Kétféle ünnepi rántotthús

Kategória: Disznóhúsok, Technikák - trükkök

Nemrég láttam egy ötletet a rántotthús sütésére. A rövid lényege, hogy nem bő olajban úszva sülnek a szeletek – ezért ritka vendég nálunk, nem mintha utálnánk az ízét – hanem először serpenyőben megpirítja a bundáját, majd tepsire téve a sütőben átsüti a húst. El is határoztam, hogy ezt ki kell próbálni, amire az ünnepi, hosszú hétvége ideális időpont.

Egyúttal egy másik kipróbálandó is várta fellépését, a többek által ódákban megénekelt Panko prézli. Múltkor az Ázsiában járva vettem egy zacskóval, meg egy mély lélegzetet, az ára láttán, de hát a kipróbálásért áldozatot kell hozni.

A kép már árulkodik a kétféleségről. A karaj az én ízlésemhez képest száraz, jobb szeretem a tarját. Ezt a véleményemet viszont nem mindenki osztja, így aztán a békesség kedvéért kétféle húst vittem haza.

Az előkészítésben semmi rendkívüli sincs, a szeletek kicsit kiklopfoltam, sóztam, borsoztam, ami után a szokott módon lehetett panírozni. A csodaprézli tulajdonképp nem csoda, csak épp durva, nagyszemű és csak a kenyér beléből készül, ezért fehér. Azt azért nem egészen értem, hogy egy ilyen kézenfekvő, egyszerű terméket miért Thaiföldről kell átutaztatni a fél világon? Ugyanúgy kell bánni vele, mint a hagyományos morzsával, talán kicsit jobban rá kell nyomkodni, hogy a nagy szemcsék megragadjanak.

Az ötletadó recepttől eltérően nem vajon pirítottam, hanem előástam a hűtőből a konfitálás után megtisztított libazsírt, abból tettem egy kanállal a serpenyőbe. A szeletek mindkét oldalukon megpirítottam, hogy kezdjenek színesedni. Mivel ne úsznak a forró zsiradékban, nem egyenletesen pirulnak, csak ilyen foltosra, ami egyáltalán nem baj. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatva mentek a 180 fokos sütőbe, ahol 10 perc után megfordítottam, majd további 5 perc alatt elkészültek. Ha megfigyeljük, a sütőből való kihúzáskor áll alatta a húsból kisült zsír. Érdemes a szeleteket azonnal átszedni egy tálra, mert ha ebben maradnak, hamarosan az egészet visszaszívják.

A tapasztalatok egyértelműen jók. Ez a sütési mód nagyon beválik. Nem fogy el egy üveg olaj, nem égett olajszagú az egész lakás, elszívó és nyitott ablakok ellenére, és legfőképp alig zsíros a bundája. A csodamorzsa is nagyon finom, rusztikusan ropogós bundát ad. Szerintem azon hátrányos helyzetű konyhások, akiktől távol esik az összes beszerzési forrása, nyugodtan vágják le az öregedő fehér kenyér héját és szeletekben szárítsák meg. A szeleteket mozsárban kicsit meglapogatva (esetleg erős zacskóba téve klopfolóval agyonverve) is előáll a durva morzsa. Egy nagyobb lukú levesszűrőn a porrá tört részét ki lehet belőle szitálni. Némi munkával előáll a durva morzsa és nem kell a távoli boltokban drágán megvenni az importot.

 





%d blogger ezt szereti: