze marhahúst, disznó tarját és került bele egy szép darab, kissé szikkadt, de csupahús kolozsvári szalonna is. Nem lett volna rossz bele egy darab birka sem, de abból most épp nem kaptam darálható darabot. A húst megsóztam kolbászhús módjára fűszereztem és alaposan összegyúrtam. Így a saját “ragasztója” tartotta össze, nem kellett bele tojást. A levegőt gondosan kinyomkodva belőle beledöngöltem egy műanyag dobozba, amiben behűtve remekül bírta a szállítást. (Ez persze nem csoda, hisz a hűtőtáskába, a jégakkuk mellé került még egy ásványvizes üvegben befagyasztott víz is. Így elég lassan melegedett fel.)

Jól látható, hogy erősen odafigyeltem a főzés higiéniájára, nem adtam alább hapcis lábosnál – ilyet tudtam hirtelenjében kölcsön kapni.

A gulyás a hagyományos szalonna kiolvasztással indult, amire hagyma került majd a zöldségek és víz.

Mikor a zöldségek félpuhák voltak, ment bele a krumpli is. Paprika, fokhagyma, kevés kömény és majoranna voltak a fűszerei. 4 üveg sörrel egészítettem ki a lé mennyiségét, majd belefőztem a nagyobb kockákra vágott gombát és a csipetkét is.

Utoljára kerültek bele a húsgombócok, mert azzal már nem kellett 10-15 percnél tovább főzni.

Az illatra az edény köré gyűlők alaposan bészedtek belőle.

 





%d blogger ezt szereti: