Húsleves lassúfőzőben

Kategória: Levesek, Technikák - trükkök

Újabb tesznek vetettem alá a karácsonyi ajándékot. Ezúttal húslevest főztem, amire úgyis minden recept azt írja, hogy épp csak gyöngyözve főzzük, jó sokáig.

Hozzávalóként húsos karajcsont jött velem a piacról, egy bő kilónyi. Sárgarépa, petrezselyemgyökér, egy karalábé, fél nagy zeller, negyed kelkáposzta alkotta a bezöldségelést.

Annyit dicsérte már Szepyke a hús előzetes forrázását, hogy azt is kipróbáltam, ha már úgyis kísérleti leves készült. Megmondom őszintén, hogy a technológia nem győzött meg. A leves  aljára ugyanúgy leült egy kis zacc, mint ha nem pacsmagolok vele, és ezt ugyanúgy az edényben hagytam a szűréskor, mint máskor.

A 2 – 3 bordányi darabokban kapott húst elrendeztem az edény alján. Rászórtam a zöldségeket, mellétettem egy kis fej héjas hagymát, 3 kis gerezd fokhagymát, darabka gyömbért, borsot, szegfűborsot. Felöntöttem vízzel és megsóztam. Nagy fokozatra állítottam és 3 órára.

Amikor az letelt, szerencsére megnéztem, ugyanis rá kellett jöjjek, hogy illett volna nem csurig tölteni, legalább egy ujjnyi helyet hagyhattam volna. A fedő és az edény nem illeszkedik pontosan egymásba, ezzel biztosítva, hogy a gőz kijöhessen. Sikerült annyira teletöltenem, hogy a kitáguló víz és a rajta képződő hab ezt a rést elzárta, és vidáman kinyomta a habot. Hiába, sose tudtam keveset főzni.

Visszavettem a kisebbik fokozatra és újabb 3 órára beállítottam. Ezt még megtoldottam másféllel, így összesen 7,5 órát fődögélt. Nagyon finom lett, mint minden húsleves, amibe jutott elég húsféle és csont is. Érdekes lett a zöldségek állaga. Nem estek szét, haraphatók maradtak, pedig ennyi idő alatt akár pürét is főzhetünk a legfásabb gyökérből is.

Amikor kézmelegre hűlt kihorgásztam belőle a zöldségeket és külön tálra az orjacsontot. A levest leszűrtem, a zöldségekről pedig leöblítettem a szemes fűszereket,  mivel elnyelte a konyha a levesméretű fűszertojásomat. Rendszeresen elfelejtek befordulni érte a konyhafelszereléses részlegre, ha boltban járok. OK, ez így persze nem igaz, befordulni sose felejtek el, legfeljebb az nem jut eszembe, hogy pont ezért kellett volna odamennem. Úgy látszik nem sikerült kellően a szemem elé tegyék.

 





%d blogger ezt szereti: