Húsleves kacsából

Kategória: Levesek

A húsleves. Az örökzöld húsleves, amit akkor se tol félre senki a családban, ha hetenként megfőzök egy kondérral. Szerintem inkább akkor néznének rám szemrehányóan, ha kimaradna.

Nem csoda egyébként, hiszen attól függetlenül, hogy alapvetően ugyanúgy készül, nagyon sokféle ízű tud lenni. Sok függ a zöldségeléstől, de talán még több attól, milyen húsból főzzük. A legjobb akkor lesz, ha valami csontos hús fő benne, lehetőleg sötét fajta. Nem véletlenül klasszikus a marhahúsból levese. Összemérhető vele a kacsa nyakából főzött is. A kacsa barnahúsú szárnyas, és a nyakában igazán akad csont szép számmal. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a kacsa gyakorlatilag egyetlen zsírtalan alkatrésze és még olcsó is, beláthatjuk, hogy nincs minden közmondásnak igaza – már ami a híg levét illeti.

Igazán szép kacsanyakat kínált a baromfis a piacon, olyan 500 – 600 fabatka körüli áron mérve kilóját. Egy ilyen hétvégi kondérhoz egy kilónyit szoktam kérni, mire megmérik – ugye lehet kicsit több – másfél felé közelít. Ehhez még össze kell vásárolni egy jókora csokor sárgarépát, egy – két petrezselyem gyökeret, egy zellert, karalábét. Most nem ihletett meg más, de lehetett volna még kelbimbót, (kel)káposztát, karfiolt vagy brokkolit is. Mindezekkel már nem is leves, hanem könnyű egytálétel készülhetne belőle.

A nyakat leöblítettem és – lehet megkövezni – betettem a kuktába. Az összes hagyománnyal, szabállyal ellentétben, mindig gyönyörű tiszta levesem fő benne. Felforrás után visszaveszem alatta a meleget annyira, hogy épp ne szuszogjon, de le se eresszen. Így otthagyom néhány órára. A leszűrés után a nyakakkal érdemes egy kutyát megörvendeztetni, nagyon belophatjuk magunkat a szívébe. Ezt ki kellett hagyjam, mert ha a szomszéd kutyája elé odatenném ezt az adagot, megdupláznám a súlyát, de attól se válna kutyábbá.

Meghámoztam egy szakajtó zöldséget, mert ha már nekiálltam, egy kosszal túlestem egy másik kajához valón is.

Kaptam szép friss, leveles zellert, ennek csak a zöldjét tettem bele, annak is épp elég íze van. Így tavasz kezdetén a petrezselyem gyökerek már nagyon fásak tudnak lenni, inkább a tömzsibb pasztinákot keresem. Mindet belefőztem, és amíg puhult, bekevertem egy grízgaluskát, mert azt is akárhányszor főzhetek a húslevesbe. Érdemes megfigyelni, hogy a leves tetején külön úszkálnak az apró zsírpöttyök. Ez azt mutatja, hogy olyan kevés a zsír rajta, hogy nem áll össze egybefüggő réteggé. Ennyi meg pont elmegy az íze kedvéért.